A történet egészen a második világháborúig nyúlik vissza, mikor is pár őrült német úgy döntött, versenyautót építenek egy 46 literes V12-es, BMW által gyártott repülőgépmotor köré, egy 1925-ös, negyvenhat literes egységet néztek ki maguknak. A háború után hiány nem volt ebből az erőforrásból, ugyanis Németországnak hivatalosan nem lehetett semmilyen katonai repülőgépe.

Az önjelölt mérnököknek egy komoly problémával kellett szembesülniük a kivitelezés során, a motor ugyanis 510 kilogrammot nyomott, 1,8 méter hosszú, 1,1 méter magas, valamint 0,87 méter széles volt.

Nem is bizonyult egyszerűnek egy olyan kasztnit találniuk, melybe egyáltalán belefér az enyhén szólva is öblös ,,jószág", de azért a németek meglelték a kiválasztottat, egy 1908-as American LaFrance személyében. Ezután még évekbe telt nekik, mire befejezték az autó építését, melyet egy, a sinsheimi Auto & Technik Museum-hoz tartozó műhelyben bonyolítottak le, a fenevadat pedig mindezek után Brutus névre keresztelték.

Pontos adat nincs a szörnyeteg menetteljesítményeit illetően, a múzeum szerint erőforrása képes akár 500 lóerős teljesítményt is leadni 1500-as percenkénti fordulatszámon, míg más források 750 lóerőről beszélnek, mely 1700-as magasságokban áll rendelkezésre. Egyliteres kilométerenkénti fogyasztása azonban meghökkentő adat; az elmondások szerint az utazósebesség 100 km/h, melyet az egység 800-as fordulaton tud teljesíteni.