Wangari Muta Maathai (1940-2011) kenyai környezetvédő és politikus. 2004-ben Nobel-békedíjat kapott „a fenntartható fejlődéshez, demokráciához és békéhez való hozzájárulása” miatt. Ő volt az első afrikai nő, aki megkapta a díjat.

Sienai Szent Katalin (1347-1380), a XIV. század egyik legnagyobb misztikus szentje. Az egyház iránti féltő szeretével - s persze ékesszólásával és határozott kiállásával - tulajdonképpen ő győzte meg XI. Gergely pápát, hogy a pápák "avignoni fogságát" megszüntetve térjen vissza Rómába.

I. Izabella kasztíliai királynő (1451-1504), a férjével együtt – a spanyol történelem legjelentősebb uralkodói közé tartozik.

Jeanne d’Arc (1412–1431), az „orléans-i szűz”, katolikus szent, francia nemzeti hős. Jeanne d’Arcot, a kis parasztlányt 19 éves korában ugyan kivégezték, de elszántsága arra lelkesítette a franciákat, hogy kiverjék hazájukból az angolokat.

Ingres festményén Jeanne d'Arc így nézte végig VII. Károly megkoronázását. Az egyetlen képmás amely életében készült róla. (1429)

Mary Anning (1799–1847), angol őslénykutató, ez az egyszerű sorból érkező nő szinte csodával határos, de teljesen megérdemelt módon meghatározó alakja lett a brit természettudományos közéletnek a korai viktoriánus korban.

Elizabeth (Betsy) Fry (1780 – 1845), angol börtönreformer, kvéker, keresztény filantróp. A „börtön angyala”-ként is emlegetik. Fry volt a fő mozgatóerő a börtönlakók életének humánusabbá tétele érdekében hozott törvények mögött. Erőfeszítéseit az uralkodó, Viktória brit királynő is támogatta.

Arcképe 2001-től szerepel az angol ötfontos bankjegyen.

VII. Kleopátra Philopatór (Kr. e. 69. – Kr. e. 30.), Kr. e. 51-től haláláig Egyiptom királynője, a Ptolemaida-dinasztia utolsó uralkodója, egyben az utolsó fáraó. VII. Kleopátra kétségtelenül az emberiség történetének egyik legismertebb személyisége. Már életében is óriási ismertségnek örvendett szerte a Közel-Keleten és a Római Birodalomban, így alakja halála után szinte azonnal legendássá és a mindennapi szóbeszéd témájává vált.

Kleopátra márványbüsztje a Kr. e. 1. század második feléből.

Kleopátra ábrázolásai közül az éremképei tekinthetők a leghitelesebbeknek.

Vera Atkins (1908-2000), a második világháború brit mesterkéme. Vera Maria Rosenberg néven született Bukarestben, majd 1933-ban, amikor Angliába költözött angol édesanyja nevét vette fel. Mivel kiválóan beszélt franciául, a brit titkosszolgálat a francia ellenállás megszervezését és támogatását bízta rá - Atkins közel ötszáz fős ügynökhálózatot mozgatott a nácik által megszállt országban. Fleming, James Bond sorozatában róla mintázta Miss Moneypenny alakját.

II. (Nagy) Katalin orosz cárnő (1729–1796) 1762-től haláláig Oroszország cárnője. Uralkodása alatt az ország helyzete jelentősen megerősödött. Nemcsak remek stratéga volt, hanem a művészetek támogatója is. Szentpéterváron számtalan palotát építtetett, a Téli Palota mellé megépíttette az Ermitázst, ami máig a világ legszebb és legnagyobb múzeumai közé tartozik.

Mary Shelley (1797–1851), angol romantikus író, 18 évesen megalkotta a világ legismertebb gótikus regényét, sokak szerint az irodalomtörténet első horror művét Frankenstein, avagy a modern Prométheusz címmel.

Kalkuttai Szent Teréz, közismert nevén Teréz anya (1910-1997), albán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kolkata szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kivívta.

Mary Seacole (1805-1881), a fekete nővér, aki a híres Florence Nightingale oldalán ápolta a krími háború sebesült katonáit. Mary önállóan, a maga erejéből utazott a Krím-félszigetre, hogy a katonákat ápolhassa, hiszen az angol kormány megtagadta tőle az utazási engedélyt. Legalább akkora szerepe volt az ápolásban, mint Florence Nightingale-nek, ha nem nagyobb. Bár tevékenységét a háború után Krím-érdemrenddel ismerték el, Mary ismeretlenül hunyt el 1881-ben.

Josephine Butler (1828-1906), angol szociális munkás a viktoriánus kor egyik legforradalmibb szellemiségű alakja. Élesen támadta korának álszent felfogását, fellépett a nők és gyerekek kiszolgáltatottsága, kihasználása ellen. Fiatalkorától élete végéig aktívan részt vett a feminista mozgalomban.

Viktória királynő (1819-1901), még életében nemzeti szimbólummá vált, és úgy tekintettek rá, mint a szigorú erkölcsi elvek megtestesítőjére. Róla nevezték el az angol 19. századot viktoriánus kornak, amelyet az angol történészek az Egyesült Királyság fénykorának tekintenek. Ez volt az ipari, kulturális, politikai, tudományos és katonai változások kora az Egyesült Királyságban, amelyet a Brit Birodalom további terjeszkedése fémjelzett. Ennek során a birodalom területe megháromszorozódott, és elérte a 25 900 000 km²-t, fennhatósága alá összesen 410 millió ember tartozott. Az ipari forradalom alatt vált országa a világ vezető ipari hatalmává. Ő volt a Hannoveri-ház utolsó uralkodója.

Amelia Earhart (1897-1937), a repülés amerikai származású női úttörője. Az Atlanti-óceánt 1932-ben egymaga keresztülrepülő Amelia Earhart korának ünnepelt hőse volt. A történelem egyik legelső híres női pilótája, sok olyan utat tett meg Lockheed Vega monoplán gépével, mely férfiak számára is erőt próbáló lett volna. 1937-es eltűnése a modern történelem egyik legnagyobb rejtélye.

Diána hercegnő (1961-1997), Károly herceggel kötött házasságával egy csapásra nemzetközi hírességgé vált. Életét csaknem állandóan a média érdeklődése követte, ami főként királyi státuszának vonzerejéből adódott. Károly herceg és Diána hercegné éveken át házassági problémákkal küzdöttek, végül elváltak. Ez az őt körülvevő közfigyelem lankadásához is vezethetett volna, ám az emberek Diána iránti rokonszenve mégis töretlen maradt, a hercegnő jótékonysági rendezvényei és szociális elkötelezettsége miatt. Halálos autóbalesetét követően mind az Egyesült Királyságban, mind világszerte gyászolták.

Boudica (Kr. u. 33-Kr. u. 60/61), a Délkelet-Britanniában élő brit kelta törzs, az icenusok királynője volt, aki a Római Birodalom ellenséges erői ellen vezetett jelentős törzsi felkelést. Férje, az icenus király, Prasutagus halála után (60 körül), a rómaiak átvették az uralmat az icén területek felett és brutálisan meggyalázták Boudicát és lányait, ami a későbbi felkeléshez vezetett.

Jane Austen (1775-1817), angol regényírónő. A korában általános romantika túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus egyik úttörője. Hat befejezetten reánk maradt regényében az angol vidék elevenedik meg, a hétköznapiságnak olyan természetességével, amellyel szemben a romantikának minden kelléke csak nevetségesen hathat. Austen regényeiben meg sem kísérelte túllépni a maga tapasztalatainak körét, az eseménytelen életű falusi papkisasszony megelégedett a tökéletes ábrázolásnak azokkal a lehetőségeivel, amelyeket szűkebb és tágabb ismeretségi köre kínált.

Boldogságos Szűz Mária (i. e. 1. század) az evangéliumok szerint Jézus anyja, a Dávid családjából származó József jegyese. - Názáretben lakott és kinyilatkoztatásból, angyali hírnöktől tudta meg, hogy ő lesz a Messiás anyja (Lk 1,26).

Aquitániai Eleonóra (1122–1204), angol királyné, a késő középkor egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb nőalakja, azon kevés nők egyike, akinek a 12. században jelentős szerepe volt kora kulturális és politikai életében. A határozott elvekkel rendelkező, művelt és igényes királyné autonóm személyiségként viselkedett, még szentföldi zarándoklaton is részt vett. Eleonóra első házassága révén Franciaország, majd második házasságában Anglia királynéja volt, és fiai közül ketten is Anglia királyai lettek.

Eleonóra és II. Henrik síremléke Fontevrault-ban.

Marie Stopes (1880-1958), brit szerző, akinek írásai a születésszabályozásról és a házasság alatti szexuális éltről nagy port kavartak akkoriban. Stopes mindemellett a fajnemesítésért és a női jogokért is harcolt, ő alapította meg az első, fogamzásgátlással és abortusszal foglalkozó klinikát a briteknél.

Florence Nightingale - a lámpás hölgy (1820-1910), angol ápolónő és statisztikus. A modern nővérképzés, valamint a betegellátás reformjának elindítója. Ő alkalmazott először statisztikai megközelítést a betegápolás hatékonyságának elemzésére, így a bizonyítékokon alapuló orvoslás egyik úttörőjének tekinthető. Azt hirdette, hogy az alapvető méltósághoz és a megfelelő ellátáshoz mindenkinek alapvető joga van, nemtől, nemzetiségtől és vallási felekezettől függetlenül.

Mary Wollstonecraft (1759-1797), brit író, filozófus és feminista. Rövid pályafutása alatt írt regényeket, értekezéseket, egy utazási elbeszélést, a nagy francia forradalom történetét, egy viselkedéskönyvet, és egy gyerekkönyvet. Mary Wollstonecraft, az újkori nőjogi mozgalmak elindítója volt, az A Vindication of the Rights of Woman című, női egyenjogúságot hirdető írása nagy visszhangra lelt Londonban.

Angela Burdett-Coutts (1814-1906), jótékony tetteiről lett ismert, amellett, hogy nagyapja vagyonának megöröklése után az egyik legvagyonosabb nőnek számított Angliában. A szegényebbekért tett erőfeszítéseit meghálálva Viktória királynő bárónővé tette. Akkor kezdte el idejét és pénzét jótékony célokra fordítani, hogy nem engedték a Coutts Bankban dolgozni azt követően, hogy nagyapjának banki részvényeit és vagyonát megörökölte. Amellett, hogy otthonokat építtetett a szegényebbeknek, részt vett Kelet-London fejlesztésében is.

Margaret Thatcher - „Vaslady” (1925-2013), brit konzervatív politikus, 1979 és 1990 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt. A Konzervatív Párt vezéreként különösen öntudatos politikát folytatott. Csak akkor mondott le, amikor pártján belül 1990-ben a gazdasági problémák és az új adók miatt egyre több támadás érte. Távozása után főnemesi címet kapott: Kesteven (Lincolnshire megye) bárónője lett, ezáltal bekerült a Lordok Házába. Egy szovjet újságíró adta neki a „Vaslady” becenevet, a rendíthetetlen politikai vezetésért, melyet büszkén vett tudomásul. Hevesen ellenezte az Egyesült Királyság EU-tagságát.

Rosalind Franklin (1920-1958), angol kémikus, röntgenkrisztallográfus. Jelentősen hozzájárult a DNS, a ribonukleinsav, a vírusok, a kőszén és a grafit molekuláris finomszerkezetének megértéséhez. A DNS-sel kapcsolatos eredménye a legismertebb. A DNS alapvető szerepet játszik a sejtek anyagcseréjében és a genetikában. Felépítése meghatározza, hogy a szülők milyen genetikai információkat adnak át gyermekeiknek.

Rosalind Franklin készítette 1952-ben a londoni King’s College-ban a „Photograph 51” néven ismert felvételt a DNS-ről, melynek alapján fény derült annak kettős hélix szerkezetére, amit a köznyelv kettős spirálnak hív.

Ada Lovelace (1815-1852), angol matematikus és írónő, aki főként arról volt ismert, hogy leírást készített a Charles Babbage által tervezett első mechanikai számítógéphez, az analitikai számolóműhöz. Egyesek szerint a géphez készült programokat is ő írta, így az első számítógép-programozónak tekinthető, de hozzájárulásának mértéke vitatott.

Emmeline Pankhurst (1858-1928), brit radikális politikus, női választójogi harcos. 1903-ban megalapította a Women’s Social and Political Union (WSPU) polgári radikális nőmozgalmat, amelyet kezdetben a passzív ellenállás jellemzett. Később azonban a brit nőmozgalom hírhedt, militáns szárnyává vált. Az első világháború véget vetett a mozgalomnak. 1918 novemberében a 21 éves nők passzív, a 30. évüket betöltött nők aktív választójogot kaptak. 1928. július 2-án, Emmeline halála után három héttel az általános választójogot kiterjesztették a nőkre is.

Rosa Parks (1913-2005), afroamerikai polgárjogi aktivista, az amerikai feketék polgárjogi mozgalmának egyik vezéralakja. Parks arról lett híres, hogy 1955-ben a buszvezető utasítása ellenére nem volt hajlandó átadni helyét a buszon egy fehér bőrű utasnak. Letartóztatása váltotta ki a montgomery-i buszbojkottot, a történelem egyik legsikeresebb, faji megkülönböztetés elleni megmozdulását, ami a polgárjogi mozgalom vezetőjévé emelte Martin Luther Kinget. Parks az amerikai kultúra és a polgárjogi küzdelmek egyik legjelentősebb alakjává vált.

Rosa Parks 1955-ben; a háttérben Martin Luther King

Rosa Parks busza

Marie Curie (1867-1934), lengyel származású francia fizikus és kémikus, a radioaktivitás úttörő kutatója. Ő volt a párizsi Sorbonne első női professzora, azonkívül elsőnek kapott kétszer Nobel-díjat, a fizika, illetve a kémia területein végzett munkájáért. 1903-ban Henri Becquerellel és férjével, Pierre Curie-vel megosztva kapta meg a fizikai Nobel-díjat, majd 1911-ben egymaga a kémiai Nobel-díjat. A Curie házaspár munkája lényegesen hozzájárult a 20. és 21. század világának alakulásához, fizikai és társadalmi vonatkozásban egyaránt.