Wittenoom város az ötvenes években Nyugat-Ausztrália legnagyobb városa volt. Azbesztbánya üzemelt a közelében. 1960-ban azonban a lakosságot kitelepítették, mert a levegő szennyezettsége egészségkárosodást okozott. Az utcákat lezárták, a város nevét törölték a térképről is.

Ma 8 lakosa van. Az áramot kikapcsolták, a postai szolgáltatás megszűnt, a vízellátást lekorlátozták az állandó lakhelyekre.

Az üresen maradt épületek többségét lebontották, de így is rengeteg a hulladék (öreg autók, hordók, s sok más ócskaság). A megmaradt épületek üresek, vagy régi gépekkel, törött váltókkal, gumikkal, és ezekhez hasonló cuccokkal vannak teletömve.

A turisták számára kínált szállások engedély nélküliek, s nem felelnek meg a környezeti és egészségügyi előírásoknak.

Még ma is furcsa figyelmeztető táblákat láthat az utazó Nyugat-Ausztrália egy elhagyatott kisvárosa felé autózva.

A néhány kilométerenként újra és újra feltűnő táblák egészségünk károsodásának veszélyére hívják fel a figyelmet. Megérkezésünk után a táblák már az ajtók és ablakok zárva tartására szólítanak fel. Nem véletlenül.

Wittenoom – bár a kontinens talán legfestőibb tájainak egyikén található – a világ azbeszttel legerősebben szennyezett területe volt. A hatvanas évek közepéig csaknem hétezer, főként bevándorlókból verbuvált bányász dolgozott abban a bányában, amely a legveszélyesebbnek tartott azbesztvariánst, a krokidolitot rejtette magában.

Több mint 160.000 tonnányit hoztak felszínre ebből az anyagból, melyet csaknem háromezerféle termék előállítására használtak fel szerte a világban (pl. hőszigetelő anyagok).

A hétezer bányászból kétezren nagy bizonyossággal az azbeszt tartós belélegzése okán kialakult rosszindulatú betegségben haltak meg. Ezután érthető, hogy az emberek jobbnak látták, ha elmennek a városból, és környékéről.

A bánya a 60-as években.