Kódbeszélők (angolul code talker) az USA hadseregében szolgáló, főleg indián származású híradó katonák voltak, akik az angol parancsokat, üzeneteket a saját anyanyelvükre fordítva továbbították, amit az ellenség képtelen volt megfejteni.
Jr. Henry Bake és George H. Kirk navahó kódbeszélők a bougainville-i csatában, 1943.
A kódbeszélők története az első világháború végén kezdődik, amikor egy bizonyos Lawrence százados véletlenül felfigyelt arra, hogy két, indián származású katonája, Solomon Louis és Mitchell Bobb csaktó nyelven társalog. Megszületett az ötlet, és Lawrence összegyűjtötte a zászlóaljban szolgáló mind a 8 csaktó katonát. Később már a 36. gyalogsági hadosztály 14 csaktó katonáját képezték ki arra, hogy a híradófeladatokat a saját nyelvükön lássák el.
A kódbeszélők üzeneteket továbbítanak a Bougainville-i csatában. 1943.
A kódbeszélők legismertebb és legnagyobb számú csoportja a csendes-óceáni hadszínterén harcolt navahó indiánok voltak. Kódbeszélőket azonban több más konfliktus során is bevetett az USA hadserege: csaktó törzsbeli indiánokat az első világháborúban, komancsokat a második világháború során, és navahókat a II. világháborúban, a koreai háborúban és még a vietnámi háború elején is. Érdekesség, hogy nem kizárólag indiánok szolgáltak kódbeszélőkként: nagyon kevesen ugyan, de a II. világháborúban baszk származású katonák is ellátták ezt a feladatot.
Carl Nelson Gorman, az eredeti 29 Navajo kódbeszélő egyike, Saipan sziget, 1944.
A navahó nyelv használatát Phillip Johnston javasolta, aki egyike volt azon 28 fehér amerikainak, aki ismerte a nyelvet. Johnston egy misszionárius fiaként egy navahó rezervátumban nőtt fel a század elején, és gyermekkora óta jól beszélte a nyelvet. Hallott az amerikai hadseregben szolgáló komancs kódbeszélőkről, és ekkor támadt az ötlete, hogy a navahó, mint az egyik legnépesebb, de írásbeliséggel nem rendelkező törzs nyelve különösen alkalmas lehet a feladatra.
Az első 29 navahó kódbeszélő eskütétele, Camp Wingate, Új-Mexikó.
Az amerikai tengerészgyalogság lelkesen támogatta Johnston javaslatát, és rögtön 200 kódbeszélőt igényeltek, de kezdetben csak 29 alkalmas személyt sikerült találni. A navahó kód első verzióját angol nyelvű üzenetek továbbítására használták úgy, hogy minden egyes angol betűnek megfeleltettek navahó szavakat, és a kódbeszélőnek ezekkel a szavakkal kellett mondatokat alkotnia. Mivel a gyakorlatban ez túlságosan időigényesnek bizonyult, a navahók is visszatértek a komancsok módszeréhez, és "helyettesítő kifejezéseket" használtak. Az üzeneteket nem fordították le azonban navahóra, hanem kitaláltak egy meglehetősen bonyolult rendszert, amelyben az angol katonai szavak, fogalmak mindegyikének megfeleltettek egy navahó szót. A megfelelő szó állt ugyan valamilyen logikai kapcsolatban az angol kifejezéssel a memorizálást megkönnyítendő (például kézigránát – krumpli), de nem annak fordítása volt. Így a kódba be nem avatott navahó beszélő számára az üzenetek szavak értelmetlen, nyelvtanilag helytelen sorozatának tűntek.
Kódbeszélők a csendes-óceáni hadszíntéren.
A navahó kódbeszélő-program olyan sikeresnek bizonyult, hogy használták a koreai háború során is. A program nem sokkal a vietnámi háború kitörése után ért véget.
Oscar Ithma, Jack Nez és Carl Gorman a Saipan-szigeten.
Chester Nez, az eredeti 29 Navajo kódbeszélő egyike, Saipan sziget, 1944.
A bougainville-i csata kódbeszélői: Első sor: Privates Earl Johnny, Kee Etsicitty, John V. Goodluck és David Jordan. Hátsó sor: Jack C. Morgan, George H. Kirk, Tom H. Jones és Corporal Henry Bake, December, 1943.