Az 1909-es év nyarának esőzései és a téli havazások felduzzasztották a folyókat, elárasztották a földeket. Aztán 1910. január 18-ától Európa szerte erős esőzések kezdődtek, aminek hatására a Szajna Párizsnál 10 napig maradt 6,5 méter felett.
A Szajna 1910. január 28-án 862 centiméteren tetőzött Párizsban, ez rég nem látott hatalmas árvizet eredményezett. Az ezt megelőző nagy áradás 1876-ban volt 650 centiméterrel, ezt a szintet január 23-án érte el a folyó 1910-ben. A főváros 80 000 háza közül húszezret, és egyben 150 ezer embert érintett az ár. A környező városokból további kétszázezer fedél nélkülivé vált ember keresett menedéket a fővárosban.
Lebénult a városi közlekedés is. Épp a Szajna alatt ásták az új, hetedik metróvonalat, amit természetesen szintén elöntött és sárral tölött meg az ár, ahogy a villamosvonalakat, és a még jelentős vízi teherszállítást is ellehetetlenítette. A hat párizsi pályaudvar közül négy – az Orsay, a Lyon, a Saint-Lazare és az Invalidusok pályaudvarai – víz alatt állt.
A Maubert tér felől a víz elárasztotta a Botanikus kertet is, benne az állatkerttel. A nagytestű állatokat nem tudták hova szállítani, vízzel elárasztott ketrecükben várták a bárkán érkező gondozókat és az apadást.
Január 23-án a négy Párizs melletti városban működő szeméttelep közül három megközelíthetetlenné vált. A szemét felhalmozódásának elkerülésére és a járványok megakadályozására érdekében két helyet jelöltek ki: keleten a Tolbiak hidat és nyugaton a Auteuil viaduktot, ahonnan a szemetet egyenesen a Szajnába lehetett önteni. Nem csoda. Az 1884-es kolerajárvány emléke még erősen élt az emberek emlékezetében. A járvány kitörésétől való félelem határozta meg az apadás utáni higiéniai munkákat is. A várostakarítás két hónapig tartott. Az árvíz elmúltával a következő évtizedekben hatalmas víztározók épültek, amelyek befogadóképessége akkora, hogy az 1910-eshez hasonló áradás esetében csak 60 centivel emelkedne a vízszint.
A Szajna áradása a modern világ egyik első természeti katasztrófája volt, amely az új médiák figyelmének közepette zajlott: a telekommunikáció forradalma,a rádiózás, a fotográfia, a film minden háztartásban érezhetővé tette a veszélyt. Külföldi tudósítók hivatalos fotósai járták a várost, az árvíz híre Rómától, Londonon át, egészen New Yorkig terjedt, jelentek meg az elárasztott város, a csónakos-tutajos közlekedés, a pallók és töltések képei.
Jegesmedve az elárasztott medveházban a Botanikus Kertben.
Két ember egy rögtönzött csónakban a víz alá került utcában.
Csónakkal az utcán Párizs VII. kerületében.
Az utcákon pallókon vagy hosszú szárú gumicsizmában lehetett közlekedni.
Három ember beszélget az épület első emeletén rekedt emberekkel.
A Bourgogne Street.
Az University Street.
Párizs olyan lett mint Velence.
A Boulevard Diderot.
Egy férfi áll egy magas pallón.
Az emberek óvatosan közlekednek egy pallón.
Az Avenue Daumesnil.
Az Avenue Daumesnil.
A katonák pallókból csinálnak utat a gyalogos közlekedéshez.
Ötletes megoldás.
Párizsi külváros.
Egy rendőr csónakon érkezik az első emeleten rekedt emberekhez.
A Boulevard Saint-Germain.
A Paris Gare Saint-Lazare pályaudvar előtt.
A Párizs-Limoges expressz a Choisy-le-Roi (Val-de-Marne) állomáson
A Gare d'Orsay vasútállomás belseje.
Menedék egy gimnáziumban.
Egy elhagyatott kocsi.
Két férfi karban visz egy nőt.
Forrás: rarehistoricalphotos.com
