Ingrid Bergman (Stockholm, 1915. augusztus 29. – London, 1982. augusztus 29.) háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő.
Svédország fővárosában, Stockholmban született, evangélikus családban. Kétéves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét 1934-ben kapta az Óváros grófja című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után 1939-ben választotta ki David O. Selznick egy korábbi, 1936-ban készült svéd nyelvű filmje, az Intermezzo angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett Hollywoodba.
Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az 1942-es, klasszikussá vált Casablancában Humphrey Bogart oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az 1943-as Akiért a harang szól filmszerepéért. A rákövetkező évben a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat vehette át az 1944-ben készült Gázláng filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a Szent Mary harangjai (1945) filmben nyújtott alakításáért kapta. 1948-ban negyedszerre jelölték a Szent Johannáért. Alfred Hitchcock, aki a Forgószél és a Elbűvölve filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket.
Bergman 1949-ben ismerkedett meg Roberto Rossellini filmrendezővel, miután annak Róma, nyílt város című filmje katartikus hatást tett rá. A Stromboli filmjében szerepelve egymásba szerettek, és Ingrid elhagyta érte a férjét, dr. Aron Petter Lindströmöt, akivel 1937-ben házasodott össze, és a lányukat, Pia Lindströmöt. Összeházasodtak Rossellinivel, három gyermekük született: Isotta és Isabella Rossellini ikerlányai, akik színésznők lettek és egy fia, Roberto Ingmar Rossellini. A viszonyukat botrányosnak találta mind Hollywood, mind a közvélemény; Bergmant, aki a házasságkötéskor már terhes volt, az „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” titulálták, és az Egyesült Államok elhagyására kényszerítették.
A botrány után 1956-ban tért vissza dicsőségesen Hollywoodba, amikor az Anasztázia főszerepéért megkapta a második Oscar-díját. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, 1956-ban elvált Rosselinitől. Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel 1957-től 1976-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az 1974-es Gyilkosság az Orient Expresszen legjobb mellékszereplőjeként kapta meg. 1978-ban az Ingmar Bergman rendezte Őszi szonáta című filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.
Folyékonyan beszélt svéd, német, francia, angol és olasz nyelven. 1982-ben mellrákban hunyt el a 67. születésnapján, Londonban. Végakarata szerint szülőhazájában hamvasztották el, és Stockholmban a hamvait részben szétszórták, részben a Norra begravningsplatsenben temették el.
Posztumusz kapta meg a legjobb színésznőnek járó Emmy-díjat 1982-ben a Golda nevű nő című tvfilm-sorozatért, amelyben Golda Meirt, az egykori izraeli miniszterelnököt alakította. A filmművészethez való jelentős hozzájárulásáért az emlékét egy csillag őrzi a hollywoodi Hírességek útján, a Hollywood sugárút 6759 szám alatt.
Ingrid Bergman fia, Roberto Rossellini Jr. első lépései, az 1950-es évek. Fotó: Mondadori.
Ingrid Bergman és a kis Roberto Rossellini Jr., Stockholm, 1950-es évek. Fotó: Mondadori.
Ingrid Bergman és a kis Roberto Rossellini Jr. egykirakat előtt, Stockholm, 1950-es évek. Fotó: Mondadori.
Ingrid Bergman és a kis Roberto Rossellini Jr. fotóalbumot nézegetnek, Stockholm, 1950-es évek. Fotó: Mondadori.
Ingrid Bergman, Roberto Rossellini, Roberto Rossellini Jr. és az ikrek Isabella Rossellini, Isotta IngridRossellini otthon Rómában, 1952-ben. Fotó: Bettmann.
Ingrid Bergman és ikrek, Isabella és Isotta Rossellini, otthon Rómában, 1952. Fotó: Bettmann.
Ingrid Bergman és a kis Roberto Rossellini Jr. a nyaraláson,Portofino, Olaszország. Fotó: Hulton-Deutsch.
Ingrid Bergman és a kis Roberto Rossellini Jr. Nápolyban, 1953. május. Fotó: Bert Hardy/Picture Post.
Ingrid Bergman a tizenegy hónapos ikrekkel, 1953. május. Fotó: Bert Hardy / Picture Post.
Ingrid Bergman és a lánya Pia Lindström a mólónál, Capri, 1955.Fotó: Mondadori.
Ingrid Bergman, Robertino, Isotta és Isabella, 1957. március. Fotó: Bettmann.
Ingrid Bergman, Robertino, Isotta és Isabella,1950-es évek. Fotó: Angelo Cozzi / Mondadori.
Ingrid Bergman és a gyerekek, 1950-es évek. Fotó: Angelo Cozzi / Mondadori.
Ingrid Bergman, Robertino, Isotta és Isabella a házuk kapujában,1950-es évek. Fotó: Angelo Cozzi / Mondadori.
Ingrid Bergman és a lánya Pia Lindström a repülőgép lépcsőjén, 1957. Fotó: Francois Pages/Paris Match.
Ingrid Bergman és a gyerekek motorcsónakáznak, 1957. Fotó: Bettmann.
Ingrid Bergman és a gyerekek, az olasz villájában, 1957. Fotó: Bettmann.
Ingrid Bergman és a gyerekek, 1957. Fotó: ullstein bild.
Ingrid Bergman és az ikrek, A Hatodik Boldogság fogadója című film forgatása közben. 1958. augusztus. Fotó: Popperfoto.
Ingrid Bergman és a gyerekek, A Hatodik Boldogság fogadója című film forgatása közben. 1958. augusztus. Fotó: Express Newspapers.
Ingrid Bergman a harmadik férje Lars Schmidt és a lánya Pia Lindström, 1958. augusztus. Fotó: William Lovelace-Daily Express.
Ingrid Bergman és a lánya, Pia Lindström, 1959. április. Fotó: Leonard McCombe / LIFE.
Ingrid Bergman és a lánya, Pia Lindström Rómában, 1966. április. Fotó: Bettmann.
Ingrid Bergman és az ikrek, Bergman fellépése után, a londoni Cambridge Theatre-ban, 1971. február. Fotó: Express Newspapers.
Forrás: wikipédia
