A Condor légió egy fegyveres hadtest volt, mely a német légierő (Luftwaffe) és a Német Hadsereg önkénteseiből állt 1936 júliusától 1939 márciusáig. Hugo Sperrle irányította a légiegységeket, Wilhelm Ritter von Thoma pedig a szárazföldi fegyveres osztagokat. Francisco Franco 1936. július 22-én kérést intézett Hitlerhez, öt nappal a spanyolországi felkelés után. Hitler azonnal Hermann Göringhez fordult, majd a gazdasági miniszterhez, Werner Von Blomberghez, hogy tervet dolgozzanak ki a nacionalisták támogatására.

1938. március 13-án a bevonuló német haderőt a lakosság sok helyen ünnepléssel fogadta. Az új kancellár Arthur Seyss-Inquart lett, akinek a független Ausztria felszámolásának feladata jutott. Bécsben a birodalmi nácik szerezték meg a fontosabb pozíciókat az osztrák barnaingesek elől. Megkezdődött a tartományok átnevezése, az új hivatalok létesítése, illetve a németországi törvények bevezetése. A megszállás árnyoldalát az osztrák értelmiség és a zsidóság rögtön megérezte s több ezren emigráltak. Sokan öngyilkosok lettek, mások, főleg a vallási vezetők viszont kedvezőbben fogadták a „felszabadító” német csapatokat. A megszállás első napjaiban kb. 90 000 osztrákot (főleg zsidókat) tartóztattak le, akiket azonnal valamelyik koncentrációs táborba vittek. Németország természetesen magával rántotta a világháborúba Ausztriát is.

Az SS alapításakor mindössze 2 tagot számlált (Joseph Berchtold, Julius Schreck), hamarosan csatlakozott hozzájuk a párt több elkötelezett híve, majd Berchtold vezetése alatt létrejött a Stosstrupp Adolf Hitler (Adolf Hitler rohamcsapat). Az osztag további fejlődését azonban szüneteltette az 1923. november 9-én végrehajtott müncheni puccskísérlet (sörpuccs). Az ekkor letartóztatott Hitler a fogság alatt írt Mein Kampfban még az SA átszervezéséről írt, amelyet úgy tervezett el, ahogy végül az SS jött létre. Vagyis Röhmtől tartva végül nem nyúlt az SA szervezetéhez, hanem külön rohamosztagot hozott létre. Hitler szabadulása után gyakorlatilag azonnal újjáélesztette a betiltott Nemzetiszocialista Német Munkáspártot és ezzel párhuzamosan fontosnak érezte az SS létrehozását is. Ezt testőrére, Schreckre bízta. A rohamosztag többszöri átszervezés után érte el azt a formáját, amit másfél évtizeddel később az egész világ rettegett és ekkor kapta a Schutzstaffel nevet. Hitler azt akarta, hogy az SS-ben Németország legkiválóbb fiai szolgáljanak, ezért utasítottak minden pártkörzetet, hogy hozzanak létre városonként egy vezetőből és 10 kiemelkedő képességű férfiből álló SS csapatot. Ez eleinte csak vontatottan teljesült, csak Heinrich Himmler SS birodalmi vezetővé (Reichsführer-SS) való kinevezése után gyorsult fel. Hitler 1933. január 30-ai hatalomra kerülésekor már 52 000 tagot számlált.

A Hitlerjugend vagy Hitler-Jugend (rövidítve HJ) a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1922 és 1945 között működött ifjúsági szervezete volt. A Sturmabteilung után a nemzetiszocialista párt második legrégebbi paramilitáris szervezeteként indult müncheni központtal, Jungsturm Adolf Hitler néven. Az 1923-as sörpuccsot követően a szervezetet feloszlatták és csak 1926-ban alakult meg újra. Baldur von Schirach vezetése alatt 1935-re a német fiúk közel 60%-a lett a szervezet tagja, 1936. július 1-jétől pedig állami intézménnyé vált és elvárták, hogy minden árja fiatal a tagja legyen. A második világháborúban tagjai kezdetben kisegítő feladatokat láttak el, ám később, a súlyos német veszteségek után, a harcoló alakulatok utánpótlására kezdték felhasználni a Hitlerjugendet. 1943 februárjában önálló hadosztályt is szerveztek HJ-tagokból 12. Hitlerjugend SS-páncéloshadosztály néven.

A Reichsparteitagsgelände (magyarul: Birodalmi Pártgyűlések Területe) Nürnberg délkeleti előterében található, 16,5 km²-re kiterjedő nagyméretű terület, amelyen 1933 és 1938 között a Nemzetiszocialista Párt tartotta éves tömegrendezvényét, a Birodalmi Pártnapokat. A hatalmas terület különböző létesítményeit Albert Speer tervezte, legtöbbjük a második világháború kitörése miatt nem készült el. A befejezett épületek egy része napjainkban már romos, mások a város lakóit szolgáló közösségi funkciókat töltenek be.

Uralkodók születésnapjának megünneplése, hivatalos kultuszának építése nem idegen az európai kultúrkörtől. Ez a folyamat kifejezetten jellemző volt a wilhelmiánus Németországban, gondolva itt mind a Bismarck-kultuszra, mind a világháború éveiben és az azt követő évtizedben meggyökeresedő Hindenburg-kultuszra. Amikor az NSDAP-ban és Hitler körében megjelent az igény a Führer-kultuszra, akkor a meglévő német hagyományok mellett az olasz fasiszta mozgalom Duce-kultuszára is építkezhettek. Hitler születésnapjának ünneplése már a mozgalmi korszakban kezdetét vette. A Führer-születésnapok csúcspontjának az 1939-es ünnepségeket tekinthetjük. Ebben az évben hoztak törvényt Hitler születésnapjának nemzeti ünneppé tételéről is. A Führer 50. születésnapja magán hordozta az erődemonstráció jegyeit: a csaknem ötórás katonai parádén 40 ezer katona, 1500 tiszt, 600 páncélos, 40 nehézfegyver vonult fel. A rendőrség mellett 25 ezer SA-tag és az NSKK 15 ezer tagja volt az utcákon.

Az 1923-as Adolf Hitler és Erich Ludendorff vezetésével lezajlott müncheni hatalomátvételi kísérlet a sörpuccs néven vonult be a történelembe. A karhatalom által meggyilkolt 16 SA-tagot sohasem feledték, a hatalomátvétel után a Becsület templomában felállított díszsírjaiknál minden évben állami ceremónia keretében, katonai tiszteletadással emlékeztek meg róluk.

Paul Joseph Goebbels (Rheydt, 1897. október 29. – Berlin, 1945. május 1.) német politikus, Adolf Hitler nemzetiszocialista Németországának propagandaminisztere 1933 és 1945 között, Adolf Hitler közvetlen munkatársa és a végsőkig kitartó híve. A náci rezsim kevés diplomás értelmiségi vezetője közé tartozott. Gátlástalan propagandatevékenysége a második világháború után világszerte fogalommá vált. Szónoki tehetségéről és szélsőséges antiszemitizmusáról is nevezetes volt. A háború végén, Hitler 1945. április 30-i öngyilkossága után, Hitler végrendeletének megfelelően ő követte vezérét Németország kancellárjának posztján. Egy nappal később maga is öngyilkos lett feleségével együtt, miután megmérgezték hat gyermeküket.

A Volkswagent 1937-ben alapította a nemzetiszocialista német kormány, eredetileg a Volkswagen Bogár gyártására. Adolf Hitler arra utasította az akkori fejlesztőket, élükön Ferdinand Porschével, hogy egy KdF-Wagent, egy „népautót” tervezzenek, mely olcsó, egyszerű , de minősége verhetetlen. A második világháború után 1945-ben az angol hadsereg vette át a lebombázott romokban lévő gyár irányítását. Elkezdődött újra a Bogár gyártása. 1948-ban a brit kormány visszaadta a gyárat teljes egészében a németeknek, akik a volt Opel elnökét, Heinrich Nordhoffot nevezték ki a gyár főnökének.