A madarak osztályának tagjait a tojásból való kikelés után való fejlődöttség szempontjából két csoportra, a fészeklakókra és fészekhagyókra osztjuk; a két csoport nincsen élesen elválasztva és különböző átmeneti alakok kapcsolják őket össze. A fészeklakók közül azok, amelyek legfejletlenebb állapotban bújnak ki a tojásból, mint például az éneklők fiókái teljesen gyámoltalanok, csupaszok és vakok; fejük aránytalanul vastag és nehéz, úgyhogy gyönge, vékony nyakuk nem is tudja azt emelgetni; csőrük rövid, széles, lágy és szélesre kitátható, a szájzugnál sárga dudorral; a zárt szemhéjaktól fedett szem erősen kidülled. Bőrük fonnyadt, petyhüdt és ráncos, imitt-amott pelyhes tollacskákkal borított. Hasuk idétlenül vastag, mert ilyenkor még a szik maradványait is magában foglalja. A hideggel szemben rendkívül érzékenyek ezen az apróságok, mert a fejlődésnek ezen a fokán tényleg változó hőmérsékletűek. Nagyon fejletlen és csunya ilyenkor a külsejük.
Ezzel szemben a legmagasabb fejlettségű fészekhagyók, például a kiscsirkék igen kedvesek: teljesen pehely takarja őket, ugyan még szerény, de csinos elosztású színezetük van, fényes, apró szemeikkel élénken és vidáman néznek a világba. Nyakuk elég erős ahhoz, hogy bájos kis fejüket könnyen hordhassa és lábuk már kikelésükkor arra képesíti őket, hogy még akkor is fürgén tova futhassanak, ha hátsó részükhöz odatapad a tojáshéj, amelyből csak az imént bújtak elő.
Albatrosz
Fehérfejű rétisas
Tukán
Királypingvin
Királygém
Selyemtyúk
Rózsás flamingó
Kakadu
Páva
Sirály
Pulyka
Füleskuvik
Kazuár
Ürömfajd
Lunda
