2020. május 03. írta: captain schuro

Az Apollo–11 hold küldetés előkészítő fázisa képekben, 1969

Az Apollo-program ötödik űrutazókkal végrehajtott repülése az Apollo–11 volt. Az első kísérlet a holdra szállásra, amely egyben az első sikeres holdra szállás is lett. A holdprogram fő célkitűzése 1969. július 20-án teljesült, amikor Neil Armstrong és Edwin Aldrin sima leszállást teljesítettek a Mare Tranquillitatison (Nyugalom Tengerén), a Hold innenső oldalának egyik lávasíkságán. Később 2 óra 31 perc 40 másodperces időtartamú holdsétát tett a két űrhajós, amelyen 21,55 kg holdkőzet- és holdpormintát gyűjtöttek. Az expedíció harmadik tagja Michael Collins volt, aki Hold körüli pályán keringett a parancsnoki űrhajóval, míg két társa a holdkomppal (LM) leszállt a felszínre.Az Apollo-program ötödik űrutazókkal végrehajtott repülése az Apollo–11 volt. Az első kísérlet a holdra szállásra, amely egyben az első sikeres holdra szállás is lett. A holdprogram fő célkitűzése 1969. július 20-án teljesült, amikor Neil Armstrong és Edwin Aldrin sima leszállást teljesítettek a Mare Tranquillitatison (Nyugalom Tengerén), a Hold innenső oldalának egyik lávasíkságán. Később 2 óra 31 perc 40 másodperces időtartamú holdsétát tett a két űrhajós, amelyen 21,55 kg holdkőzet- és holdpormintát gyűjtöttek. Az expedíció harmadik tagja Michael Collins volt, aki Hold körüli pályán keringett a parancsnoki űrhajóval, míg két társa a holdkomppal (LM) leszállt a felszínre.

A sikeres holdra szállás az emberiség legnagyszerűbb tudományos eredményei közé sorolt, máig ható teljesítmény, emellett a hidegháborús katonai szembenállás idején az egész emberiség eggyé válását elősegítő, szimbolikus esemény volt, amely rövid időn belül elvezetett a nagyhatalmak világűrbeli együttműködéséhez és a katonai enyhüléshez.

Neil Armstrong parancsnok (balra) valós kiképzést kapott a holdkomp leszállására az LLTV (Lunar Lander Training Vehicle – Holdi Leszállóegység Gyakorló Eszköz) nevű furcsa szerkezettel.

A Bell Aerosystems Lunar Landing Research Vehicle (LLRV) és Neil Armstrong űrhajós (balra), az Apollo 11 indulása előtt fényképezték a dél-kaliforniai Edwards légierő támaszpontjában.

Ez a gép egy függőlegesen beépített sugárhajtóművel és további rakétahajtóművekkel ellátott csővázas repülőeszköz volt, amely a holdkomp függőleges leszállásának szimulációjára szolgált. A függőleges sugárhajtómű szolgált a Föld gravitációjának ellensúlyozására, az 1/6 erősségű holdi gravitáció érzetének megteremtésére, a rakétahajtóművek pedig a holdkomp (LM) épített manőverező fúvókák másai voltak. Ezzel a géppel kellett a leendő holdraszálló űrhajósoknak begyakorolniuk a holdi leszállás legvégső fázisát. A gép sajnos nagyon megbízhatatlannak bizonyult, egy ízben Armstrong kis híján meghalt benne, amikor a hajtómű elromlott, és alig 100 méterről az eszköz lezuhant. Szerencsére az űrhajós a pillanat tört része alatt felismerte a bajt és katapultált.

Az Apollo–11 személyzete a családtagjaikkal, 1969. márciusában.

A NASA Apollo 11 űrhajósai csoportos portréja, a családjával 1969. márciusában a hold modellje körül pózol. A képen: (felül, balról) Michael Collins űrhajós; gyermekei, Mike, Kate és Ann; és felesége, Pat; (balra) Buzz Aldrin űrhajós; felesége, Joan; és gyermekei, Mike, Jan és Andy; és (jobb oldalon) Neil Armstrong űrhajós; felesége, Jan; és fiai, Ricky és Mark.

A képen: (felül, balról) Michael Collins űrhajós; a gyerekei, Michael Collins, Kate Collins és Ann Collins; és a felesége, Patricia M. Finnegan; (balra) Buzz Aldrin űrhajós; a felesége, Joan Archer; és a gyermekei, James Aldrin, Janice Aldrin és Andrew Aldrin; (jobb oldalon) Neil Armstrong űrhajós; a felesége, Janet Elizabeth Shearon; és a fiai, Mark Armstrong és Eric Armstrong.

Az egyik Apollo űrhajós a dokkolást gyakorolja a szimulátoron.

Az Apollo űrhajós repülési szimulátort üzemeltet a NASA űrprogramjának misszió kiképzése során, a texasi Dallasban.

A repülési műveletek begyakorlására – a korábbi küldetésekhez hasonlóan – széles körben használták a parancsnokiűrhajó- és a holdkompszimulátorokat. Ezen gyakorlások alatt az út során előforduló tervezett műveleteket (elsősorban a dokkolásokat) lehetett készségszintig begyakorolni, valamint rengeteg vészhelyzeti eljárást próbáltak ki segítségükkel az űrhajósok és az irányítás. Ez utóbbi esetben a szimulátor kezelőszemélyzete az űrhajósok tudtán kívül elrontott valamilyen repülési paramétert – műszerhibát, vagy esetleg rendellenes űrhajó működést szimulálva –, és az űrhajósoknak ezekre a váratlan helyzetekre is helyes megoldást kellett találni.

A Saturn V rakéta a VAB összeszerelő csarnokban, Kennedy űrközpont, 1969. február 21.

Az Apollo 11 Saturn V S-1C emlékeztetője a NASA Kennedy űrközpontjában, a floridai 1969. február 21-én, a Járműgyűjtő épületben várja.

A Saturn V (népszerű nevén holdrakéta) az amerikai Apollo-programban használt három fokozatú, folyékony hajtóanyagú óriásrakéta, amellyel az Apollo űrhajókat juttatták a Hold térségébe.

Buzz Aldrin űrhajós, Neil Armstrong után a második űrhajós, aki a Holdra lépett 1969. július 21-én.

Az Apollo 11 Holdmodul pilóta Buzz Aldrin hivatalos portréja.

Neil Armstrong a Holdi leszállóegység gyakorló járművel, a holdi leszállás legvégső fázisát gyakorolja.

Eredeti felirat: Gyakorlat a nagyra az Ellington AFB-ben, Texas. Az Apollo 11 parancsnoka, Neil Armstrong repül a Lunar Landing Training Training járművel, hogy felkészüljen a júliusi hold-leszállási kísérletre. A repülés öt percig tartott, amelynek során Armstrong két felszállást és leszállást végzett. Kb. 300 láb magasságba repült a kézművesre.

Buzz Aldrin űrhajós az egyszemélyes mentőtutajban a Texoma-tóban egy kiképzés során.

A Buzz Aldrin űrhajós eveződik a Texoma-tó partjára az Egyesült Államok légierő légierő-parancsnokságának életfenntartó iskolájában folytatott kiképzés során, a texasi Sherman-i Perrin légierő támaszpontjában. Egyszemélyes mentőtutajban ül. A vízbe engedték, miután egy parasailles-t körülbelül 400 méternyire a tó fölé emelkedett.

Neil Armstrong és Buzz Aldrin űrhajósok geológiai turán a Sierra Blanca hegyvidéken, Mexikó.

Neil Armstrong és Buzz Aldrin űrhajósok geológiai terepi kiránduláson vesznek részt a texasi Sierra Blancában.

Michael Collins a családjával reggelizik az otthonukban, 1969 márciusában.

Egy otthoni Apollo űrhajósokról szóló Life magazin sorozatból, amelyben Michael és Pat Collins és gyermekeik 1969 márciusában pihentető palacsinta reggelit fogyasztanak.

Michael Collins a kutyájával.

Az Apollo 11 parancsnoki modul pilóta Michael Collins egy kis időt tölt a kutyájával.

Balról: Az űrhajósok, Neil Armstrong, Michael Collins és Buzz Aldrin pihenőjüket töltik a texasi Houstonban 1969 márciusában.

Balról: Az űrhajósok, Neil Armstrong, Michael Collins és Buzz Aldrin 1969 márciusában beszélgetnek italokról a texasi Houstonban, fafalakkal ellátott szobában.

Buzz Aldrin és fiai játszanak a Texasi házukban.

Buzz Aldrin és fiai gyakorolnak rúd boltozatot Texas házában.

Buzz Aldrin és a feleségeJoan Archer a Texasi házuk konyhájában.

Buzz és Joan Aldrin megcsókolnak Texas házának konyháját.

Neil Armstrong és fiai, Erik és Mark közösen fürdenek, Houston, 1969 március.

Neil Armstrong és fiai, Ricky és Mark, 1969 márciusában merültek el a texasi Houstonban található medencében.

Neil Armstrong, a séf, otthon, 1969. márciusban.

Neil Armstrong séf, otthon, 1969. márciusban.

Neil Armstrong teljes űrhajós öltözetben a kiképzésen.

Az Apollo 11 parancsnoka, Neil Armstrong edzik az űrruhában, amelyet visel a holdfelszínen. A mellkasához egy kamera csatlakozik, amely teljes mértékben ki tudja használni a karját; a hátizsák oxigént, nyomást és hőmérsékletet biztosít.

A Saturn V, óriásrakéta részegységeinek készre szerelése a felbocsátás helyszínén, Floridában, a Cape Canaveral űrrepülőtéren, 1969. április 1-jén.

Az Apollo 11 misszió parancsnokságát és szolgálati modulját 1969. április 1-jén helyezik át a munkaállványra, előkészítve az első emberes Hold-leszállást.

A mai napig ez a hordozóeszköz számít a legnagyobb és legerősebb sorozatban gyártott és szolgálatba állított rakétának, mert bár a szovjet Enyergija tolóerő tekintetében nagyobb volt nála, tömeg, hasznos tömeg és méret szempontjából a Saturn maradt a legnagyobb, valamint a szovjet rakéta sosem vált sorozatgyártott, tényleges szolgálatba állított típussá.

Az Apollo 11 holdmoduljának utolsó ellenőrzése a Kennedy Űrközpontban 1969. április 11-én.

Az Apollo 11 holdmoduljának utolsó kifizetésére 1969. április 11-én kerül sor, a Kennedy Űrközpontban, a személyzettel ellátott űrhajó-műveleti épület Open Bay területén.

A Lunar Module az amerikai Apollo űrhajó holdraszálló egysége, amelyet az Apollo-program keretében használtak. Úgy tervezték, hogy két embert szállítson Hold körüli pályáról a Hold felszínére és vissza. Az LM két részből áll: a visszatérő és a leszálló egységből. Kezdetben ez a két egység szerves egészet képez, majd a Holdról történő felszálláskor kettéválnak, azaz a leszálló egység indítóállványként szolgál a visszatérő egység számára, és a Holdon marad. A visszatérő egység, miután sikeresen visszatért az Apollo űrhajóhoz, feladata teljesítése után visszazuhan a Hold felszínére. A teljes modul 6,4 m magas és 4,3 m széles, tömege több mint 14,5 tonna.

Buzz Aldrin űrruhája az összes kiegészítővel.

Egy előzetes repülési fotó mutatja a Buzz Aldrin öltönyét hold-felületének kialakításában.

Az űrruha, más néven szkafander az űrrepülések egyik alapvető eszköze, több rétegű ruha, amelybe olyan életfenntartó és munkavégző eszközöket építettek, amelyek rendszert alkotva képesek életben tartani egy embert és biztosítani a mozgását a világűr ellenséges körülményei között. Alkalmazási területei az űrséták, holdséták, valamint az űrrepülések kritikus fázisai (indítások és leszállások), amikor biztonsági szempontok miatt öltik magukra az űrhajósok. A különféle célokra (űrséta, holdséta, indítás-földet érés) eltérő típusú űrruhákat alkalmaznak.

Buzz Aldrin és Neil Armstrong űrhajósok a holdmodul szimulátorban.

A Buzz Aldrin és Neil Armstrong űrhajósok halszemről néző képe, amikor egy modell-holdmodulban edznek.

Buzz Aldrin (balra) és Neil Armstrong a Holdfelszíni mintavételt gyakorolják a Holdmodul modelljének közelében 1969 tavaszán.

Buzz Aldrin (balra) és Neil Armstrong vonatkozik arra, hogy dokumentált mintavételezéseket készítsen, amelyek alkalmasak a holdkikötő modelljének közelébe 1969 tavaszán.

Neil Armstrong (balra) és Buzz Aldrin a NASA vezetői előtt a kiképzés összefoglalóján, 1969. április 22-én.

Neil Armstrong (balra) és Buzz Aldrin egy edzés előtt rövid tájékoztatást ad a NASA vezetõirõl, amelyet a legénység kiképzésének összefoglalójában

Michael Collins egy szimulátorban.

Parancsmodul pilóta Michael Collins egy szimulátorban működik.

Buzz Aldrin űrhajós, teljes felszerelésben a súlytalanságot szimuláló KC-135 repülőgépen az űrséták során végrehajtandó feladatokat gyakorolja, 1969. július 9-én.

A teljesen felszerelt Buzz Aldrin űrhajós részben súlytalan körülmények között, 1969. július 9-én, a Wright-Patterson légierő támaszpontjából, KC-135 repülőgép fedélzetén több edzési időt kap. A hold gravitációja körülbelül a hatodik része a Földnek.

Neil Armstrong egy hold-modul szimulátorban 1969 júniusában.

Neil Armstrong 1969 júniusában vonatozik egy hold-modul szimulátorban.

Az Apollo űrhajórendszer parancsnoki egységének telepítése a Kennedy Űrközpontban.

Az Apollo 11 parancsnokságát és szolgáltatási moduljait a Kennedy Űrközpontban lévő, a személyzet által kezelt űrhajók üzemeltetési épületének magassági kamrájába telepítik.

Az Apollo első repülése emberekkel a fedélzetén 1968. október 11-én kezdődött (Apollo–7). Első holdrepülésére 1968 decemberében került sor (Apollo–8). Az első holdra szállást pedig 1969. július 20-án teljesítették vele (Apollo–11). Az utolsó repülést Apollo űrhajóval az Apollo–Szojuz programban hajtották végre, így az űrhajótípust 1975. július 24-én használták utoljára.

Az Apollo 11 legénysége sétál a hatalmas Saturn V rakéta első fokozatának fúvókája mellett.

Az Apollo 11 legénysége sétál a hatalmas Saturn V első szakasz alapja mentén egy átmeneti vészkiürítési teszt során.

A Saturn V rakéta méretei:
Hossz: 110,6 m
Törzsátmérő: 10,1/6,6 m
Szerkezeti tömeg: 183 600 kg
Indulótömeg: 2 970 000 kg

Az Apollo 11 legénysége az első személyzettel ellátott holdi leszállás tesztje során, 1969. június 10-én.

Az Apollo 11 legénységének tagjai fotókat készítenek egy átmeneti kilépési teszt során, 1969. június 10-én.

Etechnikus dolgozik a fehér szoba tetején, amelyen az űrhajósok belépnek az űrhajóba.

Indulásra kész technikus dolgozik a fehér szoba tetején, amelyen az űrhajósok belépnek az űrhajóba, a 363 láb (111 méteres) Saturn V rakéta mellett, amely a Kennedy Űrközpont rakétáján áll.

Apollo–11 hold küldetés személyzete, Edwin „Buzz” Aldrin holdkomppilóta, Michael Collins parancsnoki egység pilóta, Neil Armstrong parancsnok 1969 tavaszán.

Buzz Aldrin, Michael Collins és Neil Armstrong, a NASA Apollo 11 holdi küldetésének legénységének arcképe 1969 tavaszán.