Az óriás gyökerei az '50-es évek elejéig vezetnek vissza, amikor a Letourneau legyártotta az első ehhez hasonló gépét, a TC-264 "Sno-Buggy"-t, mely gépet a legzordabb körülményekre szántak. A furcsa szerzet, a maga 8 darab 3 méteres kerekével kiváló talajterheléssel rendelkezett. Nem véletlenül volt erre szükség, hiszen elsősorban a jégre tervezték.
A TC-264 Sno-Buggy
A következő gép, melyet a TC-497-es ősének tekinthetünk a VC-12 Tournatrain "off-road vonat" volt. Ezt a gépet erdőkbe tervezték fahordásra, hogy onnan is ki tudja húzni a rönköket, ahonnan semmi más nem tudná. Tervezését 1953-ban kezdték és 1954-ben lett kész az első darab, ezt követően 1955-ben elkészítették a VC-12-es nagytestvérét a VC-22-est. Ez volt az utolsó gép a TC-497-es közvetlen elődje, az LCC-1-es elött.
A VC-12 Tournatrain
Az LCC-1-est (eredeti nevén YS-1 Army Snow-Train) az amerikai hadsereg rendelte a Letourneau-tól. Az elképzelés egyszerű volt; egy olyan gép, ami a legelképesztőbb helyekre is eljut és képes teherszállításra is. Az amerikai hadsereg azt az ötletet adta a Letourneau-nak, hogy ötvözzék a TC-264 Sno-Buggyt és a VC-12/22 Tournatraint. Az eredmény egy hatalmas kerekekkel ellátott Buggy-vonat lett. A gép 1956-ban készült el, és néhány alap teszt után, amit még a gyárban végeztek el átadták további vizsgálatokra a hadseregnek. A katonaság 1956 márciusában a Grönlandra küldte, ahol a gép hasonlóan a Sno-Boggyhoz kiválóan teljesített. Ezek után nem is volt kérdéses, hogy a hadsereg egy még nagyobb, még erősebb "off-road vonat"-ot rendelt a Letourneautól.
Az LCC-1
A jármű 2 év tervezés és fejlesztés után 1958-ban gördült ki a texasi gyárból, és a vizsgálatok során a gép nagyon jónak bizonyult, mégis hamar kivonták a szolgálatból. Ennek oka a Sikorsky által a '60-as években kifejlesztett teherhordó helikopterek voltak, melyek sokkal költséghatékonyabbak voltak. Így mindössze 4 év szolgálat után pihenőre küldték, és ez után csak ritkán vették elő az óriást. 1969-ben, amikorra végképp hasznavehetetlenné vált a hadseregnél, meghirdették 1,4 millió dollárért, a hatalmas gép azonban senkinek se kellett, így végül az összes pótot leadták vasba, a vontatót, kiállították Yumában, Arizonában, ahol a mai napig megtekinthető.
A TC-497 Overland Train Mark II. vontató Yumában
Bob Chandler Monster Truck versenyző megvásárolt a leadott pótokról 4 kereket, hogy azt rászerelhesse a Ford platós kisteherautójára, amivel így elnyerte a legmagasabb Monster Truck címet.
A Bigfoot, a legmagasabb Monster Truck
A TC-497 Overland Train Mark II. vontatóban négy darab gázturbina kapott helyet, melyek egyenként 1170 lóerősek voltak, így együtt 4680 lóerőt biztosítanak azoknak a generátoroknak, melyek az áramot termelik a 12 pótkocsin lévő 48 kerékre jutó elektromotornak. A gép végsebessége 150 tonna teherrel is elérte a 32 km/órát.
A TC-497 Overland Train Mark II. vontató hossza 183 méter a magassága 9,1 méter volt. Hat munkás irányította a vonatot, erre pedig a sok külön-külön forduló kerék miatt volt szükség.
A TC-497 Overland Train Mark II. vontató
Forrás: https://www.vintage-everyday.com/2020/06/tc-497-overland-train.html
