Az 1955-ös Le Mans-i katasztrófa
2020. június 22. írta: captain schuro

Az 1955-ös Le Mans-i katasztrófa

Az 1955-ös Le Mans-i versenybaleset, gyakori szóhasználattal az 1955-ös Le Mans-i katasztrófa vagy szerencsétlenség az autóversenyzés történetének legtöbb halálos áldozatot követelő balesete, amely a Le Mans-i 24 órás autóversenyen történt, 1955. június 11-én, a franciaországi Le Mans versenypályáján. A tragikus baleset a hivatalos jelentés szerint 84 halálos áldozatot követelt és 120-an sérültek meg – más források még több áldozatról tudnak. A balesetben a kor biztonsági hiányosságai és a pálya elavult állapota, a korszak gyors versenyautóinak eltérő műszaki fejlettsége, a megfelelő jelzések hiánya és vezetői hiányosságok is közrejátszottak.


Az 1955-ös Le Mans-i 24 órás versenyen hat gyártó, a Mercedes, a Porsche, a Jaguar, az Aston Martin, a Maserati és a Ferrari vívott hatalmas csatát egymással, egyre jobb és jobb teljesítménybe, erősebb és erősebb köridők elérésébe hajszolva egymást. A futam két és fél órája tartott, amikor az élen haladó Mike Hawthorn Jaguarja, nyomában a lekörözött Pierre Levegh Mercedesével megérkezett a célegyenesbe a szintén lekörözendő Lance Macklin Austin-Healey-jét üldözve.

Hawthorn csak a lekörözés után, az utolsó pillanatban vette észre a jelzést, hogy álljon meg tankolni, így hirtelen fékezett, ami a Jaguar esetében a többiekéhez képest különösen nagy lassulást jelentett a fejlettebb fékrendszer miatt. Macklin hiába fékezett hatalmasat, nem tudta megállítani az autóját, s megpróbálta visszaelőzni a Jaguart balra rántva a kormányt, csakhogy nem vette észre, hogy Levegh (és márkatársa, a verseny második helyén álló Fangio) szorosan mögötte van.

Levegh már nem tudott reagálni: 240 kilométer per óra körüli sebességgel hátulról belerohant az ekkor már jóval lassabb Macklin autójába, s ezzel a sorsa megpecsételődött. Az autó a felrepült s a pálya bal oldala felé sodródott, majd nekicsapódott a nézőket a pályától elválasztó töltésnek, amitől darabokra szakadt. Levegh kirepült a Mercedesből, s a betonnak csapódva szörnyethalt.

Az igazi borzalmak azonban a nézőtéren játszódtak le: a szétrepülő alkatrészek, köztük az első tengely és a guillotine-ként repülő motorháztető iszonyatos pusztítást végeztek a lelátón. Nyolcvankét embert öltek meg a pálya bal oldalán szétrepülő darabok, s Macklin a célegyenesben ide-oda csapódó autója is egy halálesetet, valamint számos sérülést okozott. Több mint százhúsz embert kellett kórházba vinni, közülük egyesek soha nem épültek fel.

A helyzetet csak rontotta, hogy a magas magnéziumtartalmú karosszéria könnyedén lángra kapott, miután kiszakadt az üzemanyagtank, s csak órákkal később sikerült eloltani a tüzet – melyet eleinte vízzel próbáltak meg, ami csak tovább fokozta a problémákat, a magnéziumot ugyanis nem szabad vízzel oltani...

A versenyt mindeközben nem szakították félbe, a hivatalos álláspont szerint azért, hogy a hazainduló nézők nehogy megakadályozzák a mentők közlekedését. A Mercedes aztán néhány órával később kiintette a versenyből az élen álló autóit az áldozatok előtt tisztelegve, s arra kérték a Jaguart, hogy ők is tegyenek így. A britek azonban visszautasították ezt, s Mike Hawthorn oldalán Ivor Buebbel meg is nyerte a futamot.

Mike Hawthorn az 1955-ös Le Mans győzelmét ünnepli.


Az argentin később elmondta, hogy Levegh élete utolsó pillanataiban megmentette az övét: tudván, hogy ő maga már nem kerülheti el az ütközést, felemelte a kezét, ezzel jelezve Fangiónak a veszélyt, aki így sikeresen áthaladt a két autó közt. A baleset másik szereplője, Lance Macklin nem sérült meg komolyabban, s nem sokkal később visszatért a pályára, ám amikor vétlenül egy másik halálos baleset részese lett, visszavonult a versenyzéstől...

A tragédia súlyos következményekkel járt: több országban hosszabb-rövidebb időre teljesen betiltották a pályaversenyzést, és ez a tilalom Svájcban még mindig érvényes. A Mercedes gyári csapata több mint harminc évre felhagyott az autóversenyekkel. A Le Mans-i pályát jelentős mértékben átépítették, a biztonsági feltételek is szigorodtak. Az áldozatokra ma csak egy kis emléktábla emlékeztet a helyszínen.


A nézők között háborús rémálmokat idéző állapotok uralkodtak: holttestek, levágott testrészek, fej nélküli torzók hevertek szerteszét, köztük súlyos és kevésbé súlyos sérültek várták a segítséget és kétségbeesett emberek próbálták fellelni hozzátartozóikat. Egyesek olyan súlyosan sérültek, hogy még az azonosításuk is lehetetlennek látszott.

 

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_1955-%C3%B6s_Le_Mans-i_versenybaleset#Az_aut%C3%B3k
https://www.vintage-everyday.com/2020/06/1955-le-mans.html

A bejegyzés trackback címe:

https://4444k.blog.hu/api/trackback/id/tr215906648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.