A második világháború az emberiség történetének eddigi legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa. A legelterjedtebb álláspont szerint kezdete az 1939. szeptember 1-jei, Lengyelország elleni német támadáshoz köthető. A háborút azonban egyesek már 1937. július 7-től számítják, amikor kitört a második kínai–japán háború. A történelemtudósok egy része szerint ugyanakkor ezen két távol-keleti ország katonai konfliktusa még nem terjedt ki a világ több pontjára, így az helyi jellegűnek értelmezhető és a világháború szoros előzményének tekinthető. A háború Európában 1945. május 8-án Németország, míg Ázsiában szeptember 2-án Japán feltétel nélküli megadásával fejeződött be.

A világháborúban a szövetségesek és a tengelyhatalmak álltak egymással szemben.

Az európai, ázsiai és afrikai földrészen vívott harcokban közel hetven nemzet vett részt, ennek következtében több mint 73 millióan vesztették életüket, beleértve a megölt civileket és az elesett katonákat is.

A világháborút végigkísérték mindkét tömb részéről a civil lakosság és a hadifoglyok elleni erőszakos cselekmények. A megszállt területeken a hadviselő felek rendre terrorizálták a helyi lakosságot, melyek közül kiemelkednek a japánok által Kínában és Mandzsúriában, a németek által az elfoglalt szovjet területeken és a szovjetek által Kelet-Európában elkövetett visszaélések. A nyugati szövetségesek terrorbombázásokat hajtottak végre Németország és Japán ellen, melyek sokszor rengeteg halálos áldozattal jártak, mint Drezda, Hamburg és Tokió esetében. A világháború végén két atombombát dobtak Japánra, ami több százezer ember szörnyű halálát eredményezte. A világháború során több népirtás is történt, de az áldozatok számát és az elkövetés módszerét illetően kiemelkedik a több millió zsidó származású ember életét követelő holokauszt. A világégés után a győztesek Európában a nürnbergi perben, míg a Távol-Keleten a tokiói perben háborús bűnösnek ítéltek német és japán vezetőket.

A világháborút a hadviselő felek többsége számára lezáró párizsi békét 1947-ben kötötték meg.

Hamburg a bombázás után, 1943. július.

Hamburg bombázása, avagy a Gomora-hadművelet egy olyan szőnyegbombázás-sorozat volt, amelyet 1943. július 26. és augusztus 3. között a brit RAF és kisebb részben az amerikai légierő Eight Air Force-a hajtott végre a német nagyváros, Hamburg ellen. A legdrámaibb epizód a július 28-ai volt, amikor a keletkezett tűzvihar (Feuersturm) tízezrek halálát és hatalmas anyagi károkat okozott.

Három német fiú, orosz fogságban.

Sebesült német hadifoglyok, orosz fogságban.

Szovjet katonák ölték meg ezt a német családot Metgethenben - a nőkön erőszakra utaló nyomokat találtak.

Az oroszok által szitává lőtt német mentőkocsi valahol a Dnyeper mentén, 1941.

Német mesterlövészek az ukrán Korszuny-Sevcsenkivszkij közelében, 1944.

Repülő nyíllal eltalált német katona holtteste.

A flechette, vagy német nevén Fliegerpfeil, a repülőnyíl, elsőként az I. Világháborúban a francia, majd tőlük átvéve a német és egyéb nemzetiségű repülősök használták. Az első világháború kitörésekor a könnyű és törékeny repülőgépeket még nem lehetett olyan bombamennyiséggel ellátni, amellyel számottevő kárt okozhattak volna az ellenségnek; repülőnyílból azonban akár több ezret is magukkal vihettek, amelyek nagyobb kárt tehettek, mint néhány robbanótöltet. Nem lebecsülendő a repülőnyíl demoralizáló hatása sem: aki egyszer szemtanújává vált, hogy egy repülőnyíl a feje búbjától a talpáig áthatol egy emberen, vagy látszólag akadály nélkül szalad át egy lovon a rajta ülő katonával együtt, abban könnyen kialakulhatott az a nézet, hogy a repülőnyíl elől nincs hová bújni. E fegyver hatékonyságát nagyrészt ez az általa gerjesztett félelem adta.

A Vilmos császár emléktemplom a Kurfürstendamm sugárút végén, Berlin, 1945 augusztus.

Három amerikai gyalogos nézi a sorba fektetett német katonák holttestét Prüm település Németország, 1945. február 21.

Elszenesedett, azonosít(hat)atlan emberi holttestek tízezrei halomba rakva az elpusztított Drezda főterén, az Altmarkon, 1945. február.

Drezda bombázása a második világháborúban 1944 őszétől kezdve a brit és az amerikai légierő által többször is megtörtént. Különösen ismertté vált az 1945. február 13–15. közötti négy támadáshullám. Az áldozatok pontos száma nem ismert, a legtöbb hivatalos kutatás 135 000 és 200 000 körülire teszi. A legújabb 2009-ben felfedezett dokumentum 80 000–100 000 név szerint bejelentett eltűnt személyt jegyzett fel. A bombázás számos vitát váltott ki többek között annak okán, hogy Drezda nem rendelkezett potenciális katonai infrastruktúrával illetve a bombázás nem is az ipari negyedeket, hanem a belvárost sújtotta. Ezek a drezdai légitámadások éles kritikát váltottak ki a szövetséges hatalmak 1942-től kezdődően folytatott légi hadviselési gyakorlatával, különösen a brit területbombázási direktívával (Area Bombing Directive) szemben. A történészek máig vitatkoznak arról, hogy ezek a szőnyegbombázások katonailag szükségesek és célszerűek voltak-e, ill. etikailag és jogilag háborús bűnként értékelhetőek-e, különös tekintettel a gyújtóbombázásra.

Az ardenneki offenzíva során amerikai fogságba esett német katona Strass közelében, Németország, 1944. december 28.

Három német Messerschmitt Me 109 repülőgép roncs egy hangárában egy amerikai légitámadás útán, Detmold, Németország, 1945. április 17.

Éhező emberek döglött lovat darabolnak, Berlin, 1945. május.

Egy szobor a Monte Cassinoi kolostor romjai között, 1944 június.

1944. február 15-én a szövetségesek három órán át, megállás nélkül bombázták az évszázadok óta meglévő Monte Cassinoi kolostort. A korábban ott menedéket kereső emberek többsége a romok alatt lelte halálát. A felbecsülhetetlen értéket képviselő kolostor - a kripta kivételével - teljesen elpusztult.

Két szovjet tiszt, Volkssturm katonák elszenesedett holttestét nézi, Berlin, 1945.

A gyönyörű berlini állatkert (Zoologischer Garten Berlin) a háború előtt és a szövetséges bombázások után 1943. november 23-án reggel.

1945-ben Berlin ostroma óriási pusztítást eredményezett az állatkertben, az épületek nagy része megsemmisült vagy súlyosan károsodott. A 3715 állat közül csak 91 maradt életben, köztük egy elefántbika és Berlin legendás, a háború alatt született vízilóbikája, Knautschke.

Egy Waffen-SS katona holtteste.

A Waffen-SS (fegyveres SS) az SS (Schutzstaffel) katonai szárnya volt. A Schutzstaffel (SS) a Németországban 1933-ban hatalomra került, Adolf Hitler vezetése alatt álló Nemzetiszocialista Német Munkáspárt paramilitáris, félkatonai szervezeteként működött. Hitler az „európai új rend” létrehozására irányuló, a Mein Kampf című könyvében kifejtett törekvéseiben vezető szerepet szánt az SS-nek és azon belül a Waffen-SS-nek. Az SS és a Waffen-SS tagjai a végletekig elkötelezett hívei voltak a nemzetiszocializmusnak, a náci fajelméletnek és keleti hódító törekvéseknek.

Német katonák reakciója, miután levetítették nekik a koncentrációs táborokat bemutató felvételeket, 1945.

Egy halott német katona egy páncélököl mellett, 1945 körül.

Egy német katona páncélököllel.

A Panzerfaust (magyarul: „páncélököl”) a német hadsereg legnagyobb számban gyártott, egyszer használatos páncélromboló fegyvere volt a második világháború idején. Leggyakrabban mégsem páncélozott járművek, hanem épületek, gyalogság és géppuskafészkek ellen használták. A háború alatt nagy hírnévre tett szert, mert azon kevés német hadieszközök egyike, amely egyszerre bírt kielégítő teljesítménnyel, és egyúttal kis költséggel volt gyártható, ezért a német haderőnek elegendő mennyiség állt rendelkezésére.

Véres lábú síró fiú öregapjával a város romjai között, Lenne, Németország, 1945. április 12.

Egy kilőtt Tigris II harckocsi a Potsdamer téren, Berlin, 1945. május.

A 87. amerikai gyalogos hadosztály katonája, két német fogolyot ellenőriz, 1945. március.

Itt két amerikai tengerészgyalogos vesztette életét.

Az amerikai katonák náci mesterlövészeket keresnek a németországi Bobenthal-ban.

Egy elhagyott 15 cm Nebelwerfer 41 rakéta-sorozatvető és egy döglött ló az utcán.

A 15 cm Nebelwerfer 41 (rövidítve 15 cm Nb.W. 41 vagy 15 cm NbW 41, magyarul 15 cm-es füstvető 41) egy német gyártmányú vontatott rakéta-sorozatvető volt, melyet a második világháború alatt alkalmaztak. A fegyvereket a Nebeltruppen alakulatainál rendszeresítették, melyek az amerikai Chemical Corps (Vegyi alakulatok) megfelelői voltak. Feladatuk mérgesgázok és harctéri füst célbajuttatása vagy azok semlegesítése volt.

Jevgenyij Dolmatovszkij költő és haditudósító a Brandenburgi-kapu mellett 1945. május 2-án.

Német katonák egy kilőtt amerikai tank előtt cigarettáznak az ardenneki offenzíva második napján 1944. december 17-én.

Az ardenneki offenzíva volt a Harmadik Birodalom utolsó ellentámadása, amely a Wehrmacht oldalára hivatott billenteni az erőviszonyokat. Az ütközet Belgium, Luxemburg és Németország területén zajlott. Az offenzíva 1944. december 16-án indult; a német csapatok 25–30 km mélyen betörtek az amerikaiak vonalai mögé. Végül az utánpótlási nehézségek és a légitámadások miatt a német hadsereg visszavonulásra kényszerült.

A „Római csata" elnevezésű had- műveletben elesett német katona holtteste, 1944.

Hadifogságból hazatért német katona az otthona előtt, amit romokban talált, Frankfurt, 1947. március 4.

A Metgethen-mészárlás alatt a szovjet katonák által megerőszakolt és megölt német nő holtteste, Königsberg, Kelet-Poroszország, 1945.

Elhagyott német Sturmhaubitze 42 rohamlöveg és egy német katona holtteste Belvedere, Olaszország, 1945.

A Volkssturm egy tagja Panzerschreckkel Berlin határában, 1945. április.

Wesel német város 1945-re 97%-ban megsemmisült a szövetséges szőnyegbombázások következtében.

Polgári áldozatok Drezdában 1945. február 13-i éjszakai szövetséges bombázás után.

Caen , Normandia 1945. július 8-án és 9-én történt szövetséges robbantások után.

Köln 1945-ben, annak ellenére, hogy több százszor sújtotta meg a szövetséges bombákat, a kölni székesegyház túlélte a háborút.

Minszk 1941-ben a német bombázás után. A város 85% -át teljesen megsemmisítették.

Kilátás Londonra a Szent Pál-székesegyház tetején egy német bombázási támadás után, 1941.

Rotterdam égő városközpontja röviddel a német bombázás után , 1940. május 14-én.

Varsó a német bombázása után. A Luftwaffe légi kampánya körülbelül 20 000–25 000 polgár halálát eredményezte.

A Luftwaffe által bombázott első lengyel város Wieluń bombázása 1939. szeptember 1-jén. A második világháború egyik első eseményében a német bombázók az épületek 75% -át megsemmisítették, beleértve a jól megjelölt kórházot és a templomot, mintegy 1200 ember meghalt. civilek.

A technikai személyzet egyik tagja éppen egy Mickey egér-ábrázolást készül eltávolítani egy lelőtt Messerschmitt Bf 109-esről, 1940. október 2.

Egy felborult szovjet T-34-85 tank a berlini Alexanderplatz metróállomás bejáratánál. 1945.

Ez a német katona sebesülten addig folytatta a harcot, amíg egy gránát meg nem ölte, 1945. április.

Egy elpusztított berlini utca,1945. július 3.

Két német lány karácsonyfával Frankfurt romjai között, 1944.

Königsberg Castle romjai, szövetségesek bombázása után a kastély teljesen leégett, Königsberg, Németország (1946 óta Kalinyingrád, Oroszország ), 1945.

Hannover a szövetséges bombázások után.

A második világháború alatt súlyos bombatámadások érték. A legnagyobb pusztítást az 1943. október 9-ére virradó éjszaka végrehajtott légitámadás okozta, amikor brit–amerikai kötelékek 216 000 bombát vetettek a városra. 1500 lakos vesztette életét, 4000 lakóház pusztult el, 250 000-en váltak hajléktalanná.

Lefoglalt Német katonai sisakok Hilversum közelében, 1945. május 30.

Egy német asszony takarítja el a romokat a berlini Tauentzienstrassén, a háttérben a Vilmos császár templom romjai, 1945. Azokat a civil nőket, akik segédkeztek a romok eltakarításában Truemmerfrauennek ("Törmelékhölgyek") nevezték.

1948. szeptember 9-én több százezres tömeg jelent meg a berlini Köztársaság téren, a Reichstag romjai előtt, hogy a kommunizmus ellen tüntessen.

Kitoloncolt szudétanémetek haladnak a csehszlovákiai Liberec vasútállomására 1946 júliusában - miután örökre búcsút intettek korábbi otthonuknak.

Lángokban a bergen-belseni koncentrációs tábor utolsó barakkja. A holtak tiszteletére sortűz dörrent, s felhúzták a brit lobogót, miközben egy lángszóróval felgyújtották az épületet.

Brit katonák egy elhunyt német katona Maschinenpistole 40 (rövidítve MP 40) géppisztolyát vizsgálják, Tunézia, 1942.

Civil nők segédkeznek a romok eltakarításában, Koblenz, Németország, 1944/1945.

Halott Waffen-SS katona egy Volkswagen Kübelwagen katonai gépkocsiban.

Egy SZU-76 (Szamohodnaja Usztanovka 76) szovjet önjáró löveg, Berlin, 1945.