A New York-i Central Park egyik padján üldögélő, a csaptelepek végén lévő apró alkatrészek, a víz egyenetlen, fröcskölő sugarát megregulázó sugárszabályozók (perlátor) feltalálásából dúsgazdaggá vált Elie Aghnides görög-amerikai feltaláló épp egy előtte elhaladó buldózert figyelt, mikor eszébe jutott az ötlet: mi lenne, ha valahogyan kombinálná a bulldózerek stabilitását az autók sebességével, és egy minden terepen hatékonyan működő, úszó járművet hozna létre?
Az ötletet közel másfél évtizedes tervezés követte, majd 1954-ben előrukkolt a tankot leváltani kívánó Rhinóval, aminek a homok, a sár, vagy épp a víz sem jelentett akadályt.
A furcsa kinézetű jármű öt tonnát nyomott, és könnyeden haladt mély homokban, iszapban és vízben. Sebessége úttesten elérte a 75 kilométer/órát, vízen azonban csak maximum 8 kilométer/órával tudott haladni.
A Rhino hatalmas első kerekei alumíniumból készültek és egyenként másfél tonna tömegűek voltak. A félgömbös kialakítás rendkívül stabillá tette a járművet. Akár 75 fokban is megdőlhetett anélkül, hogy felborult volna.
A kerekek üregesek voltak, ezért tudott a Rhino fennmaradni a vízen. A vízben vízsugárhajtómű mozgatta előre.
Aghnides Indianapolisban építette meg és tesztelte a prototípust 1954-ben. Abban bízott, hogy sikerül eladnia az USA hadseregének a harckocsik kiváltására. De végül sose került sorozatgyártásba. Ennek oka valószínűleg az az aggodalom volt, hogy a kerekeket nagy tűzerejű fegyverekkel kilyukaszthatják, és akkor elsüllyed a jármű.
Forrás: rarehistoricalphotos.com
