Az RMS Titanic brit Olympic osztályú utasszállító hajó korának legnagyobb utasszállító óceánjárója volt. Elsüllyeszthetetlennek tartott rekeszes hajótörzzsel rendelkezett, ennek ellenére mégis már a legelső útján elsüllyedt, miután jéghegynek ütközött 1912. április 14-én.
Az RMS Titanic
A hajót a Harland and Wolff hajógyárban építették az észak-írországi Belfastban. Első útján (az angliai Southamptonból a franciaországi Cherbourg-ba, onnan az írországi Queenstownba (1921-től Cobh), és végül az Egyesült Államokba, New York Citybe), 1912. április 14-én, vasárnap 23:40-kor a hajó jéghegynek ütközött, és április 15-én, hétfőn 2:20-kor, az ütközés után alig több mint két és fél órával, kettétörve elsüllyedt.
Az első osztályon utazók közül a nőknek 94%-a, a férfiaknak 31%-a menekült meg. A fedélzetközben utazó nőknek 47%-a, a férfiaknak 14%-a maradt életben, vagyis 210 személyzettag, 126 férfi, 317 nő és 52 gyermek menekült meg, összesen 705-en élték túl a katasztrófát, ez körülbelül a hajón utazóknak az egyharmada. Híres megmenekültnek számít "Molly" Brown dáma, J. Bruce Ismay, a hajótársaság elnöke, Washington Dodge politikus, Dorothy Gibson filmsztár, Lawrence Beesley másodosztályú utas és Edith Rosenbaum divattervező, valamint Madeleine Astor, John Jacob Astor második felesége is.
A híres túlélők közé tartozik Millvina Dean, aki a legfiatalabb túlélő volt (2 hónapos), és egyben a legtovább élő is: 2009. május 31-én hunyt el.
Az áldozatok pontos száma vitatott. A különböző szakértői csoportok és vizsgálóbizottságok eltérő adatokat szolgáltattak. Az amerikai kongresszusi vizsgálóbizottság szerint például ez a szám 1517, míg a britek vizsgálóbizottsága az 1490-es szám mellett foglalt állást, a Brit Kereskedelmi Kamara szerint pedig 1503 lehetett az elhunytak száma.
A legtöbb áldozat a legénységből került ki (688 fő). Köztük volt maga Edward John Smith kapitány, és az utána következő két legmagasabb rangú tiszt (Henry T. Wilde legfőbb és William Murdoch első tiszt), valamint a legalacsonyabb rangú James Moody hatodik tiszt is. A rádiósszoba első embere, Jack Philips sem élte túl a szerencsétlenséget, mint ahogy a két orvos, dr. O'Loughlin és helyettese, dr. John Edward Simpson sem.
A legkevesebb áldozat az elsőosztályú utasok közül került ki (121 fő). Itt a legillusztrisabbak közé tartozott Thomas Andrews, a hajó mérnöke, John Jacob Astor multimilliomos mágnás, Benjamin Guggenheim üzletember, Archibald Butt, a hivatalban lévő amerikai elnök, William Howard Taft hadsegéde, valamint George Widener üzletember, William T. Stead bibliakutató és a Straus házaspár is.
A másodosztályról 162 ember veszett oda, köztük Thomas Byles tiszteletes.
Az utasok közül a harmadosztályon (fedélközi) utazók közül haltak meg a legtöbben (533 fő). Sok fiatalkorú is életét vesztette, a „nők és gyerekek elsőként” felszólítás ellenére is (például Sidney Goodwin, aki alig egyévesen veszett a tengerbe, nyolc tagú családjával).
A Titanicot elsüllyesztő jéghegy.
Az akkor 24 éves Frederick Fleet aki először látta a jéghegyet.
Április 14-én, 23:40-kor Frederick Fleet, az egyik őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. A szolgálatos tiszt (William Murdoch első tiszt) utasítást adott a hajó balra fordítására, és a gépek hátramenetbe kapcsolásra. A hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. Régebben a szakértők úgy vélték, hogy egyetlen óriási – 90 méteres hosszúságú – lék miatt süllyedt el a Titanic. Ezzel szemben a legújabb vizsgálatok szerint mindössze hat kisebb nyílás keletkezett – együttes felületük még az 1,2 négyzetmétert sem haladta meg –, viszont ezek éppen eggyel több rekeszt érintettek, mint amennyi károsodását még éppen elviselte volna a hajó. Mindez pedig elég volt a Titanic elsüllyedéséhez.
A Titanik túlélői közelednek a Carpathia gőzöshöz.
A Titanic összecsukható D mentőcsónakja a Carpathia fedélzetéről fényképezve, 1912. április 15.
A Titanic katasztrófájának túlélői a Carpathia fedélzetén.
Az RMS Carpathia gőzös a Cunard Line hajózási társaság személyszállító hajója, amely 1903-tól 1918-as elsüllyesztéséig az Atlanti-óceánon személyszállítási feladatokat végzett. A Titanic 1912. április 15-i elsüllyedésekor mentési feladatokat látott el.
Az RMS Carpathia
Egy túlélő John B. Thayer egy felborult mentőcsónakból készített vázlata a Titanic elsüllyedéséről.
A Titanic katasztrófájának túlélői a Carpathia fedélzetén.
Emberek várják a híreket a Titanic túlélőiről a White Star Line hajózási társaság épületénél New Yorkban.
A Titanik mentőcsónakjai a White Star Line társaság New Yorki kikötőjében.
Tömegek álltak az esőben várva a Carpathia érkezését.
1912. április 18-án este, zuhogó esőben, a megmentett emberekkel - akik a Titanic szerencsétlenül járt utasai és személyzete voltak - érkezett a gőzös New York kikötőjébe.
A Titanic mentőcsónakjai nem sokkal a hajó elindulása előtt, 1912. április.
A hajón 2207 személy tartózkodott, és összesen 1178 hely volt a csónakokban, vagyis a hajón utazók valamivel több mint a felének, 53%-ának biztosítottak csónakot. Egy mentőcsónak átlagosan hatvanöt hellyel rendelkezett. A hajó jobb oldalán voltak a páratlan, a bal oldalán a páros számú csónakok. A csónakok megtöltésével is bajok voltak, például az 1-es számút mindössze 12 emberrel (5 első osztályú utassal és 7 főnyi személyzettel) bocsátotta alá a daru, pedig a csónakban 40 hely volt.
Az esemény idején hatályos nemzetközi hajózási jogszabályok minden 10 000 BRT feletti hajóra 16 mentőcsónakot tettek kötelezővé. A Titanic kapacitása 46 328 BRT volt, és húsz mentőcsónakkal látták el; ezek közül 14 volt nagy csónak, 2 kisebb csónak, négy pedig összecsukható mentőcsónak.
Az egyik mentőcsónak a túlélő utasok egy részével, 1912. április 15.
A Carpathia New York kikötőjében a Titanic utasainak megmentése után.
J. Hanson, az Országos tengerészek és tűzoltók szakszervezetének körzeti titkára fájdalomdíjat fizet a Titanic túlélőinek.
A túlélőket váró rokonok a Southamptoni állomáson.
A túlélőket váró rokonok Southamptonban.
A katasztrófát 167-en élték túl a személyzetből. Az ő rokonaik várják szeretteiket Plymouthban 1912. április 29-én.
A túlélőket váró rokonok Southamptonban.
A túlélőket váró rokonok Southamptonban.
Túlélők újra együtt a rokonaikkal.
Túlélők újra együtt a rokonaikkal.
A Titanic túlélői hálájuk jeléül egy serleggel ajándékozták meg a Carpathia kapitányát, Arthur Rostront és tisztjeit.
A hajótőrés túlélői várakoznak, hogy beszámoljanak a katasztrófa részleteiről.
Mindenki autogramot kért a túlélőktől.
Mindenki autogramot kért a túlélőktől.
A Pascoe testvérek a Titanic legénységének tagjai akik túlélték a katasztrófát.
Michel és Edmond Navratil akik túlélték a katasztrófát.
A négyéves Michel és a kétéves Edmond Navratil édesapja nem élte túl a katasztrófát. A francia testvérpárt végül sikeresen eljuttatták édesanyjukhoz.
A vizsgáló bizottság tagjai, Harold Thomas Cottam a Carpathia távírásza vallomását halgatják.
A Titanic katasztrófáját túlélő terhes Eloise megszületett gyermeke Lucien P. Smith, Jr. egy nővér karjaiban.
Egy rikkancs az Evening News Titanic pusztulása utáni számát árulja a White Star Line londoni irodája előtt.
Tömeg várja a White Star Line irodája előtt a legfrissebb híreket a katasztrófáról, New York, 1912. április 15-18 körül.
A Navratil testvérek, egyikük a Titanichoz hasonló játékhajóval ül, egy mentőhajó fedélzetén érkeznek a kikötőbe (feltehetően New Yorkba). 1912. április 18.
Tömeg várja a katasztrófa túlélőit az angliai Southamptonban, 1912. április.
A Titanic túlélői a plymouth-i Millbay kikötőben 1912. május elsején.
Az Egyesült Államok szenátusi vizsálóbizottsága túlélőket kérdez ki, 1912. A meghallgatásokra New Yorkban és Washingtonban került sor április 19. és május 25. között.
A Titanic legénységének túlélői balról jobbra, első sor: Ernest Archer, Frederick Fleet, Walter Perkis, George Symons és Frederick kilincs. Második sor: Arthur Bright, George Hogg, John Moore, Frank Osman és Henry Etches.
Devonportban emberek gyűltek össze, hogy hallják egy túlélő történetét.
Az RMS Titanic a belfasti hajógyár közelében, 1912. április.
A Titanic legidősebb és legfiatalabb túlélője William MacQuitty-vel (középen), 1957. március 7.
Forrás: bygonely, wikipédia