Az Apollo-program továbbfejlesztésével épült meg az első amerikai űrállomás, a Skylab, amely az addig pályára állított legnagyobb űreszköz volt.Az Apollo-program továbbfejlesztésével épült meg az első amerikai űrállomás, a Skylab, amely az addig pályára állított legnagyobb űreszköz volt.
A Skylab tudományos programjának fő feladatai a következők voltak:
A földi erőforrás-kutatás kozmikus módszereinek kidolgozása. Információgyűjtés a geológia, a földrajz, az oceanográfia, a környezetvédelem, a meteorológia, a mezőgazdasági termelés és a halászat számára.A Napon végbemenő folyamatok vizsgálata a földi légkörön túlról.Technológiai folyamatok kísérleti vizsgálata az űrrepülés körülményei között.Különféle felszerelések, eszközök kipróbálása hosszú időtartamú repülésekhez.Az űrállomást a kutatási program végrehajtásához mintegy 270 különböző műszerrel, berendezéssel látták el.
Az űrállomás testét a Saturn V hordozórakéta S-IVB harmadik fokozatából alakították ki. Ezt egészítették ki a felső részen egy dokkoló egységgel és egy naptávcsővel, melynek szerkezetét egy Apollo holdkomp alapján építették meg. Az űrállomás teljes tömege 90 t, hossza 36 m, szélessége (napelemek nélkül) 6 m, hermetikus térfogata pedig 330 m3.
A Skylab 1973. május 14-én indult Cape Canaveralból az utolsó Saturn V rakétával. 450 km magas, 56° hajlású pályára állt. Indításkor leszakadt az egyik napelemtábla, és megsérült a hővédő burkolat. Későbbi űrséták során ez utóbbit kijavították.
Az 1973–1974-es időszakban az űrállomáson három fős személyzet dolgozott.
Minden személyzet új repülési időtartamrekordot állított fel. Az űrhajósok 10 űrsétát hajtottak végre, melyeknek összidőtartama 41 óra 56 perc.
A tudományos program keretében 180 ezer felvétel készült a Napról, 46 000 a Földről. Még további repüléseket terveztek az űrállomásra az akkor még fejlesztés alatt lévő Space Shuttle űrrepülőgépekkel, de a fokozódó naptevékenység hatására a felső légkör egyre sűrűbb lett, az űrállomás pedig a nagy fékeződés miatt 1979. július 11-én visszatért a légkörbe és elégett. Maradványai az Indiai-óceánba, illetve Nyugat-Ausztrália lakatlan területeire hullottak. A Skylab 34 981 Föld körüli keringést hajtott végre.
A Skylab személyzetei
Skylab–2 küldetés - 1973. május 25. - 1973. június 22. - 28 nap
Joseph Kerwin, Charles Conrad, Paul Weitz
Skylab–3 küldetés - 1973. július 28. - 1973. szeptember 25. - 59 nap
Owen Kay Garriott, Jack Lousma, Alan Bean
Skylab–4 küldetés - 1973. november 16. - 1974. február 8. - 84 nap
Gerald Carr, Edward Gibson, William Pogue
A Skylab 1973. május 14-én indult Cape Canaveralból az utolsó Saturn V rakétával.
Joseph Kerwin űrhajós megvizsgálja Charles Conrad űrhajóst, a Skylab-2 küldetés során az űrállomáson, 1973.
A Skylab űrállomás illusztrációja, 1971.
A Skylab űrállomás a Föld körül.
Jack Lousma fürdés után törölközik, a Skylab-3 küldetés során az űrállomáson, 1973.
Charles Conrad űrhajós a zuhany alatt, a Skylab-2 küldetés során az űrállomáson, 1973.
Owen Kay Garriott űrhajós vacsorázik, a Skylab-3 küldetés során az űrállomáson, 1973.
Joseph Kerwin űrhajós szappanbuborékot fúj, a Skylab-2 küldetés során az űrállomáson, 1973.
Charles Conrad űrhajós Paul Weitz űrhajós haját nyírja, a Skylab-2 küldetés során az űrállomáson, 1973.
Owen Kay Garriott űrhajós alsóvégtagi negatívnyomás-terápiát végez, a Skylab-3 küldetés során az űrállomáson, 1973.
Alan Bean űrhajós olvas egy hálófülkében, a Skylab-3 küldetés során az űrállomáson, 1973.
Gerald Carr űrhajós nulla-gravitációban egy ujjal tartja William Pogue űrhajóst, a Skylab-4 küldetés során az űrállomáson, 1974.
Owen Garriott űrhajós, űrsétát hajt végre, a Skylab-3 küldetés során az űrállomáson, 1973.
A Skylab űrállomás épülő padlórácsa.
Jack Lousma űrhajós a napelemeken dolgozik, a Skylab-3 küldetés során az űrállomáson, 1973.
Forrás: www.vintag.es, wikipédia
