A prágai tavasz 1968 januárjától augusztus végéig tartó csehszlovákiai kísérlet volt az „emberarcú szocializmus” megteremtésére, a politikai, társadalmi és gazdasági élet, a párt és az állam demokratizálására.
Antonín Novotný
1968 januárjában a tizenöt éve hatalmon lévő, dogmatikus, represszív Antonín Novotnýt a reformer Alexander Dubček váltotta Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CSKP) főtitkári posztján.
Alexander Dubček
Dubček haladéktalanul nekilátott, hogy a párt és a rendszer demokratizálásával úrrá legyen az immár tüntetésekbe torkolló, széles körű társadalmi elégedetlenségen, amelyet két évtized elhibázott gazdaságirányítása és elnyomó belpolitikája váltott ki. Véget kívánt vetni a koncepciós pereknek, szabadlábra helyeztetett minden politikai elítéltet. Márciusban eltörölte a sajtócenzúrát és az utazási korlátozásokon is enyhített. Sikerére és népszerűségére jellemző, hogy bár az országban óriási volt az elégedetlenség, főtitkársága idején a tömegek továbbra sem kérdőjelezték meg a párt vezető szerepét (kérdés, hogy ez hosszú távon is így maradt volna-e). Ám Dubček, miközben a jó viszony fenntartására törekedett Moszkvával, nem mérte föl, milyen kihívást jelentenek reformjai a „testvérpártok” – a többi szocialista ország vezetése – számára. A munkásosztály keletnémet és lengyel „élcsapatának” is megvoltak a maga legitimációs problémái, s az ottani vezetők világosan látták, hogy a cseh példa nyomán olyan engedményekre kényszerülhetnek, amelyek alááshatják a hatalmukat, sőt a Varsói Szerződés (VSZ) összeomlását is előidézhetik. Brezsnyev szovjet pártfőtitkár a helyzetet különösen veszélyesnek ítélte, és hosszas tárgyalások, egyeztetés után augusztus 20-ról 21-re virradó éjjel megindította a „Duna hadművelet” fedőnevű katonai offenzívát,(wd) melyben a szovjet csapatok lengyel, magyar és bolgár támogatással bevonultak Csehszlovákiába (a készenlétben álló keletnémet haderőt Moszkva végül visszarendelte a német–cseh határról). Albániát és Romániát nem vonták be a műveletbe: előbbi teljesen különutas politikát folytatott (később teljesen szakított a Szovjetunióval és elszigetelődött), ezért nem lehetett számítani az egyetértésére, Románia pedig olyan szerepet játszott Moszkva megbízásából, amivel liberálisabbnak akart tűnni a nyugati országok és Jugoszlávia előtt, hogy így könnyebben a bizalmukba férkőzhessen.
A Varsói Szerződés egyes tagállamainak csapatai a tüntetéseket rövid úton elfojtották, tankjaik „helyreállították” a rendet. A hatalmas katonai túlerővel szemben a csehszlovák hadsereg meg sem próbálta fölvenni a harcot, mivel az intervencióra számító csehszlovák vezetés eleve parancsot adott az ellenállás elkerülésére. Dubček felhívásának megfelelően a lakosság körében sem bontakozott ki jelentős, szervezett ellenállás, áldozatai azonban így is voltak az offenzívának, katonák és polgári személyek egyaránt.
Gustáv Husák
A prágai tavasz eltiprása után Brezsnyev a keményvonalas Gustáv Husákot állította a CSKP élére. Husák eltörölte Dubček összes reformját, nagyarányú tisztogatásokat hajtott végre a pártban, az ellenzéket pedig politikai perekkel igyekezett megfélemlíteni (ez volt a „normalizáció” időszaka, a párt hivatalos terminológiája szerint).
Egy buszsofőr a halottak között próbál egy sebesülten segíteni a Csehszlovák Rádió prágai központja előtt, Prága, Augusztus 21.
A város lakói Molotov-koktélokat dobálnak a szovjet harckocsikra, Prága, augusztus 21.
"Soha többet Szovjeteket!": Szovjetellenes tüntetés, Karlovy Vary, augusztus 21.
Égő szovjet harckocsi Prága utcáján, augusztus 21.
Prága, augusztus 21.
A városiak körülvesznek egy szovjet katonai terepjárót, Prága, augusztus 22.
Diákok a hadsereg teherautóján, Karlovy Vary, augusztus 21.
Szovjet páncélozott jármű a városban, Prága, augusztus 22.
Prága, augusztus 24.
A prágai lakosok egy szovjet harckocsi tetején Prága központjában, a Vencel téren, augusztus 21. A transzparensen ez olvasható: "A illetéktelen személyek számára tilos a belépés."
A Csehszlovák Rádió prágai központjának elfoglalása, Prága, augusztus 21.
A prágai lakosok körülveszik a szovjet harckocsikat a Csehszlovák Rádió prágai központjának épülete előtt, augusztus 21.
Teherautókból és buszokból készült égő barikád Prága központjában, a Csehszlovák Rádió prágai központjának épülete előtt, augusztus 21.
Egy fiatal cseh lány fut az életéért, miután a szovjet harckocsi legénysége tüzet nyitott az őket dobáló tüntetőkre, Pozsony, augusztus 22.
Prága elfoglalva, augusztus 24.
Tüntetés Prágában, augusztus 24-én.
Nemzeti zászlókkal tüntető diákok, Prága, augusztus 24.
Prága, augusztus 24.
Prága, augusztus 27.
Egy mozgásképtelenné tett szovjet harckocsit ellenőrző fiatalok, Prága, augusztus 29.
Tankok diákbarikádok ellen Prágában.
A hallgatók szovjet újságokat égetnek a Vencel téren, Prága, augusztus 29.
Több cseh katona is csatlakozott a tüntetőkhöz az utcán, Prága, augusztus 29.
Szovjet harckocsik az Óvárosban, Prága, augusztus 28.
Csehszlovákia és a Németországi Szövetségi Köztársaság közötti határ, augusztus 22. A cseh határőrök őrizetbe veszik a csehszlovák hadsereg egyik katonáját, aki megpróbált átjutni a német oldalra.
A város lakói a Csehszlovákia megszállásának egyik első áldozatára egy 14 éves fiúra emlékeznek, Prága, augusztus 30.
A földalatti mozgalom tagjai oroszellenes plakátokat készítenek, Prága, szeptember 3.
A szovjet katonák vonulnak Prágában, Prága, szeptember 10.
Szovjet katonák Prágában, szeptember 5.
Szovjet katonák Prágában, szeptember 1.
Emlékezés azon a helyen, ahol Jan Palach egyetemista halálra égette magát, 1969. január.
Jan Palach (Prága, 1948. augusztus 11. – Prága, 1969. január 19.) cseh egyetemista, aki 1969. január 16-án – tiltakozásul a Varsói Szerződés megszálló csapatainak bevonulása, a prágai tavasz eltiprása ellen – felgyújtotta magát a prágai Vencel téren, az ország védőszentjének, Szent Vencelnek a szobránál. Tette után még három napig küzdöttek életéért az orvosok. Temetésén több mint 750 ezer ember vett részt.
Jan Palach diákigazolvány képe.
Csehszlovák menekültek az osztrák határon 1968 őszén.
Forrás: adagamov.info, wikipédia
