2021. június 20. írta: captain schuro

Az angliai csata

Az angliai csata (angolul: Battle of Britain) alatt a második világháború során a német légierő (Luftwaffe) és a brit légierő (Royal Air Force) között a levegőben, a La Manche csatorna ellenőrzéséért vívott küzdelemsorozatot értjük. A náci hadvezetés a légtér ellenőrzését előfeltételnek tekintette Nagy-Britannia megszállásához.

A londoni Szent Pál-székesegyház kupolája kiemelkedik a lángoló épületek füstjéből a német Luftwaffe támadásai során, 1940. december 29.

A dunkerque-i brit kudarc és Franciaország elfoglalása után Hitler arra számított, hogy sikerül békét kötnie Angliával. Július elején a berlini sportcsarnokban elhangzott beszédében közölte is feltételeit: Németország uralja Európa meghódított területeit és visszakap néhány, az első világháborúban elveszített gyarmatot, cserébe Nagy-Britannia megtarthatja tengerentúli birodalmát. Angliában azonban csak egy gyenge csoport (Lord Halifax külügyminiszter vezetésével) fontolgatta a kiegyezést a németekkel, és ők is csak igen határozatlanul. Még Chamberlain is Churchill mellé állt, aki a Parlamentben kijelentette:

„Harcolunk a tengerpartokon, a kikötőkben, a mezőkön és a városok utcáin, és harcolunk a dombok között és a hegyekben. Soha sem adjuk meg magunkat, és ha, amit egy percig sem hiszünk, a sziget vagy annak nagy része le lenne igázva, akkor birodalmunk tengeren túli részein a brit hajóhad segítségével folytatják a harcot.” – Churchill

A RAF Bomber Commandja 1940. május 15-én bombázta először a Ruhr-vidéket, amivel megkezdődött Németország stratégiai bombázása. Az angliai csata a német válasz volt.

Heinkel He 111 a német bombázók a La Manche csatorna felett, 1940.

A hadműveleti terv szerint a késő esti, kora hajnali órákban német légi szállítású és légi deszant (Fallschirmjäger) alakulatok érkeztek volna meg Dover és Brighton városokba, hogy biztosítsák a kora reggel vízi úton érkező XVI. (XVI. Armee) és a IX. hadsereg (IX. Armee) inváziós erőinek minél akadálytalanabb partra szállását. A IX. hadsereg Le Havre térségéből indult volna Ventnor (Wight-sziget), Portsmouth és Brighton felé, a Boulogne-i német erők Eastbourne-be, Calais-ból pedig Folkestone-ba érkeztek volna. A XVI. hadsereg Dunkerque-ből, Ostendéből és Bruggéből a doveri-szoroson keresztül Ramsgate térségében szállt volna partra, a Cherbourg-ban állomásozó VI. hadsereg pedig a sík Lyme Regis felé tartott volna. A légi és vízi úton átdobott 9 hadosztálynyi erő körülbelül 67 000 katonájának műveleti területe Devon–Dorset (VI.), Nyugat-Essex–Southamptonshire (IX.) és Kent (XVI.) megyék partszakaszain kezdődött volna. A brit flotta műveleteit a Kriegsmarine aknazárakkal lassította vagy állította volna meg, közben felkészülve a tengeri és légi ellentámadásra. Az aknazárakat aknatelepítő hajók és tengeralattjárók rakták volna le.

Három légvédelmi ágyú torkolattűze a sötétben, London, 1940. szeptember 20.

A hadművelet végrehajtásáról a háború végéig nem tettek le a németek, de a felvázolt feltételek megteremtésére egyre kevesebb lehetőségük volt 1941-től, mert fogyott az üzemanyag, a muníció és az ember. Az Overlord hadművelet végképp megpecsételte a kivitelezés sorsát.

Légitámadási gyakorlat egy londoni iskolában, 1940. július 20.

A német légierő 1940. július 10-én indította meg támadásait a csatornán hajózó angol konvojok, a délkelet-angliai kikötők és radarállomások ellen. A kezdeti légi összecsapásokban a német bombázókat kísérő vadászgépek rendszerint létszámfölényben voltak az angol vadászgépekkel szemben, ezért azok nem tudták jelentősen megzavarni a támadásokat. Az elsüllyesztett hajók számának növekedése odáig vezetett, hogy a Brit Admiralitás leállította a hajóforgalmat a csatornán. Az első pár hétben a németek csak puhatolóztak, igyekeztek kiismerni ellenfelük gyenge pontjait, majd megindították a komolyabb támadásokat.

Egy német kétmotoros Messerschmitt BF 110 bombázó, becenevén „Fliegender Haifisch” (Repülő cápa), a La Manche csatorna felett, 1940. augusztus.

Augusztus 13-án a csata a második szakaszába lépett. A Luftwaffe célja a RAF felőrlése volt, ezért nagy erejű támadásokat indítottak a délkelet-angliai légibázisok ellen. A Királyi Légierő ezekben a napokban élte át legnehezebb pillanatait. Egyre több szükségrepülőteret kényszerült használni a katonai bázisok súlyos megrongálása miatt. Bár a repülőgépeiknek nem volt probléma a füves repülőterek használata, de az itt leszálló gépek karbantartása és feltöltése nagy gondot okozott a szerelőknek. Nemcsak ez ütközött nehézségbe, hanem az elvesztett, jól képzett pilóták pótlása is. Az újoncok gyakran pár órás kiképzés után hajtották végre első éles bevetésüket, így az ő veszteségeik érthetően még nagyobbak voltak.

Kondenzcsíkok az égbolton egy légi csata után Kent felett, 1940 szeptember 3.

A németek, hogy egy perc nyugtot se hagyjanak az angoloknak, megkezdték az éjszakai támadásokat is. Az egyik ilyen éjszakai támadás alatt egy német gép véletlenül London egyik lakónegyede felett oldotta ki a bombáit. Ez a pár bomba a csata fordulópontjához vezetett. A RAF ugyanis bosszúból augusztus 25–26. éjszakáján Berlint bombázta. Már úgy tűnt, hogy Anglia, de főleg a délkelet-angliai vadászvédelem összeomlik, és valóban csak napjai voltak hátra, amikor a németek megváltoztatták a taktikájukat.

Gyújtóbombák okozta tüzek a Temze keleti partján lévő dokkokban, 1940. szeptember 7.

Hitlert végtelenül felbőszítette Berlin bombázása. Mivel úgy látta, hogy a repülőterek támadásával nem fog tudni sikereket elérni (annak ellenére, hogy csak napokon múlott a győzelem), megparancsolta, hogy változtassák meg a célpontot, és a főváros megtámadásával kényszerítsék levegőbe az angolokat.

Hatalmas füstoszlop a dél-angliai kikötőváros, Plymouth felett, 1940 november.

Szeptember 7-én indult meg az első nagyszabású támadás London ellen. A következő napokban újra és újra támadtak a német bombázók. Ámde az angol pilóták a német vezérkar legnagyobb megdöbbenésére nem akartak fogyni. Így a német pilótákat szinte naponta nagy veszteségek érték. Ezt látva, Hitler és vezérkara felismerte, hogy nem tudja megsemmisíteni a RAF-ot, és szeptember 17-én elhalasztotta az angliai partraszállás tervét.

Egy légi csatában lelőtt német Dornier repülőgép roncsai egy londoni ház tetején, 1940. szeptember 21.

Szeptember végére a nappali bombázások egyre ritkultak, majd október 6-ától a bombázók már csak éjszaka tűntek fel London felett. Ezek sok civil életét oltották ki - brit becslések szerint 40 000-ét -, de Anglia védelmi képességeit nem csökkentették számottevően. Nappal már csak bombával felszerelt vadászgépek támadták az angol repülőtereket, de idővel ezeken a bevetéseken is egyre több német pilótát lőttek le. Az időjárás rosszabbra fordulásával a bevetések száma is csökkent, végül a nappali bevetések október végére teljesen megszűntek.

A munkások egy hanglokátoron dolgoznak, valahol egy angliai gyárban, 1940. július 30.

Az egyik momentuma ennek a harcnak, egy az első világháború alatt kifejlesztett eszköz, a radar lett. Ahhoz, hogy a brit hadvezetés kevés gépét egyre nagyobb hatásfokkal tudja használni, szükséges volt egy előrejelző rendszer, minden egyes pillanatban tudni kellett, hogy hány gép van a levegőben, milyen irányba és milyen sebességgel haladnak. Ezzel radikálisan csökkenthette a járőrszolgálatot teljesítő repülőgépek számát, így időt adva a legénységnek a pihenésre, illetve a repülőgépek karbantartására.

Rossz látási viszonyok között a radarirányítás hatásfoka nem volt megfelelő, mivel a radarirányítók a repülőket csak az ellenséges gépek közelébe tudták navigálni, a végső megközelítés látás alapján történt. A kezdetleges radarok működését a kelő nap megzavarta.

Bombák Tilbury kikötője felett 1940. október 4.

Két német Ju 87 Stuka zuhanóbombázó tér vissza a brit déli partok elleni támadásból, az angliai csata során, 1940. augusztus 19-én.

Utolsó ellenőrzés a Berlin bombázására induló brit bombázón, 1940. október 24.

Hosszú expozícióval készített kép, egy Fleet Street-i bérház tetejéről egy légitámadás során, London, 1940. szeptember 2.

Az akár 1500 ember befogadására is alkalmas Aldwych metróállomás az egyik legfontosabb óvóhely volt az angliai csata során, Londonban, 1940. október 8.

A Westminster-palota az égő városban.

A bombák okozta lökéshullámok ereje egymásra dobálta a bútorszállító teherkocsikat, 1940. december 5.

A polgári védelmi szolgálat tagjai egy fiatal lányt kisérnek akit egy német nappali bombázás után mentettek ki egy bombatalálatot kapott épület romjai alól, 1940. október 23.

Tűzoltók munkában egy német nappali bombázás után a London Bridge mellett, 1940 szeptember 9.

Több száz ember, akik közül sok elvesztette az otthonát, menedékhelyként használják a délkelet-angliai Hastings város barlangjait, 1940. december 12.

Egy éjszakai német bombázás után a boltos a megszokott időben ki nyitja üzletét.

Egy lelőtt német Heinkel He 111 bombázó Anglia délkeleti partvidékén, 1940. július 13.

A munkások feldarabolják a német bombázók maradványait, amelyeket 1940. augusztus 26-án lelőttek Anglia felett.

Az Anglia felett lelőtt német repülőgépek maradványai, 1940. augusztus 27.

Egy német Heinkel He 111 bombázó London felett, 1940 ősze.

Mrs. Mary Couchman, egy kis kenti falu 24 éves gondnoka három kisgyermeket, köztük a fiát, védi a testével egy német légitámadás során, 1940. október 18.

A London feletti léggömbzár két égő ballonja egy légitámadás során az angliai Kent partjainál, 1940. augusztus 30.

A német bombázások alatt telibetalált emeletes busz maradványai, London, 1940. szeptember 10.

A dokkok és raktárak romjai a német bombázás után a londoni Docklands negyedben, 1940. szeptember 17.

A romokon üldögélő kisfiú kitömött állatfiguráját szorongatja. A kisfiú éppen játszani volt barátaival mikor a bombázást jelző szirénák megszólaltak, mire hazaért már csak a lerombolt otthonát találta meg, szülei és testvére a romok alatt lelték halálukat.

Egy német bombázó megszabadult a bombáitól, 1940. szeptember 20.

Hatalmas tüzek a londoni Surrey kereskedelmi dokkokban a német bombázás után, 1940. szeptember 7.

Tűz tombol London belvárosában miután egy magányos német bombázó gyújtó bombákat dobott a városra, 1940. szeptember 1.

Londoni családok ünneplik a karácsonyt egy föld alatti óvóhelyen, 1940. december 25.

London iparnegyede lángokban egy német rajtaütés után, 1940. szeptember 7.

A londoni Állami Levéltár lángokban egy német rajtaütés után, 1940.

A 14 éves Erzsébet hercegnő testvérével, Margittal üzenetet küldenek a BBC gyerekműsorában a világháború miatt kitelepített gyerekeknek, 1940. október 22.

Brit katonák egy Messerschmitt 110 vezérsíkjával, amelyet brit vadászgépek lőttek le az angliai Essexben, 1940. szeptember 3.

A Windmill Színház a bombázások között revü- és balett előadásokat tartott a londoni emberek számára. A művészek a színházban éltek az öltözőikben matracokon aludtak. A képen az egyik lány a show után még mosakodik, míg a többiek már mélyen alszanak festői jelmezükkel körülvéve, 1940. szeptember 24.

Több bombatalálatot kapott csarnok romjai, egy ismeretlen londoni körzetben, 1940. október 16.

Hatalmas bombakráter az Elephant and Castle városrész egyik utcájában a német bombázás után, 1940. szeptember 7.

Gyerekek nézik a strandot a szögesdrót kerítés mögül, amelyet Nagy-Britannia parti védelme részeként építettek.

Ethel Gabain művész, akit az Információs Minisztérium nevezett ki háborús képek készítésére, 1940. november 28-án London keleti végén a romok között dolgozik.