Az 1927-es alapítású újság a legrégebbi urdu nyelvű napilap - ráadásul az utolsó, amit mai napig kézzel írnak.

Nemcsak hogy kézzel, de - csak hogy még nehezebb legyen - kalligrafikusan. A munka szó szerint írói részét 2008 óta három (előtte négy) írnok végzi egy egybe nyitott, alig 75 négyzetméteres irodában, ahol egész napjukat azzal töltik, hogy a "mindössze" négy oldalas esti újságot összeszerkesszék. A kalligráfiából a munka végeztével negatívot készítenek és 22 ezer példányban sokszorosítják.

És hogy mi az egész napos munka bére? A főírnok havonta 10 ezer forintnak megfelelő indiai rúpiát, míg a másik kettő kb. fele ennyit keres. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy ehhez képest 1927 óta egyetlen alkalmazott sem mondott fel - az újság szerkesztőségéből kizárólag a temetésre távoztak az alkalmazottak.

A Musalman története és mai napig, szinte változatlan formában fenntartott működése igazán tiszteletre méltó. Főleg abban a korban, ahol a nyomtatott sajtó kezdi elveszteni a csatát a digitális médiumokkal szemben.