A "hét auschwitzi törpeként" ismerték őket, és a náci doktor Josef Mengele végzett rajtuk genetikai kísérleteket. De csodával határos módon a zsidó Ovitz család mind a hét töpörödött tagja túlélte a megpróbáltatásokat Hitler haláltáborában.
A világhírű Liliput vándorénekes csapat tagjait 1944-ben szállították az auschwitzi haláltáborba. Mengele majd kicsattant az örömtől a törpék érkezésekor, s azt állította, hogy évekre elegendő munkája lesz, ha megkezdheti vizsgálatait.
Az Ovitz testvérek
A hét törpe vándorénekesekből álló Ovitz-család történetének hallatán gyermeki lelkesedés lett úrrá Mengelén. Az apró emberek elmesélték, hogy apjuk, Shimshon Eizik a Máramaros megyei Rozália falu rabbija maga is törpe volt, s átlagos testalkatú felesége három normálisan fejlett gyermek mellett hét törpét szült, akik a román király előtt is felléptek.
Elizabeth, Perla, Rozika, Frieda, Franziska és Avram.
Az Ovitz család tagjait is szállító vonat megérkezése után három órával a szerelvény utasainak nagy része - mintegy 3100-3500 ember - halott volt. A törpéket és három ép testvérüket azonban nem küldték gázkamrába. Megmenekülésük a világháború egyik legkülönlegesebb története, amelyre csak évekkel a második világháború után derült fény.
A törpék fejét a zsidó és más raboktól eltérően nem borotválták le és megtarthatták ruháikat is, viszont ugyanúgy barakkban éltek. Kivételezett státusukat mutatja, hogy nem latrinákat, hanem biliket használtak, s alumíniumtálban kellett mosniuk, Mengele ugyanis kínosan ügyelt a tisztaságra.
A kísérletezés helyszíne, Mengele laboratóriuma teljesen átlagos volt. A törpék eleinte nem is fogtak gyanút, csak a hétről hétre megismételt vérvétel volt szokatlan számukra. Sok vért vettek tőlünk, az éhség miatt viszont gyakran elájultunk - emlékezett vissza az egyik családtag, Perla.
Mengele vélhetően maga sem tudta, mit is keres valójában: a törpeség genetikai kódját végül nem lelte meg. Fennmaradt orvosi feljegyzései csupán a vese- és májproblémákkal kapcsolatos vizsgálataira vonatkoznak.
Auschwitz-Birkenau, 1944. május
Mengele rajongott a törpékért, célja végső soron az volt, hogy kísérletekkel támassza alá a zsidó faj esetében megfigyelhető degenerációs elváltozásokat. Ezt azonban semmiféle tudományos vizsgálattal nem tudta alátámasztani, így a témáról szóló előadását a meztelenre vetkőztetett törpékkel illusztrálta, ezzel úgy tűnt, mintha sokkal hatásosabb lenne a beszéde.
Perla (jobbra) és Elizabeth Ovitz
A törpék végül a csodával határos módon megmenekültek. Ahogy 1945 januárjában egyre szaporodtak a hírek a Vörös Hadsereg nyomulásáról, Mengele fogta magát és orvosi eszközeivel együtt elhagyta Auschwitz-ot. A háború utáni években előbb Németországban bujkált, majd a megtorlástól tartva hamis papírokkal Argentínába és Brazíliába szökött. Az Ovitz-család hét hónap múlva ért haza a romániai Rozávlya faluba, a 650 elhurcolt zsidóból csak ötvenen tértek haza.
Josef Mengele
Mengele 1943-ban érkezett Auschwitzba, hogy az ikerszületések titkát kutassa. Mengele nemcsak kísérletei miatt vált Auschwitz és a holokauszt szimbólumává, teljhatalmát demonstrálva ugyanis közvetlenül is gyilkolt. A szelektálások során emberek ezreit küldte egyetlen kézmozdulattal a halálba. A Halál Angyala, soha nem került bíróság elé. 1979-ben halt meg Brazíliában, fürdőzés közben szélütést kapott, majd a tengerbe fulladt.
