Hacsikó, a japán akita kutya Ueno Hideszaburó agrárprofesszor házikedvence volt. A férfi vonattal járt dolgozni egy másik városba, ahol az egyetemen tanított. A férfit mindig elkísérte a hűséges eb, majd egyedül ment haza. Amikor a munkaidő letelt és Ueno hazatért, a kuytája már várt tá az állomáson. Ez így ment évekig.
Hacsikó
Ám 1925-ben a gazdi munka közben szívrohamot kapott, és meghalt. Hacsikó hiába várta aznap is a szeretett Uenót, ezért másnap megint kint várt az állomáson. Ez így ment tovább egészen az állat haláláig.
Hacsikó szobra a sibujai állomáson
Emlékműve Sibuja, de talán egész Tokió legnevezetesebb tájékozódási pontja és találkozóhelye a hatalmas állomásépület előtti téren. Az akita fajtájú kutya szobra egy hajdani professzor hűséges ebét örökíti meg, aki minden este ott várta munkából hazatérő gazdáját a sibujai állomáson - egyesek szerint hónapokkal, mások szerint több mint 9 évvel annak halála után is.
Az 1920-as évek e legendája valószínűleg a csú, az alattvalói hűség kötelességét volt hivatva ébren tartani a militarizmus felé haladó társadalomban. Hacsikót kitömték, ma is megtekinthető az Országos Természettudományi Múzeumban.
A történetet több filmben is feldolgozták. 1987-es feldolgozása a Hacsikó (japánul: Hachiko monogatari) című japán film. 2009-ben készült el az angol-amerikai feldolgozás Hacsi, a leghűségesebb barát címmel.
2015 márciusában Hachiko halálának 80-ik évfordulóján, még egy szobrot avattak a Tokiói Egyetemen, ahol Hachiko mester tanított.
Hachiko mester sírja