10. Three Mile Island-i reaktorbaleset - 1979. március 28.

1979. március 28-án a Pennsylvania állambeli Harrisburg városkától nem messze található Three Mile Island-i atomerőműben, amit néhány hónappal korábban adtak át, a szakemberek szerint nagyon komoly baleset történt. Egy tervezési hiba és a nem megfelelően ellátott karbantartási munkálatok miatt, azaz emberi mulasztás miatt elháríthatatlan üzemavar keletkezett: a hőelvezetés megszűnt és a reaktor bizonyos részeiben jelentős nyomás- és hőmérséklet-növekedés következett be. Noha az atomerőmű szakemberei és az atomenergetikai bizottság tagjai nyomban hírül adták a történteket és közölték, hogy semmi ok az ijedelemre, hiszen a környezet nem fertőződött radioaktív sugárzással, Harrisburban és környékén fékevesztett pánik lett úrrá mindenkin. A várost leginkább egy felbolydult méhkashoz lehetett volna hasonlítani, aki tehette hetekre elhagyta a környéket. Mint utóbb kiderült a félelem alaptalan volt, noha szakmai szemmel komolynak számított az üzemzavar, a lakosokat közvetlenül semmilyen veszély nem fenyegette, és csak a média dramatizálta túl a helyzetet.

9. Goiániai baleset 1987. szeptember 13.

A goiániai baleset 1987. szeptember 13-án történt Brazíliában. Goiánia város (Goiás szövetségi állam) egy elhagyott kórházában hulladékgyűjtésből élő hajléktalanok ellopták egy orvosi berendezés radioaktív forrását, majd hosszas kínlódás után szétszedték, és sokszorosan továbbadták a közösségben. Az eredetileg sugárkezelésre szánt berendezés sugárforrása egy biliárdgolyó méretű gömb volt, mely sugárzó anyagként cézium-137-es izotópot tartalmazott. A gömb gamma-sugárzást és sötétkék fényt bocsátott ki. A fény sok embert vonzott, akik meg akarták csodálni a különös tüneményt, sőt, a radioaktív porból a saját testükre is kentek. A "hulladékot" felvásárló fémkereskedő karikagyűrűt akart csináltatni feleségének a szépen ragyogó fémből. Végül 4-en belehaltak az elszenvedett sugárterhelésbe, és további 249-en súlyos károsodásokat szenvedtek. Az áldozatok számát tekintve a csernobili atomkatasztrófa után ez volt talán a világ második legsúlyosabb nukleáris anyaghoz köthető balesete. Fontos azonban megjegyezni, hogy a goiánia incidens nem nukleáris baleset, hanem radiológiai baleset. 

8. Windscale fire - 1957. október 7.

Nagy-Britanniában, a Windscale (ma Sellafield) plutóniumtermelő reaktorban tűz ütött ki, és radioaktív anyagok jutottak a levegőbe. A balesetet akkor eltussolták, de később kiderült, hogy 13 ember meghalt, további 260 sugárfertőzést kapott.

7. Tomsk 7 nukleáris baleset - 1993. április 6.

A Szibériai Vegyi Kombinát (Tomszk-7) radiokémiai üzemében felrobbant egy közepes erősségű uránoldatot tartalmazó tartály. A balesetben senki sem sérült meg, de az üzem környékén mintegy 35 négyzetkilométeres terület radioaktívan szennyezetté vált, az esemény a 4-es besorolást kapta.

6. Castle Bravo hidrogénbomba - 1954. március 1.

Castle Bravo volt a fedőneve az első amerikai "száraz üzemanyagú" hidrogénbombának, amit 1954. március 1-jén robbantottak fel a Marshall-szigetekhez tartozó Bikini-atollon a Castle hadművelet első tesztjeként. A Castle Bravo volt az Egyesült Államok által felrobbantott legnagyobb hatóerejű nukleáris fegyver, 15 megatonnás energiahozammal. Ez a hatóerő, ami jóval felülmúlta a várt 4-6 megatonnát, más tényezőkkel egyetemben az Egyesült Államok történetének legjelentősebb véletlenszerű radioaktív szennyezését idézte elő. A robbanásból származó radioaktív kihullás megfertőzte az atollt előzőleg benépesítő lakosokat, akik később visszatértek a helyszínre, csakúgy, mint a Daigo Fukuryu Maru (Szerencsés Sárkány) japán halászhajó személyzetét. A robbantás hatásai nemzetközi aggodalmat váltottak ki a légköri termonukleáris tesztekkel kapcsolatban. A robbanás radioaktív hulladékainak nyomai globális szempontból jelentős távolságokba is eljutottak, úgy, mint Ausztráliáig, Indiáig és Japánig, sőt az Egyesült Államokig és Európa egyes részeihez is. Annak ellenére, hogy a teszt titkos volt, nagyon gyorsan nemzetközi incidenssé nőtte ki magát.

5. Echo II-osztályú K-431 tengeralattjáró - 1985. augusztus 10.

Az 1965 szeptemberében hadrendbe állt, 1985-ben már elavultnak számító Echo II-osztályú K-431 (egykori K-31) mintegy 20 évvel elkészülte után, reaktor újratöltési procedúra során okozott komoly balesetet. A reaktorainak újratöltése végett a Vlagyivosztokhoz közeli Chazhma-öbölben található javítóüzemben tartózkodó K-431 újratöltése során 1985. augusztus 10-ének délelőttjén rontották el nagyon a dolgokat. A már újratöltött jobboldali reaktorra rosszul került vissza a fedél, mely végett azt a hozzá rögzített szabályozórudakkal ismét fel kellett emelni. Hogy milyen magasságig lehet felemelni azt elvileg egy rúddal jelölték be, amiről később kiderült, hogy rosszul lett pozicionálva, így a reaktorfedelet és a hozzá kapcsolt szabályozórudakat túlságosan megemelték, mely kritikussági balesetbe torkollott: a láncreakció megszaladt, a reaktor megugró hőteljesítménye robbanást idézett elő, mely kirepítette a betöltött hasadóanyag egy részét, több helyen átszakította a tengeralattjáró törzsét és az újratöltéshez használt felépítmény tetejét is elrepítette mintegy 70 méternyire. A robbanásban 10 fő azonnal életét vesztette és további 49 főnél diagnosztizáltak sugárzás eredetű tüneteket - utóbbiak közül tíznél alakult ki sugárbetegség. Ezen személyek nagyobbrészt a robbanás után keletkező tűz oltásában segédkező tűzoltók körül kerültek ki, akik közül egyesek jelentős, mintegy 4 Sv dózist is elszenvedtek. Az elérhető adatok alapján a reaktorbaleset hatásainak mérséklésében, semlegesítésében segédkező mintegy 2 000 főből 290 kapott a normális határértékhez viszonyítottan magas dózist.

4. Majak - 1957. szeptember 29.

Az Oroszországi Majak nukleáris fűtőanyag termelését és újrafeldolgozását végző üzemben történt Kistim-tragédia. A feldolgozási folyamat maradványa nem más mint savak és hasonló vegyszerek, melyek radioaktív nuklidokat nagy mennyiségben tartalmaznak. Ezeket a feldolgozáskor visszamaradó vegyületeket egy nagy tartályban gyűjtik össze. A radioaktív bomlás miatt az anyagok hőt termelnek - ezért a tartályt folyamatosan hűteni kell. Miután az 1956-os évben az egyik ilyen 250 köbméteres lezárt tartály hűtővezetéke meglazult, majd a hűtés leállt, a tartály belső tartalma elkezdett kiszáradni. 1957. szeptember 29-én a kikristályosodott nitrátsók egy ellenőrző berendezés elektromos szikrájától berobbantak (tehát egy vegyi és nem egy nukleáris robbanás történt), így nagy mennyiségű radioaktív anyag szabadult fel: hosszú felezési idejű izotópok mint stroncium-90, cézium-137 és plutónium. A robbanás olyan látványos volt, hogy szemtanúk vallomásai alapján még több száz kilométerről is látható volt és a korabeli szovjet hivatalos sajtó távoli villámlásként illetve északi fényként magyarázta. A robbanás által felszabadult radioaktív felhő 400 kilométerre északkeleti irányba szállította a szennyezést. A katasztrófa következményeként körülbelül 1 millió curie radioaktív anyag szabadult fel és szóródott-terült szét kb. 20 000 négyzetkilométernyi területen.

3. Fukusimai atomerőmű-baleset - 2011. március 11.

2011. március 11-én, helyi idő szerint 14 óra 46 perckor bekövetkezett tóhokui földrengés és az azt követő cunami romboló hatásai súlyos nukleáris üzemzavarok és -balesetek sorozatát indították el. A földrengést követő napokban a helyzet gyors ütemben eszkalálódott. Három reaktorban teljes zónaolvadás(en) történt. Négy reaktorblokk szerkezetileg károsodott. Az erőműből nagy mennyiségben kijutott radioaktív anyagok több tíz kilométeres távolságig beszennyezték a környezetet. A 2012. július 23-án a japán kormány számára publikált független parlamenti bizottsági jelentés a katasztrófa fő okának egyértelműen az emberi felelőtlenséget jelölte meg - vagyis ember okozta katasztrófának minősítette a fukusimai balesetet. Becslések szerint az okozott szennyeződés összemérhető az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hatásaival. A környékbeli földeken mért radioaktivitás szintje is összemérhető a csernobilivel, de a szennyezés kiterjedése itt korlátozottabb.

2. Csernobili atomerőmű-baleset - 1986. április 26-án.

A baleset az ukrajnai (akkor a Szovjetunió tagállama) Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben történt. Hajnali 1:23:58-kor a csernobili atomerőmű 4-es reaktora gőzrobbanás következtében kigyulladt, és robbanások sorozata után bekövetkezett a nukleáris olvadás. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében a majaki 1957-es Kistim-tragédia után a legsúlyosabb katasztrófa. Nehéz megítélni, pontosan hány ember halálát okozta a katasztrófa, mert sokan csak később haltak meg a szövődményekben (például rákban), és vannak, akik még ma is élnek, de nem lehet eldönteni, betegségüket a katasztrófa okozta-e. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg; valamint úgy becsüli, hogy körülbelül 4000 ember hal meg a későbbiekben ezzel kapcsolatos betegségekben. A korábbi becslések 30-40 000 többlet halálesetről szóltak, ezt később korrigálták 4000-re; az európai lakosság (közel 100 millió fő) 20%-a statisztikailag rákban hal meg, így a Csernobil miatti halálesetek statisztikailag nem kimutathatók, mely azt jelenti, hogy a természetes ingadozáson belül van ezen esetek száma.

1. Hirosima és Nagaszaki bombázása

Gombafelhő Hirosima (balra) és Nagaszaki (jobbra) fölött.

A Japánban található Hirosima és Nagaszaki bombázása a második világháborút lezáró katonai művelet volt 1945-ben. A bombázást az amerikai erők hajtották végre, és mindmáig ez a két eset az egyedüli példa nukleáris fegyverek háborús alkalmazására. 1945. július 26-án az Egyesült Államok a potsdami nyilatkozatban határozottan felszólította a japán fegyveres erőket a feltétel nélküli megadásra, "gyors és teljes pusztulással" fenyegetve, ám ezt a szigetország kormánya figyelmen kívül hagyta. Mivel Japán nem reagált, ezért Harry S. Truman amerikai elnök elrendelte a bombázást. Augusztus 6-án Hirosimára egy Little Boy, majd 9-én Nagaszakira egy Fat Man típusú atombombát dobtak le. A bombázások utáni négy hónapban Hirosimában 90 000-166 000, Nagaszakiban 60 000-80 000 ember hunyt el a bombázások hatásainak következtében, nagyjából felük a bombázások napjain. A következő hónapokban számtalan ember halt bele a sugárbetegségbe, az égési sérülésekbe, és az egyéb sérülésekbe, vagy a sugárzás következtében kialakult egyéb betegségekbe. 1945. Augusztus 15-én, hat nappal Nagaszaki bombázása után Japán feltétel nélkül megadta magát a szövetséges erőknek. A megadási nyilatkozatot szeptember 2-án írták alá, ezzel hivatalosan is lezárva a második világháborút.