Ha úgy gondolja, hogy a testarányaival probléma van, érdemes ellátogatni Oudewaterbe, ahol igazolást kaphat arról, hogy a testsúlya a magasságával arányban áll. Ez a gyakorlat még a XVI. századból, az európai boszorkányperek időszakából maradt fenn. Az emberek azért sereglettek itt össze, hogy hitelesen igazolják számukra, hogy ők nem boszorkányok. Manapság a látogatók leméretkezhetnek a boszorkánymérlegen (Heksenwaag).

Oudewater középkori házakkal és csatornákkal bővelkedő bájos régi város (1265-ben alapították).

A város közepén, a piacon egy dísztelen, egyszerű épület áll, mely egészen rövid ideig, mint raktár szolgált. Ez az épület adott otthont a híres boszorkánymérlegnek, melyek 1547 és 1729 között (sőt a feljegyzések tanúsága szerint még 1754-ben is akadt rá példa) sok, boszorkánysággal vádolt férfit és nőt mértek meg rajta. Köztudott volt ugyanis, hogy a boszorkányok természetellenes testsúllyal rendelkeznek, túl nehezek vagy éppenséggel túl könnyűek, ezért a mérés fontos bizonyítékként szolgálhatott az ellenük folyó perben, bűnösségük vagy ártatlanságuk eldöntésére.

Hollandiában igen elterjedt és elfogadott volt az inkvizitorok körében ez a mérési gyakorlat. Két történet is ismeretes arról, miért és hogyan hozták létre az első ilyan boszorkánymérleget. Az egyik szerint V. Károly császár egyszer részt vett egy németalföldi utazáson, és egy faluba került, Polsbroek-be, mely Oudewater mellett található. Akkoriban akkor égették meg a vélt boszorkányokat, ha túl könnyűnek találták őket. Őfelsége részt vett néhány perben és a boszorkányság bizonyítását is figyelemmel kísérte. A császár azonban észrevette, hogy bizony csalást követnek el, melyben mind a pap, mind a polgármester cinkostárs volt. Úgy tartják, mindketten részesültek az áldozatok elkobzott javaiból, érdekükben állt bizony a csalás, s hogy minél több embert juttassanak a máglyára. A császár elrendelte, hogy minden mérlegelést ezentúl csak Oudewaterben lehet végezni, mert ott az úgynevezett Troy-súlyokat használták a mérlegeléshez (ezeket sokkal pontosabbnak vélték, mint a közhasználatban lévő kereskedelmi súlyokat, ugyanis ezekkel mérték a nemesfémeket, a drágaköveket és a gyógyszereket is).

A másik elképzelés szerint a császár Oudewaterben járt, és megtudta, hogy még soha senkit sem végeztek ki boszorkányság vádjával ebben a városkában. Azonnal megragadta a lehetőséget, és felruházta őket azzal a kiváltsággal, hogy a városi mérleget boszorkánymérlegként is használhassák, és az itt mért eredményt mindenképpen el kellett fogadni. Sajnos, amikor a várost 1575-ben elfoglalták a spanyolok, leégett a levéltár, ezért nem bizonyítható, vajon valóban kiadta-e a császár ezt a dokumentumot. így ezentúl az ország minden részéből érkeztek a gyanúsított boszorkányok, sokszor több hónapos, kimerítő utat megtéve azért, hogy lemérhessék őket.

A levéltárban a mai napig található egy lista a lemért személyekről, mely sajnos erőteljesen hiányos. A lista a gyanúsított nevét, nemét, származási helyét, és a mérés pontos idejét tartalmazza.

Érdekes a boszorkánymérleg története, de felmerülhet a kérdés, vajon miért olyan különleges az Oudewater-i mérleg? Úgy tartják, ez a mérleg tízezrek életét mentette meg. A holland honatyák ugyanis hosszas fejvakarás után bölcsen úgy határoztak, hogy a boszorkány súlya nem lehet kevesebb, 50 kg, hiszen különben nem bírná el őket a seprű. Mivel az emberek testsúlya még az ínségesebb időszakokban is általában meghaladta ezt az előírt mértéket, így megméreckedve megmenekültek a rájuk váró máglyahaláltól. Sőt, írásos bizonyítékot vihettek magukkal haza, mely tanúsította, hogy ártatlannak találtattak a boszorkányság bűnében. A mérleg hamarosan nagy hírnévre tett szert, és az is előfordult, hogy a környező országokból zarándokolt odáig valaki, hogy a felmentő igazolást megszerezhesse.

Az Oudewater-i boszorkánymérleg még ma is működik, igaz, most már csak turistalátványosságként. De a hagyományt megőrizték, és mindenki, aki leméretzkedik rajta, megkapja az igazoló oklevelét arról, hogy testsúlya alapján ő bizony nem boszorkány.