Roccascalegna község
Első írásos említése a 12. századból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. Önállóságát a 19. század elején nyerte el, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.
Urbino város
A települést az umberek alapították. Az évszázadok során számos nép uralta a települést, így az etruszkok, a gallok, a kelták. A Kr.e. 3. századtól római fennhatóság alatt állt. A 9. században egyházi birtok lett, majd a 12. században a Montefeltro család kezébe került.
Civita di Bagnoregio település
A helyiek ezt a gyönyörű települést amúgy haldokló városnak – la cittá che muore – is hívják. Az 1695-ös nagy földrengés után a domb igencsak ingataggá vált. A 20. század viharos évtizedeiben akadt olyan esztendő, amikor ezen a páratlan szépségű településen mindössze hatan éltek.
Erice város
Erice ősi neve görögül Erüksz (Έρυξ volt), alapítását a névadó görög hőssel, Erüksszel társították. A karthagóiak az első pun háborúban lerombolták, fontossága attól fogva csökkent. Neve a római hódítás után latin írásmóddal Eryx lett. Eryxöt 831-ben meghódították az Aglabidák és átkeresztelték Dzsebel Hamidnak („Hamid hegye”). A normann hódításig az arabok uralták. Nevét 1167-ben a normannok Monte San Giulianóra változtatták, 1934-ig ezen a néven ismerték.
San Gimignano község
San Gimignano egy ókori település romjaira épült, melyet az etruszkok i. e. 3. században alapítottak. A várost a 10. század óta nevezik San Gimignanonak, Szent Geminianus püspök neve után, aki a hagyomány szerint megvédte az itáliaiakat Attila hunjaitól. A középkorban és a reneszánsz időkben a Rómába vezető zarándokút (via Francigena) egyik fontos megállója lett. San Gimignano gazdasága 1348-ig virágzott, amikor az európai pestisjárvány következményeként csaknem egészen elnéptelenedett. Ezután másodlagos sorba süllyedt Toszkánában, a vezető szerepet Firenze vette át.
Porto Cervo tengerparti üdülőhely
Porto Cervo a világ egyik legdrágább üdülőhelye, a milliárdosok játszótérje. A falut az 1950-1960-as években Jacques Couelle , Luigi Vietti és Michele Busiri Vici építészek és tájépítészek tervezték.
Pitigliano település
A festői szépségű Pitigliano egy sziklafalra épült. A helyi legenda úgy tartja, hogy a várost Petilio és Celiano alapította, akik a város kincsét akarták ellopni, de annyira megtetszett nekik a vidék, hogy inkább letelepedtek. A valóságban Pitigliano több család fennhatósága alá is tartozott és 1455-ben egy háború eredményeképp ismerték el önállóságát.
Ostuni város
Ostuni területét már a kőkorszakban lakták. A legendák szerint a várost a messzápok alapították, majd a pun háborúkban Hannibal seregei elpusztították. Görög telepesek építették újra „Asto Néon” név alatt, melynek jelentése „új város”. A rómaiai idején Sturninum néven volt ismert. A Nyugat-római birodalom bukása után a Leccei Grófság, majd a Tarantói Hercegség része lett. 1507-ben a Sforzák vezetése alatt átkerült a Bari Hercegség fennhatósága alá. Ebben az időszakban élte a virágkorát.
Sorano település
A várost a tufába vájt jellegzetes épületeivel, úgy is nevezik hogy a toszkán Matera- utalva ezzel az igazi, dél-olasz Matera városára. Már az etruszkok idején lakott volt, évszázadokkal később pedig az Aldobrandeschi családtól házasság révén, hozományként került az Orsini-ak tulajdonába.
Forrás: http://fototelegraf.ru/380373-9-potryasayushhix-gornyx-gorodkov-italii.html
