A modern e-könyvolvasók lényege, hogy nagy mennyiségű írott anyag, egy helyen való tárolására, illetve hozzáférhetővé tételére képesek, és mindezt a digitális formátum miatt kis méretben tudják megvalósítani. Ezzel lehetővé teszik, hogy egyszerre több könyvet olvassunk párhuzamosan, gyökeresen megváltoztatva könyvfogyasztási szokásainkat.
Agostino Ramelli, 1588
A több könyv egyidejű használatának igényére kiötlött megoldások legalább a 16. századig nyúlnak vissza. Agostino Ramelli itáliai hadmérnök ugyanis ekkor kezdett egy olyan szerkezet tervein dolgozni, amely lehetővé tette volna, hogy az olvasó egyszerre több kötet között váltogasson viszonylag egyszerüen. A tudós terve érthetőnek tűnik akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy milyen nagy és vaskos kódexekkel volt kénytelen dolgozni nap mint nap.
A könyvkerék, 1588
Ramelli 1588-ban jelentette meg különféle mechanikus szerkezeteinek terveit tartalmazó könyvét, amelyben többek közt az általa tervezett könyvkerék is szerepel. Gyakorlatilag egy malomkerékhez hasonló szerkezetről van szó, amelynek lapátközei nyitott könyvek elhelyezésére alkalmas boxokat tartalmaznak. Az elképzelés szerint a fix helyen ülő olvasó kezével vagy lábával irányítva a szerkezetet oda forgathatja a kereket, amelyik könyvhöz akarja. Egy bonyolult fogaskerék-rendszer még arról is gondoskodik, hogy a polcok mindig ugyanazon állásban maradjanak, így az olvasó biztos lehet abban, hogy a szerkezetben elhelyezett, könyvek pontosan ott maradtak nyitva, ahol szükséges volt.
Libeskind olvasógép
Ramelli sajnos sosem jutott el odáig, hogy ténylegesen megépítse mechanikus Kindle-jét, azonban a következő évszázadok során számos mérnök, művész és könyvrajongó használta fel sikeresen terveit. 1986-ban a Velencei Építészeti Biennáléra Daniel Libeskind elkészítette Ramelli gépének replikáját is, az Olvasógép névre keresztelt szerkezet.