A laetoli lábnyom három emberszabású, vagy emberféle egyed lábnyom-sorozata, amelyből kettő egy időben keletkezett, a harmadik pedig nem sokkal utánuk járt arra. A lábnyomok felegyenesedett, a mellső végtagra már egyáltalán nem támaszkodó lények nyomai. Faji besorolásuk vitatott, koruk alapján az Australopithecus afarensis fajhoz tartozhattak. A nagylábujj nem elkülönülő, haladási sebességük a lépéshossz alapján a mai ember sétálótempója volt. Mintegy 45 km-re délre került elő az előember egyik legkorábbi eszközlelőhelyétől, az Olduvai-szurdoktól, és ma az Olduvai Múzeumban található.
Az egyik lábnyom
A nyomok 15 cm vastagságú friss vulkáni tufában maradtak fenn, és nem sokkal később újabb hamuszórás konzerválta. Nemcsak a nyomok jó állapota bizonyítja ezt, hanem az is, hogy egymást fedő lábnyomok alig vannak, annak ellenére, hogy összességében legalább húsz más állatfaj nyomai is fellelhetők. Az anyag a 20 km-re lévő Sadiman-vulkánból származik. A hamu - vulkáni eredetű lévén - alkalmas radiometrikus datálásra, a kálium-argon módszer segítségével meghatározott kor 3,5 millió év.
Laetoli lábnyomok, replika. Kiállítás a Nemzeti Természet- és Tudománymúzeumban, Tokió, Japán.
A lábnyomleletet semmilyen más maradvány nem kíséri közvetlenül, bár a környékről már 1934-től ismert Australopithecus afarensis csontlelet Ludwig Kohl-Larsen ásatásaiból. Már ezek előremutató jellegei alapján is felmerült, hogy ezeket a leleteket nem az Australopithecus nembe kellene sorolni, hanem a Homo nembe. 1976-ban Mary Leakey találta meg a lábnyomos lelőhelyet, az 1990-es évektől Terry Harrison folytat ásatásokat.
A lábnyomok modern jellege a kreacionizmus egyik vesszőparipájává tette a leletet. Az emberi láb szerkezetének változásai és egyáltalán kialakulásának menete és szakaszai azonban még nem kellően felderítettek ahhoz, hogy a nagyujj állása bármire is bizonyíték lehessen. Az emberi evolúciót jelenleg nagyrészt a fej csontjai (koponya, állkapocs és fogak) alapján ismerjük, ezért nem lehet kijelenteni, hogy a 3,5 millió éves lábnyom modernsége az evolúció cáfolata lenne, ezenkívül ezek a lábnyomok semmiképp sem olyan tisztán és egyértelműen értékelhetők, mint az iszap-eredetű egyéb lenyomatok. Egyetlen lábnyomnak sincs tiszta kontúrja, a lépések által felvert por és a szél mindegyiket kissé elmaszatolta.
