A Verdon-kanyon a smaragd, türkiz zöld vagy azúr kék színű vizéről nevezetes Verdon folyó által formált, Délkelet-Franciaországban, Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban futó szurdok. Gyakran az Európai Grand Canyonként, Európa legszebb szurdokaként is említik. Mintegy 25 km hosszú, legmélyebb pontja 700 méter mély, szélessége 6 és 100 méter között változik.A nyüzsgő Francia Riviéra vagy Azúr-part (franciául: Côte d'Azur) közelsége miatt a szurdok igen népszerű turisztikai célpont. Évente turisták százezrei keresik fel - nem csak a lélegzetelállító látványért, hanem a vízisportok (kajak, kenu) kedvelői is szívesen választják, a meredek mészkő oldalfala pedig a sziklamászók paradicsoma.A legszebb része Castellane és Moustiers-Sainte-Marie városok közötti szakasza, ahol a mészkő hegységbe 700 méter mély szakadékot vájt a folyó. A kanyon végén a Verdon folyó Sainte-Croix-du-Verdon (vagy más elnevezéssel Lac de Sainte-Croix) tóba fut, amely mesterségesen kialakított tó.Odalenn, a hatalmas sziklák hasadékában 14 kilométer hosszan barangolhatunk. A szurdok mélyét csak a 20. század elején fedezte fel Édouard Alfred Martel, akit az első barlangkutató tudósnak tartanak. 1905-ben ereszkedett le két társával a szurdok mélyére, és a nagy kalandról könyvet is írt. A turistaútvonal 2005-ben kapta a Sentier Blanc-Martel nevet, tisztelgésképpen Martel és a Verdon-szurdok felfedezésében résztvevő Isidore Blanc előtt, aki tanítónő volt, és a környékbeli Rougon faluból származott.A 14 kilométeres szurdoktúra ma sem egy könnyű galopp. Ha az ember egyszer lemerészkedik a kanyonba, nincs visszaút, muszáj végigküzdenie magát az egész szakaszon. Jó cipőkre és elemlámpára feltétlenül szükség van. A túra hat órás, az út folyvást lefelé ereszkedik vagy fölfelé tör, sötét sziklaalagutakon halad át vagy meredek, akár 252 fokos lépcsőkön vezet felfelé.Martel annak idején a pokol folyójának nevezte a Verdont, azóta öt duzzasztógátat építettek a folyó megzabolázására. A szurdok kijáratánál elterülő Sainte-Croix-tavat Provence leggyönyörűbb tavának nevezik.Ezért a látványért azonban komoly áldozatokat kellett hozni: 2000 hektár mezőgazdasági területet és egy egész falut tüntettek el a föld színéről, vagyis árasztottak el vízzel, hogy a mesterséges víztározót létrehozzák.Az elárasztott falut – Les Salles-sur-Verdont – egyébként 400 méterrel arrébb, valamivel magasabban újra felépítették, teljesen a régi mintájára. A település 240 lakója azóta nem mezőgazdaságból, hanem turizmusból él, hiszen közvetlenül a tó mellett fekszik, amelynek strandjaira özönlenek a látogatók.A Sainte-Croix hídról elképesztő kilátás nyílik a provence-i tájra. A híd 45 méter magasan ível át a Verdon-szurdok sziklái között.Négy kilométerrel a tó fölött találjuk a 700 lelket számláló Moustiers Sainte Marie-t, a képeskönyvbe illő falucskát, amely az 5. században jött létre egy kolostor körül. Úgy nő ki a sziklafalból, mint egy madárfészek, tetején pedig a település jelképe emelkedik az égbe, a Notre Dame de Beauvoir.Hogy a 12. századi templomhoz eljussunk, még 20 perc kemény kapaszkodón kell átesnünk, de megéri itt befejezni a szurdoktúrát. A cseréptetők, ciprusok, pineák, olajfák látványa mindenért kárpótol.