1942 és 1992 között az Egyesült Államok 1054 hivatalos nukleáris fegyverkísérletet hajtott végre.
A további teszteket az Átfogó Atomcsend szerződés megkötésekor beszüntették, melyre 1993-ban tettek javaslatot és 1996-ban 183 ország írta alá. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok soha nem ratifikálta a szerződést, az ország hivatalosan felhagyott a nukleáris robbantásokkal kapcsolatos fegyver tesztelésekkel.
Bár az Egyesült Államok különböző területeken hajtott végre nukleáris teszteket - Coloradóban, Új-Mexikóban, sőt a űrben és a légkör felső rétegeiben is -, a legtöbb nukleáris fegyver kísérletre a nevadai tesztterületen és a csendes-óceáni Marshall-szigetek közelében található területen került sor.
1958-ban az Egyesült Államok 35 nukleáris tesztsorozatot végzett a csendes-óceáni térségben. A műveletet "Operation Hardtack 1"-nek nevezték el, és több atomrobbanást hajtottak végre, mint a Csendes-óceánon végzett korábbi tesztek együttvéve.
Ezek a kísérletek példátlan mennyiségű radioaktív szennyeződést és nukleáris törmeléket eredményeztek, amelyeket el kellett távolítani a környezet és számos csendes-óceáni ökoszisztéma szennyeződésének elkerülése érdekében.
Az Egyesült Államok hadserege összegyűjtötte a veszélyes törmeléket, és áthelyezte a Runit-szigetre, amely a Marshall-szigetek Enewetak Atolljának része. A Runit-szigetet a törmelékek tárolóhelyének választották egy 1958-as nukleáris teszt miatt, amely "Cactus" néven lett ismert, és ami hatalmas krátert hozott létre a szigeten. A krátert alkalmas helynek találták a raktározandó törmelékek számára, és a hadsereg egy óriási beton kupolát épített fölé, ahol becslések szerint 85 ezer köbméter radioaktív anyagot halmoztak fel.
A 46 cm vastag beton kupola a "Cactus Dome" néven ismert. A Runit-sziget tengerszint felett helyezkedik el, és még mindig képes megakadályozni, hogy az óriási halom radioaktív törmelék az óceánba kerüljön. Az évek során azonban a kupola körül lévő talaj egyre szennyezettebbé vált, ezért a Runit-sziget növény- és állatvilága folyamatosan sérült.
2013-ban az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma megvizsgálta a Cactus Dome-ot, és kijelentette, hogy a benne lévő radioaktív anyagok nem jelentenek közvetlen veszélyt a környező óceánra.
Bár a szerkezet mállott és repedezett, hatékony védelmet nyújt a nukleáris hulladékok számára. Az óceán vizének magassága azonban az elkövetkező néhány évben megemelkedhet, és teljesen ellepheti a kupolát, ami elkerülhetetlenné teszi a felszín alatti vizek szennyeződését.
