A Konáraki naptemplomot, vagy más néven Szúrja-templomot a Ganga-dinasztiából származó I. Naraszimha Déva király építtette 1238 és 1264 között Indiában, az Orisza állambeli Bhuvanesvartól 60 kilométerre, a tengerparton. A király Szúrja hindu napistennek szentelte a Fekete pagodaként is ismertté vált templomkomplexumot, amely három egységből áll: a főtemplom épületegyüttese, vagyis a hívek szentélye (dzsagamóhana, vagy pida deul) a vele egybeépült belső szentéllyel (rékha deul) és a külön álló tánctemplommal (nátamandir); a feltehetően korábban épült Visnu-templom; valamint a Majádévinek (Szúrja egyik felesége) szentelt templom. Ezeket más épületek, például az adakozások csarnoka, a bhogmandapa, illetve medencék egészítenek ki. A főtemplom tizenkét pár keréken gördülő, hét ló vontatta szimbolikus szekeret formáz, melyet Szúrja hajt. Jellemzően az indiai művészetre, a komplexum minden eleme teljes felületén díszített, visszatükröződik benne az indiai nép hit- és gondolatvilága, mindennapjai. Építésekor a templom a nágara (városi) templomépítészeti stílus csúcspontját képviselte, de mára a komplexum állapota romos, a 17. század óta már nem tölt be szakrális funkciót sem.
Naraszimha Déva király sikeresen ellenállt a muszlim hódításnak, eredményes uralkodást tudhatott magáénak, így a templom megépítését a saját dicsősége megörökítésének is tekintik. A komplexumot 1238 és 1264 között, egy 264×165 méteres területre építette, melynek talaja homokos volt, így a talapzatnál laterit tömböket, a templom falainál pedig kondalitet használtak. Ez utóbbi nem bírja az időjárás viszontagságait és idővel meggyengül, ez az egyik fő oka a templom folyamatos állagromlásának. Kloritpalából készültek a bejáratok ajtófélfái, a belső szentély padlózata, a trónus, illetve a három külső szentélyben látható Szúrja-szobor is. A különféle köveket tömbökben hozták a helyszínre, valószínűleg egy erre a célra épített csatornán keresztül. Itt kötőanyag nélkül, saját súlyukat kihasználva illesztették egymáshoz az elemeket, majd homok és oltott mész keverékével bevakolták azokat. A díszítő domborműveket csak ezt követően állították a helyükre. A sikharát (a belső szentély tornya), amely később, a 19. században összeomlott, kovácsoltvas kötőgerendákkal erősítették meg. Az építkezés mintegy 16 évig tartott, 1200 kőműves és 12 000 egyéb munkás bevonásával.
Konáraki naptemplom
A rékha deul maradványai
A dzsagamóhana
A főtemplom épületegyüttese 2011-ben: jobbra elől, különállóan (a komplexum keleti oldalán) a tánctemplom (nátamandir), mögötte a hívek szentélye (dzsagamóhana, vagy pida deul) a hozzáépült belső szentéllyel (rékha deul), melynek tornya (sikhara) már korábban leomlott. Balra elől (délkeleti irány) látható az adakozások csarnokának (bhogmandapa), a konyhának és egyéb melléképületeknek a maradványai.
A komplexum főbb épületei: 1. főtemplom, 1.a dzsagamóhana, 1.b rékha deul, 2. nátamandir, 3. bhogmandapa, 4. Majádévi temploma, 5. Visnu-templom
A nágara stílusú templomok jellemző felépítése. Konárak belső szentélyének (rékha deul) leomlott tornya (sikhara) pirossal jelölve.
A pisztát díszítő kerék
A rékha deul nyugati falfülkéjében lévő Szúrja-szobor, a ,,déli nap".
A nátamandir
forrás: wikipédia
