Idén február 5-én ünnepelték a holdújévet Kínában és Kelet-Ázsia többi országában. Tavaszünneppel egybekötött eseménysorozattal indult a Disznó éve.

A kínai újév vagy holdújév (kínaiul: 春节, csuncsie, „tavaszünnep”) a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe, és nem csak Kínában, de Kelet-Ázsia más országaiban is ünneplik.

Az új év kezdetét bonyolult számításokkal határozzák meg, de az esetek többségére igaz, hogy a tavaszünnep az európai naptár február 4‑éjéhez legközelebb eső újhold napján van. Ez azt jelenti, hogy a tavaszünnep mindig január 21. és február 21. közé esik. A gyakorlatban a kínaiak a hivatalos naptárakból tudják meg, hogy az adott évben mikor tartják legnagyobb ünnepüket.



A holdújév Kína egyik legfontosabb kulturális és gazdasági eseménye. A családtagok ilyenkor összegyűlnek és megajándékozzák egymást. Az ünnepre való készülődés már hetekkel korábban elkezdődik. A legfontosabb – a szokásos előkészületeken, ajándékvásárláson, sütés-főzésen kívül – az, hogy a házat megtisztítsák az elmúlt év ártalmas hatásaitól. A házat kisöprik, s ha van rá mód, kimeszelik, az ajtókat-ablakokat újramázolják.



Újév előestéje – amely hasonlít a keresztény szentestére és a szilveszterre is – az ünnepsorozat legfontosabb eleme. A családok összegyűlnek, s együtt ünneplik az óév végét. Hagyományos játékokat – kártyát, madzsongot – játszanak, beszélgetnek, illetve az utóbbi években leggyakrabban televíziót néznek. Az ünnephez hozzátartozik a petárdadurrogtatás – ez nem csak zajkeltés, hanem a rossz szellemek elijesztésére is szolgál. Éjfélkor a ház minden ajtaját és ablakát kinyitják, hogy a búcsúzó év távozni tudjon.



A piros a bőség, a szerencse, a gazdagság színe, ezért is piros az alapszíne minden újévi dekorációnak. Piros zászlókat, falragaszokat, képeket, lampionokat helyeznek el mindenütt, hogy biztosítsák a család gyarapodását.



A piros díszek mellett az újév elengedhetetlen kelléke a narancs. Ennek az az oka, hogy a kantoni nyelvjárásban a „mandarin” (柑, kam), az „arany” (金, kam) és az „édes” szavak ugyanúgy hangzanak (甘, kam). A hasonló hangzás miatt a mandarin is fontos szerepet játszik a kölcsönös megajándékozásban. A hiedelem szerint ezekből a gyümölcsökből páros számú darabot illik ajándékozni.



Mivel az egészséget és a hosszú életet jelképezi, földimogyoró is gyakran kerül az újévi asztalokra. Fontos újévi kellék a nyolcszögletű tálca, amelyről nyolcféle rágcsálnivalóval kínálják a vendéget. Ezek mindegyike szerencsét hoz: a rizslisztből készült sütemény (糕, kao) például ugyanúgy hangzik, mint a „magas” (高, kao), így azt jelképezi, hogy fogyasztója az új évben magasabbra fog jutni a társadalmi ranglétrán. Hasonló okokból a tengeri moszat a meggazdagodást, a lótuszmag a bőséges fiúgyermekáldást, a szárított tofu (szójababsajt) pedig a gazdagságot és a boldogságot szimbolizálja. Friss tofut felkínálni azonban nem lehet, mivel annak színe fehér, ami a gyász színe. Előszeretettel fogyasztanak az ünnep estéjén kínai töltött táskákat (饺子, csiaoce) is.

Az újévi ünnepkör hagyományosan tizenöt napig tartott, manapság azonban némileg lerövidült, Kínában az emberek általában nem egészen egy hét szünetet kapnak. A jeles napokat az év 15. napján a lampionünnep zárja.



A Disznó jegyű embert egyszerű, őszinte, erős, ugyanakkor rendkívül bátor személynek tartják az ázsiai kultúrában. A hiedelem szerint jó éve lesz a disznó évében annak, aki döntéseit alaposan átgondolja.