A világűr a világegyetem égitestek közötti légüres térsége. A Föld légköre és a világűr között nincs éles határ. A legáltalánosabban elfogadott határvonal a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség által meghatározott 100 kilométeres magasság (a Kármán-vonal), de a funkcionalizmus hívei szerint a világűr ott kezdődik, ahol már létezhet orbitális mozgás. A világűr területi felosztása földközpontú: bolygónktól kifelé induló térségekre osztjuk a teret az alacsony Föld körüli pályától az univerzum határáig.A világűr a világegyetem égitestek közötti légüres térsége. A Föld légköre és a világűr között nincs éles határ. A legáltalánosabban elfogadott határvonal a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség által meghatározott 100 kilométeres magasság (a Kármán-vonal), de a funkcionalizmus hívei szerint a világűr ott kezdődik, ahol már létezhet orbitális mozgás. A világűr területi felosztása földközpontú: bolygónktól kifelé induló térségekre osztjuk a teret az alacsony Föld körüli pályától az univerzum határáig.

Neve ellenére a világűr nem teljesen üres. Apró porszemcsék, molekulák és atomok formájában itt is van anyag, de sűrűsége olyan kicsi, amilyet a legjobb földi laboratóriumokban sem lehet előállítani. A világűrt 2,7 K hőmérsékletű kozmikus háttérsugárzás tölti be, amely az ősrobbanás egyik fontos következménye.

A világűr felfedezése a Szputnyik–1 felbocsátásával indult, és azóta is töretlenül halad.

1957. október 4. A Szputnyik–1, a világ első sikeres műholdjának startja.

A Szputnyik–1 mindössze 83,6 kg-os volt. Az egész kísérlet elsődleges célja az első kozmikus sebesség elérése volt. Ez inkább a hordozóeszközzel szemben támasztott követelményeket, maga a szonda, mint hasznos teher, csak passzív részese volt a kísérletnek. A csekély tömeg is ezt támasztja alá: a siker érdekében minél kisebb tömegre törekedtek, hogy bizonyosan sikerüljön a Föld körüli pálya elérése.

1957. november 3. Az első élőlény, Lajka kutya sikeres felbocsátása

A szovjet Szputnyik–2 műhold fedélzetén Lajka kutya volt az első élőlény bolygónkról, amely Föld körüli pályára állt. Bár Lajka sorsa már a felbocsátáskor a pusztulás volt, repülésének legfőbb eredménye mégis az volt, hogy bebizonyította, az élő szervezet kibír egy űrstartot és a Föld körüli pályára állást, majd a súlytalanság körülményeit.

1959. január 4. A Hold elérése a Luna–1 révén

A Luna–1. E–1 típusú szovjet űrszondát a bajkonuri űrrepülőtér 1. sz. Indítóállásából egy Luna (8K72) típusú hordozórakétával indították pályára. Az első ember készítette tárgy, amely elérte a második kozmikus sebességet, végleg elhagyva a Föld körzetét. Mintegy 15 995 kilométerrel elrepült a Hold mellett. Mivel a sebessége kisebb volt a harmadik kozmikus sebességnél , ezért a Nap első mesterséges bolygója lett 450 napos keringési idővel.

1959. augusztus 7. Az első űrben készített fotó az Explorer–6-ról

Explorer–6 amerikai tudományos, Föld megfigyelő műhold. Explorer program az amerikai űrkutatás (darabszám, tudományos eredmények) legnagyobb űrkutatási programja. Tesztelte a rádióhullámok terjedését a felső légkörben. Pásztázó kamerával fényképezték a Föld felső rétegeit (meteorológia).

Explorer–6

1959. szeptember 13. A Luna–2 becsapódik a Holdba

A Luna–2 a szovjet Luna-program második, Hold felé indított űrszondája. Az első űrszonda, amely elérte a Hold felszínét. Tervezett feladata a Hold megközelítése-eltalálása, a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata volt. 33,5 órai repülés után érte el a Holdat, becsapódásnál a holdi mágneses tér erősségének felső értékét a felszínen 100 gammára becsülte.

1963. július 26. A Syncom–1, az első geostacionárius műhold startja

Küldetése televíziós átjátszójával, széles sávú csatornájával különféle kommunikációs tesztek végzése szárazföldi, repülőgépen illetve az amerikai haditengerészet hajóin elhelyezett adó- és vevőállomásokkal történő kommunikálás, adatátvitel volt.

1965. április 6. Az Intelsat–1, a világ első kereskedelmi telekommunikációs műholdjának startja

Intelsat 1 amerikai távközlési műhold. A világ első kereskedelmi kommunikációs műholdja. Az Atlanti-óceán felett elhelyezve az első élő kapcsolatot biztosította Európa és Észak–Amerika között.

1966. február 3. A Luna–9 elsőkénti sikeres sima leszállása a Holdon, egyben az első fényképek megérkezése egy másik égitest felszínéről

A Luna–9 második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része. Az első simán leszálló űreszköz a Földön kívül, a Holdon, a puha leszállásra tett tizenkettedik kísérlet.

Az első holdfelszíni fotó

1966. március 1. Egy másik bolygó, a Vénusz elsőkénti elérése a Venyera–3-mal

A Venyera–3 a szovjet Venyera-program harmadik űrszondája, egyidejűleg repült a Venyera–2-vel. Az első mesterséges égitest, amely elérte a Vénuszt.

1970. szeptember 24. Az első automata mintavisszahozatal a Hold felszínéről a Luna–16-tal

A Luna–16 harmadik nemzedékű szovjet automatikus holdszonda. A Luna-program első űreszköze, amely földön kívüli anyagot sikeresen visszahozott a Földre.

1970. november 23. A Lunohod–1, az első holdjáró bevetése a Holdon

A Lunohod–1 a Holdra juttatott, ember alkotta, első automata holdjármű. A tudományos kutatás segítő technikai eszköz a szovjet a Luna-program keretében készült. Az automatikus, helyzetváltoztató holdjárművel kívánták végezni a Hold geológiai (anyagvizsgálat), mágnesezettségi, sugárterhelési és „időjárási” viszonyainak további tudományos megismerését.

1970. december 15. Az első sima leszállás egy másik bolygó, a Vénusz felszínén a Venyera–7-tel

A Venyera–7 szovjet 4V–1 típusú űrszonda, amelyet a Venyera-programban indítottak a Vénusz bolygó felé. Feladata volt az előző szondák tevékenységének folytatása, a vénuszi légkör vizsgálata, üzembiztos kapcsolat a leereszkedés során. Ez volt az első űrszonda, amely leereszkedést követően adatokat közvetített a Vénusz felszínéről.

1971. november 14. A Mariner–9 végrehajtotta az első pályára állást egy másik bolygó körül

A Mariner–9 az amerikai Mariner-program kilencedik űrszondája, Mars-szonda. Az első űreszköz, amelyik egy másik bolygó műholdjává vált. Feladata a Mars alaposabb kutatásának elősegítése, felszíni és légköri mérésekkel, jövőbeni kutatási irányok kialakítása. Program szerint Mars körüli pályára állva a bolygó felületének 70%-át lefényképezte.

1971. december 2. A Marsz–3 teljesítette az első sima marsi leszállást

A Marsz–3 a szovjet Marsz-program harmadik, sikeresen elinduló űrszondája. Egy leszálló egységet is vitt magával a Marshoz, amely sikeresen leszállt a felszínre.

1972. március 3. A Pioneer–10 az első, Naprendszert elhagyó pályára indított szonda startja

Pioneer–10 amerikai bolygóközi űrszonda, amit a Pioneer-program keretében indítottak a Jupiter körzetébe. A Pioneer–10 volt az első űrszonda, amely megközelítette a Jupitert; az első ember készítette objektum, amely elhagyja a Naprendszert (a bolygók övezetét); az első űreszköz, amely indításakor a pálya hintamanőverrel történő módosítását előre betervezték.

1973. december 3. A Pioneer–10 először ért el egy gázbolygót, a Jupitert

1975. október 22. A Venyera–9 leszállt a Vénuszon, egyben az első, másik bolygóról küldött fotók vétele

A Venyera–9 szovjet Venyera-program kilencedik űrszondája volt. A szovjet Vénusz-szondák harmadik nemzedékének első képviselője, melyet az NPO Lavocskin vállalat fejlesztett és épített. Leszálló egysége először közvetített panorámaképet a Vénusz felszínéről, keringő egysége pedig a bolygó első mesterséges holdja lett.

1979. szeptember 1. A Pioneer–11 elsőként érte el a Szaturnuszt

Pioneer–11 (angolul: úttörő) amerikai űrszonda a Pioneer-program keretében indították a Jupiter körzetébe. A második űrszonda, amely megközelítette a Jupitert; a második ember készítette objektum, amely elhagyja a Naprendszert (a bolygók övezetét); a második űreszköz, amely indításakor a pálya hintamanőverrel történő alakítását előre betervezték. 1974. december 2-án 43 000 km-re közelítette meg a Jupitert. 1979. szeptember 1-jén a Szaturnusz mellett is elrepült 21 400 km-re. Mindkét bolygónál készített felvételeket és méréseket végzett. A Szaturnusz melletti elrepülés után tovább haladt a Naprendszer széle felé

1986. január 24. A Voyager–2 elsőként érte el az Uránuszt

A Voyager–2 az amerikai Voyager-program második űrszondája. Egyike annak az ember által készített öt tárgynak, ami képes elhagyni a Naprendszert. Sebessége a Naphoz képest 15,4 km/s (55 347 km/h), távolsága 2017. július 30-án 115 csillagászati egység (17,2 milliárd kilométer) volt. Ez volt az első űrszonda, amely meglátogatta az Uránuszt és a Neptunuszt.

1989. augusztus 25. A Voyager–2 elsőként érte el a Neptunuszt

2008. május 30. A Voyager–1 elérte a heliopauza előtti lökéshullámot

Először is, a Voyager–1 biztosan nem hagyta el a Naprendszert – és még nagyon-nagyon sokáig nem is fogja. Amit most már biztos, hogy elhagyott, az a helioszféra. Ez az az óriási buborék, amelyet a napszél, vagyis a Napból kiáramló részecskesugárzás tölt ki. A helioszférát a heliopauza zárja le, itt egyenlíti ki egymást a napszél és a csillagközi szél nyomása. Ezt átlépve jutott a Voyager–1 a csillagközi űrbe, amelyet hasonló, elektromosan töltött részecskékből álló plazma tölt ki, mint a mi Napunk helioszféráját, csak ez a plazma már más – jellemzően már elpusztult – csillagokból származik.