Az első Hold-fotó - John W. Draper (jelentősen sérült állapotban fennmaradó) dagerotípiája 1840-ben a New York University tetejéről lett fotózva.
A Pioneer–1 Hold szonda, 1958. október 11-én a Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Thor-Able hordozórakétával, direkt módszer alkalmazásával indították a Hold felé. Programozási hiba miatt nem tudta elérni a második kozmikus sebességet, ezért 43 óra 17,5 perces repülés után, 113 830 kilométer távolságból visszazuhant és október 13-án a Csendes-óceán fölött a Föld légkörében elégett. Nagy magasságban adatokat gyűjtött a Van Allen sugárzási övről és a mágneses térről.
A Pioneer–1 indítása.
A kezdeti űrszondás próbálkozások nem annyira felfedezési, mint inkább politikai célúak voltak. Ennek keretében a Szovjetunióban megkezdték a Luna-programot, míg az Egyesült Államokban a Pioneer-programot. Mindkettő célja a Hold volt – és az, hogy megelőzzék egymást. Végül a Luna-program lett a győztes.
A Luna–1 űrszonda.
A Luna–1 szovjet űrszondát 1959. január 2-án a bajkonuri űrrepülőtér 1. sz. Indítóállásából egy Luna (8K72) típusú hordozórakétával indították pályára. Az első ember készítette tárgy, amely elérte a második kozmikus sebességet, végleg elhagyva a Föld körzetét. A tervek szerint eredetileg a Hold felszínébe kellett volna csapódnia, de a földi irányítórendszer üzemzavara miatt mintegy 5995 kilométerrel elrepült a Hold mellett. Mivel a sebessége kisebb volt a harmadik kozmikus sebességnél , ezért a Nap első mesterséges bolygója lett 450 napos keringési idővel.
A Luna–2 űrszonda.
A Luna–2 szovjet űrszonda indítását három alkalommal kellett félbeszakítani. 1959. szeptember 12-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok–2 típusú hordozórakétával indították pályára. Szeptember 13-án, 39,5 órás repülés után 3,3 kilométer/másodperces sebességgel becsapódott a Holdba.
A Luna–3 holdszonda.
A Luna–3 sikeresen pályára állított holdszonda, melyet a szovjet Luna-program részeként indítottak. Először készített fényképeket a Hold Földről nem látható oldaláról. 1959. október 4-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy párhuzamos elrendezésű, Vosztok hordozórakétával indították pályára.
Az első fénykép a Hold Földről nem látható oldaláról.
Október 6-án 6200 kilométerrel a Hold mellett elhaladva folyamatosan készített felvételeket. Október 7-én, a pályaelemeknek köszönhetően 65 200 kilométerről 40 perc alatt 29 fényképet készített a Hold rejtett oldaláról, átfogva a felület 70 százalékát.
A Ranger–7 amerikai űrszonda.
A Ranger–7 amerikai űrszonda, 1964. július 28-án a Cape Canaveral Air Force Station kilövőállomásról egy 140 tonnás három és fél fokozatú Atlas-Agena B rakétával állították Föld körüli pályára. Az első sikeres űrszonda 68.6 órás repülés után július 31-én becsapódott a Mare Cognitum térségébe. A felszínhez viszonyított sebessége a becsapódáskor 2.62 kilométer/másodperc volt. A repülés utolsó 17 percében kamerái és technikai eszközei segítségével 4308 darab kiváló minőségű, nagy felbontású képet sugárzott a Földre.
Az első olyan fölvétel a Holdról, amit amerikai űrszonda készített.
Az első olyan fölvétel a Holdról, amit a Ranger–7 amerikai űrszonda készített. A képen jobbra látszik a központi csúcsos Alphonsus kráter.
A Luna–9 leszálló egysége.
A Luna–9 második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része. Az első simán leszálló űreszköz a Földön kívül, a Holdon, a puha leszállásra tett tizenkettedik kísérlet. 1966. január 31-én a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára.
Az első helyszíni panorámafelvétel a Holdról.
A Luna–9 volt az első űreszköz amely a Holdról az első helyszíni panorámafelvételeket készítette és közvetítette a Földre. A képek a közeli és a horizont 1,4 kilométer távolságra lévő sziklák nézeteit tartalmazták. Az utolsó kapcsolat a szondával február 6-án volt.
A Zond–5
A Zond–5 szovjet űrhajó, a szovjet holdprogram holdrepülésre szánt Szojuz 7K–L1 típusú űrhajó személyzet nélküli tesztrepülése volt. 1968. szeptember 14-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Proton hordozórakétával indították Föld körüli parkolópályára.
A visszatérő kapszula az Indiai-óceánban.
A Zond–5 első mesterséges égitestként visszatért a Földre. 1968. szeptember 21-én a visszatérő kapszula az Indiai-óceánra hagyományos – ejtőernyős leereszkedéssel – szállt le. Fedélzetén négy teknős, Drosophilák, bogarak, növényi magok (hagyma, Crepis, árpa), Chlorella és baktériumok is voltak, az első élőlények, melyek eljutottak a Hold közelébe és visszatértek a Földre. A repülés időtartama 6,7 nap volt.
Az Apollo–8 indítása.
Az Apollo–8 volt az amerikai Apollo-program második olyan küldetése, amelyben emberek indultak a világűrbe, és egyben az első olyan, amelyben megközelítették a Holdat. A startra 1968. december 21-én került sor, első alkalommal használva a Saturn V-öt élesben, emberekkel a tetején helyet foglaló Apollo űrhajóban.
Földkelte, 1968. december 24.
Az Apollo űrhajó éppen a Túloldal felett repült és a horizont mögül előbukkant a Föld, az űrhajósok számára földfelkelte jelenséget létrehozva. (A kötött keringés miatt a holdfelszínről gyakorlatilag nem figyelhető meg földfelkelte, bolygónk lényegében egy helyben áll a holdi égen, csak a libráció miatt változtatja kissé a helyét. Földfelkelte csak a bolygótest körül keringő űrhajóból figyelhető meg.) Az űrhajósok a jelenségről színes fotókat készítettek.
Neil Armstrong (1930. augusztus 5. – 2012. augusztus 25.) amerikai űrhajós.
Neil Armstrong amerikai űrhajós, az első ember, aki egy idegen égitestre, a Holdra tette a lábát.
Armstrong lefelé mászik a létrán.
Neil Armstrong az Apollo–11 parancsnokaként 1969. július 16.–24. között járt a Holdnál, amelyre 1969. július 20-án – társával, Buzz Aldrinnal – le is szállt Eagle nevű holdkompjukon. Armstrongé volt a privilégium, hogy elsőként szállhatott ki egy másik égitest felszínére. Ekkor mondta el máig fennmaradt híres mondatát – Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek –, majd két és fél óráig tartózkodott a később hozzá csatlakozó Aldrinnal a holdfelszínen.
Az Eagle nevű holdkomp.
A sikeres holdsétát követően Neil Armstrong, Edwin Aldrin, Michael Collins űrhajósok szerencsésen visszatértek a Földre.
Edwin Aldrin (1930. január 20. –) amerikai űrhajós, Neil Armstrong után a második űrhajós, aki a Holdra lépett 1969. július 21-én.
Edwin Aldrin lábnyoma a Holdon.
1969. november 14. az Apollo–12 indítása.
Az Apollo–12 az Apollo-program hatodik emberes repülése, egyben a második, amely leszállt a Holdon. Ez az egyetlen repülés, amely főként mérnöki kísérlet volt, ezen az expedíción kísérletezték ki a hajszálpontos leszállást, amely minden későbbi geológiai kutatóexpedíció alapjának számított.
A Surveyor–3 űrszonda, háttérben az Intrepid holdkomppal.
A Luna–16 harmadik nemzedékű szovjet automatikus holdszonda. A Luna-program első űreszköze, amely földön kívüli anyagot sikeresen visszahozott a Földre. 1970. szeptember 12-én a Bajkonuri indítóbázisról egy Proton-K/D hordozórakétával állították Föld körüli parkolópályára.
A leszálló egység 1970. Szeptember 24-én Dzsezkazgan városától 80 kilométerrel délkeletre ért földet.
A Lunohod-1 űrszonda.
A Lunohod–1 volt az első ember alkotta, első automata holdjármű, amely sikeresen eljutott a Holdra,. A tudományos kutatást segítő technikai eszközt a Luna–17 juttatta el a Hold felszínére 1970. november 17-én. A Holdra szállást követően 301 nap, 6 óra és 37 perc időtartamig működött. A radioizotópos hőforrás kimerülésével aktív tevékenysége megszűnt. A szonda végül megfagyott, működésképtelenné vált.
A Lunohod-2 űrszonda.
Három évet kellett várni, hogy a második holdjáró is landoljon. A Lunohod–2-t a Luna–21 juttatta el a Hold felszínére, 1973. január 15-én. A holdjáró öt Hold-nappalon át (körülbelül 4 hónapon keresztül) üzemelt.
A Lunohod-1 és árnyéka a magasból az LRO-űrszonda felvételén (NASA)
A szakemberek a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) felvételein korábban leszállt űreszközöket is sikeresen megörökítettek. Nemrég azonosították mindkét orosz holdautót, a Lunohod-1 és Lunohod-2 űrszondát.
A Lunar Reconnaissance Orbiter amerikai űrszonda.
A Lunohod-2 a magasból. Munkáját túlhevülés miatt szüntette be: holdpor jutott néhány berendezésére, amitől a belseje nem tudott lehűlni.
A Csang-o–1 az első kínai holdszonda, sikeresen leszállt a Hold eddig még nem vizsgált „sötét oldalára”. Így a nagyhatalmak között elsőként vitt sikerre egy olyan küldetést, amellyel korábban az Egyesült Államok és Oroszország sem próbálkozott.
A Csang-o–1 indítása.
A szondát 2007. október 24-én indították útnak egy CZ-3A hordozórakétával a délnyugat-kínai Szecsuan tartományban lévő Hszicsang Űrközpont 3-as számú indítóállványáról. Az expedícióval három eszközt juttattak a kínaiak a világűrbe: egy leszálló-, egy kutatóegységet, egy holdjárót. A cél pedig a bolygón a déli sarkon található Aitken-medencét, a Hold legnagyobb és legmélyebb kráterét feltérképezni.
A Csang-o-1 felvétele a Hold túlsó oldaláról, a Wan-Hoo kráterről.
Első felvételeit 2007. november 26-án küldte a Földre. A több színképtartományban készült felvételen a Wan-Hoo kráter látszik.
Mivel a kráter a holdtörténet kezdeti szakaszában egy hatalmas becsapódás nyomán alakulhatott ki, és ez az ütközés az égitest belsejéből származó anyagot hozott a felszínre, az eredmények választ adhatnak arra, hogyan keletkezett a Föld kísérője.
Kína 2013 decemberében küldte a Csang'o-3 küldetés keretében a Jáde Nyúl (Jütu) nevű holdjárót bolygónk égi kísérőjére, így az Egyesült Államok és Oroszország után a harmadik nemzet lett, ami sikeresen landolt a Hold felszínén. A Jáde Nyúl valójában már egy komplett távirányítású mobil obszervatórium, melynek segítségével, különféle mérőeszközökkel, egyebek mellett teleszkóppal és kamerával is meg lehet figyelni a tejútrendszert és a csillagokat.
Földlemente a Holdon.
Ami nálunk a naplemente, az a Holdon a földlemente. Japán űrügynöksége, a JAXA tette közzé azokat a felvételeket, amelyek az első HD-videók és fotók, amelyek a Hold nézőpontjából készültek a Földről. A Kaguya űrhajó ezt a videót és az alábbi képeket még 2007-ben készítette, ilyen a földlemente a Holdról nézve.
