A wallisi feketeorrú egy juhfajta, amit főleg Svájc délnyugati részén, Felső-Wallisban (Oberwallis), tartanak.

A faj jellemzője a fekete szőrzet az orron, a szemnél, a fülön, az elülső térden, az ugróízületnél és a talpon. Az anyajuhok farka vége is fekete, a bunda többi része fehér. Mindkét nem szarva csavart.

Főleg fehér, hosszú szálú, durva és a végén általában göndör gyapja miatt tartják; gyapját főleg szőnyegkészítésre használják.

Kiválóan alkalmazkodott a magashegyi körülményekhez. Kis igényű és jól mászik, így a meredek, köves lejtőkön is legelhet. Tartózkodási helyét nem nagyon változtatja. Nyugodt, de nem ijedős és ragaszkodó fajta. A nyájban világos a hierarchia. A nyájat egyik legelőhelyről a másikra a legtöbbször az idősebb állatok vezetik.

A faj első írásos említése a 14. századból, a wallisi szabadságharcok idejéből maradt fenn. Valószínűleg a rá hasonlító vispertali juhból tenyésztették ki. Csak 1962-ben ismerték el hivatalosan fajtának. Két évvel később felvették a Svájci Juhtenyésztők Egyesületének könyvébe („Schweizer Schafzüchterband”). Azóta folyamatosan javítják a fajta állagát. 1983-ban a svájci juhállomány 9,3% volt wallisi feketeorrú.

A pihenő- és legelő fázisok között gyakran nagy távokat tesznek meg. Mivel nagy területet járnak be, nincs szükség a rétek felosztására.