Már az ókori görögök is terveztek ébresztőórákat, használatuk mégis csak az ipari forradalom után terjedt el. A 20-as évekig a britek például kopogtatóembereket alkalmaztak, hogy az utcákat járva egy hosszú bot segítségével felkeltsék őket.
1.
Az olcsó és megbízható ébresztőórák elterjedésével persze kihalt a szakma, azért London környékén még évtizedekkel később is bevett szokás maradt.
2.
Az ipari forradalom hajnalától a több műszakban dolgozó embereknek már fontos volt a pontos munkakezdés, Nagy-Britanniában volt egy különleges foglalkozás, a knocker-up (kopogtató), akinek a munkája mások reggeli felébresztése volt.
3.
A kopogtatók legfontosabb munkaeszközei a rövid és hosszú, horgászbotszerű, sokszor bambuszból készült pálcák voltak, amelyek segítségével az emeleti ablakokat is elérve bekopogtak a számukra fizető kliensekhez, hogy itt az idő az ébredésre.
4.
Egyes kopogtatók eszköztárához a borsólövő is hozzátartozott, ők egy üreges, szívószálszerű bot segítségével borsószemeket lőttek ki az ablakokra.
5.
A szabály szerint addig nem hagyhatták el az ügyfél ablakát, amíg meg nem bizonyosodtak arról, hogy fel nem ébredt. A főként Nagy-Britanniában és Írországban alkalmazott kopogtatók fizetése elég csekély volt, mindössze heti néhány penny ütötte a markukat.
6.
Általában időseb férfiak vagy nők végezték, ám az sem volt ritka, ha a kora reggel járőröző rendőrök egészítették ki járandóságukat egy kis kopogtató munkával.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
forrás: Zefirka
