1941. december 7-én a japán császári haditengerészet repülőgépei csapást intéztek az Egyesült Államok Pearl Harbor-i tengerészeti támaszpontjára, nagy károkat okozva a csendes-óceáni flottának, sikeresen megbénítva azt a következő néhány hónapra. Az amerikai halálos áldozatok száma meghaladta a 2400 főt. Az Egyesült Államok másnap hadat üzent Japánnak és belépett a második világháborúba, bár jó ideig esélye sem lehetett, hogy a gőzerővel folyó csendes-óceáni japán előrenyomulásnak útját állja.
Franklin D. Roosevelt elnök aláírja a Japán elleni hadüzenetet a Pearl Harbor elleni támadás másnapján, 1941. december 8-án.
1942. február 16-án Franklin Delano Roosevelt elnök aláírta a 9066-os elnöki rendeletet, amelyben felhatalmazta a hadügyminisztert és az illetékes katonai vezetőket arra, hogy szükség szerint tetszőleges katonai körzeteket jelöljenek ki, melyeknek bármely lakója kitelepíthető volt. Ennek alapján nem sokkal később a nyugati parti államokat katonai övezetté nyilvánították, és 1942 tavaszán megkezdődött a japánok táborokba zárása. Akkor mintegy 127 ezer japán élt az Egyesült Államokban, 112 ezren közülük valamelyik nyugati parti államban.
Az internálás keretében mintegy 120 ezer embert zártak internálótáborba, attól tartva, hogy az Egyesült Államok háborús ellenségével, azaz Japánnal rokonszenveznek. Az amerikai fegyveres erőknél szolgáló japán-amerikaiak elbocsátása is megkezdődött: az állampolgársággal rendelkezőket is „ellenséges idegennek” minősítették és szellemileg vagy fizikailag alkalmatlannak nyilvánították. Az összeterelt mintegy 120 ezer japánból egyébként 80 ezren sohasem voltak Japánban, ők voltak a „niseik”, vagyis a második generációs bevándorlók, akik amerikai földön látták meg a napvilágot, és ott is nevelkedtek - ennek ellenére etnikai alapon tartóztatták le őket.
Az Egyesült Államokban tíz ideiglenes internálótábort állítottak fel: Kaliforniában, Arizonában, Utah államban, Coloradóban, Idahóban és Wyomingban. A táborokat nem sokan nevezték koncentrációs tábornak (Roosevelt maga igen) – különösen miután az amerikai közvélemény tudomást szerzett a náci haláltáborok létezéséről – helyette az internáló-tábor vagy a háborús gyűjtőtábor megjelölést használták. Noha az amerikai táborok valóban nem haláltáborok voltak, faji-etnikai kritériumok által kiválasztott személyeket tartottak fogva szögesdrót mögött, fegyverrel őrizve őket, állampolgári jogaiktól megfosztva.
Az internáltakat 1945-ben, a háború végén bocsátották szabadon, de csakis azzal a feltétellel, hogy hűségesküt tettek az Egyesült Államokra. 1988-ban Ronald Reagan amerikai elnök törvényt írt alá, amely részben bocsánatot kért a történtekért, részben pedig anyagi kárpótlást – fejenként 20 ezer dollárt – biztosított a túlélőknek.
Reagan elnök hivatalosan aláírja a törvényjavaslatot. Balról jobbra: Hawaii szenátor Spark Matsunaga, Kaliforniai Norman Mineta, Hawaii Pat Patiki, Kaliforniai szenátor Pete Wilson, Alaszkai Don Don, Kaliforniai Bob Matsui, Kaliforniai Bill Lowery és a JACL elnöke Harry Kajihara.
Egy katonai rendész kiszegeli az 1. számú polgári kizárási végzést, amelyben előírták a washingtoni Bainbridge-szigeten lakó japánok evakuálását.
A családjával evakuálált gyerek az öket kisérő katonát nézi.
Az Amerikai japán boltját a kaliforniai Oakland állambeli evakuálási parancs alapján, 1942 áprilisában bezáratták. A Pearl Harbor elleni támadás után a tulajdonos az „I Am An American” (Amerikai vagyok) feliratot tette ki a bolt homlokzatára.
Hivatalos értesítés az evakuálásról, San Francisco, 1942. április 1.
A San Francisco-i állami iskola első osztályosjai az evakuálás elrendelése előtt.
Tom C. Clark, 1942 és 1943 között a japán születésű amerikai állampolgárok áttelepítésének polgári koordinátora.
Az Amerikai japánok sorban állnak, hogy regisztrálják magukat az evakuálásra, San Francisco.
1942. február 3-án a Terminal sziget Amerikai japán lakosait eltávolították otthonaikból.
Amerikai japán családok sorakoznak a Japanese American Citizens League polgári ellenőrző állomás előtt, San Francisco, Kalifornia, 1942. április 25.
Az Amerikai japánok a kaliforniai San Pedro-ból megérkeznek a kaliforniai Arcadiai Santa Anita Központba. 1942.
Emberek tömege nézi a Amerikai japánok tömeges evakuálását a washingtoni Bainbridge sziget-ről 1942. március 30-án.
Egy Pasadena-i ember csomagolja az értékeit az autójába, mielőtt elindul a Manzanar-i internálótáborba.
A katonák egy idős Amerikai japánok házaspárt kísérelnek otthonukból, a washingtoni Bainbridge-szigeten.
Evakuált Amerikai japánok a katonák kíséretében a Bainbridge-szigeten.
Evakuálásra váró Amerikai japánok San Franciscóban.
Evakuálásra váró anya és lánya a Los Angeles-i vasútállomáson.
Az evakuálásra váró Amerikai japán Mochida család.
Evakuálásra váró Amerikai japán fiú ül a holmiján San Franciscóban.
Az evakuált Amerikai japánok poggyászai a kaliforniai Salinas-i fogadóállomáson.
Evakuálásra váró Amerikai japán emberek egy Los Angeles-i vasútállomáson.
Evakuálásra váró Amerikai japán emberek egy Los Angeles-i vasútállomáson nézik a barátaikkal és rokonaikkal az Owens-völgyi internálótáborba inuló vonatot.
Evakuálásra váró japán-amerikai családok.
Várakozás az elszállításra.
Elhagyott Amerikai japán halászhajók a Los Angeles-i kikötőben.
A kaliforniai Redondo Beach utolsó Amerikai japán lakosai, indulnak az internálótáborba.
Manzanar internálótáborba induló technikus búcsúzik a feleségétől.
John W. Abbott, baloldalon, a Tolai Kongresszusi Védelmi Bizottság nyomozója, beszél egy fiatal zellertermelővel, aki éppen aláírta a gazdaság bérbeadását az evakuálás idejére.
A bezárt Amerikai japán tulajdonú Asahi Dye Works üzlet, Los Angelesben.
Egy család útban az internálótáborba.
Az internálótáborba induló San Francisco-i Amerikai japán fiúk a buszmegálló várójában. A fiú kalapján a felirat Remember Pearl Harbor ("Emlékezz Pearl Harbor" -ra).
Internálótáborba induló Amerikai japán gyerekek.
Internálótáborba induló japán lány a játékbabájával.
Internálótáborba induló Amerikai japánok egy vonaton.
Az Owens-völgyi internálótáborba induló Amerikai japánok.
Minden bútor eladó.
A Santa Anita internálótábor, Arcadia, Kalifornia, 1942. április 3.
A Manzanar internálótábor étkezdéje, 1942. március 23.
A Tule lake internáló tábor, Newell, Kalifornia, 1942-1943
A kaliforniai Sacramento-ból evakuált négy fiatal Amerikai japán képregényeket olvas a Tule lake internáló tábor újságos boltjában, Newell-ben (Kalifornia), 1942 július 1.
Amerikai japán evakuáltak álcázóhálókat készítenek a kaliforniai Manzanar internáló táborban, 1942. július 1.
Utcakép a kaliforniai Manzanar internáló táborban, 1943 telén.
Szumó mérkőzés a kaliforniai Santa Anita internáló táborban.
Japán fegyverletételét követően, 1945. szeptember 4-én megszüntették a nyugati part katonai övezeteit, és engedélyezték a nikkei közösség visszatelepülését. A
WRA megkezdte a táborok felszámolását, utolsóként, 1946. március 20-án Tule
Lake zárt be, június 30-ára pedig a WRA-t is megszüntették.
A különvonat mintegy 450 Amerikai japán lakost hozott vissza Sacramentoi (Kalifornia) otthonába az arkansasi McGehee táborból, 1945. július 30.
Amerikai japánok a szögesdrótkerítés mögül integetnek a haza induló ismerősöknek a kaliforniai Santa Anita internáló táborban.
Az idahoi Hunt internáló táborból visszatérő Amerikai japán család összegraffitizett házuk előtt 1941 végén vagy 1942 elején.
Forrás: rarehistoricalphotos.com