1945. augusztus 6-án délelőtt 8 óra 15 perckor az Amerikai Egyesült Államok légierejének egy B–29-ese, az Enola Gay, amelynek Paul W. Tibbets ezredes volt a parancsnoka (a gépet Tibbets anyjáról nevezték el) atombombát dobott a településre. A bombát az amerikaiak Little Boy-nak , vagyis kisfiúnak nevezték el. Urán 235-ös izotópon alapuló fissziós (maghasadás elvű), 15±20% kilotonna TNT-egyenértékű robbanó erővel rendelkező atomfegyver volt, „puska” típusú bombának megépítve. A vakító villanással és jellegzetes formájú, gomba alakú füstfelhő („gombafelhő”) kialakulásával kísért atombomba-robbanás a halottak és a romok városává tette Hirosimát. Az atomtámadás az utólagos becslések szerint 90-140 ezer ember életét követelte, 70 ezer ember azonnal meghalt, a többiek pedig később, a sugárzás okozta betegségek következtében vesztették életüket.
Két év múlva, 1947-ben Hirosima polgárai „Soha többé Hirosimát!” jelszóval tartották meg háromnapos Béke-ünnepségüket, ami azóta is a város legnagyobb ünnepe. 1949-ben a kormány a Béke és az Emlékezés Városává nyilvánította Hirosimát és rendkívüli mértékben támogatta az újjáépítést. A lakosok száma 1960-ra érte csak el a háború előtti lélekszámot, de 1972-ben már 534 000 ember élt a városban.
Augusztus 6-át a Béke Világtanács elnöksége 1978-ban a nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapjává nyilvánította.
Egy anya gyermekével a romok között négy hónappal a bombázás után. Alfred Eisenstaedt / Pix Inc. / The LIFE Picture Collection / Getty Images
Hirosima vezetői a városháza konferenciatermében az újrakezdésről tárgyalnak. Getty Images
A robbanás körzetében 1,2 kilométeres sugarú körben minden a földdel vált egyenlővé. Bernard Hoffman/The LIFE Picture Collection via Getty Images
Egy férfi a Hirosimai Atombomba-dóm romjait nézi. Bernard Hoffman/The LIFE Picture Collection/Getty Images
Japánban, általában Genbaku dómként említik. Ez volt az egyetlen szerkezet, ami állva maradt a területen, ahol 1945. augusztus 6-án az első atombomba felrobbant. Sok ember erőfeszítéseinek, köztük Hirosima város lakóinak köszönhetően sikerült megőrizni a bombázás utáni állapotában. Nem csak a legpusztítóbb erő szimbóluma, melyet az emberiség készített, hanem a remény kifejezése a világbékére és a nukleáris fegyverek elpusztítására.
Maszkkal védik magukat a hirosimai gyerekek a sugárzás ellen 1948-ban, három évvel az atombomba pusztítása után. Keystone / Getty Images
Betonba égett emberi árnyék egy hirosimai bank lépcsőjén az atomrobbanás után. Universal History Archive/UIG via Getty Images
A lépcső egy részlete ma is megtalálható a Hirosima Béke Emlékmúzeumban, megőrizve azt a tragikus pillanatot, amikor több tízezer ember egyszerre vesztette életét.
Egy másik betonba égett emberi árnyék a bank lépcsőjén. Universal History Archive/UIG via Getty Images
A robbanás utóhatásaként keletkezett hatalmas tűz füstje Hirosima központjában felett 500 méter magasból. Wikimedia Commons
Egy japán kisgyerek sírva ül a romok között. Getty Images
A bomba felrobbanása után készült fotókon teljesen üres, égett terület látszik az utcák vonalaival - és néhány erősebb, a tűznek jobban ellenálló, általában betonszerkezetes épülettel. Imperial War Museums via Getty Images
A bomba egy 1,6 kilométer sugarú körben mindent letarolt, de a lángok egy jóval nagyobb, 11 négyzetkilométeres területet is felégettek. Getty Images
A hirosimai atomtámadás egyik túlélője. A sugárzás a nő kimonójának árnyékát is beleégette a bőrébe. National Archives and Records Administration
Légi felvételek Hirosimáról a bombázás előtt és után. Library of Congress/Harry S. Truman Presidential Library & Museum
A két japán város, Hirosima és Nagaszaki bombázása a második világháborút lezáró katonai művelet volt 1945-ben. Augusztus 6-án Hirosimára egy Little Boy nevű, urán töltetű, majd 9-én Nagaszakira egy Fat Man típusú, plutónium töltetű atombombát dobtak le, előbbit az Enola Gay, utóbbit a Bockscar bombázó fedélzetéről. A bombázást az amerikai légierő hajtotta végre, és mindmáig ez a két eset az egyedüli példa nukleáris fegyverek háborús alkalmazására.
Hónapokkal az atomtámadások előtt az amerikaiak 63 millió röplapot dobtak le repülőgépeikről a japán nagyvárosok fölött, figyelmeztetve a lakosokat egy pusztító légi támadás eljövetelére.
Egy japán kisgyerek lapáttal a romok között, egy évvel a bomba ledobása után. Getty Images
A hirosimai atomtámadás egyik túlélője egy rögtönzött kórházban. National Archives and Records Administration
A hajléktalan gyerekek melegednek a tűz melett, Hirosima külvárosában. Alfred Eisenstaedt / Pix Inc. / The LIFE Picture Collection / Getty Images
Hirosima romjai egy hónappal az atombomba ledobása után. Galerie Bilderwelt / Getty Images
Egy idős túlélő értékek után kutat leégett házának romjai között. Getty Images
Magányos japán katona a megsemmisült városban. National Archives and Records Administration
A japán kormány először nem hitte, hogy atombombáról lenne szó – úgy gondolták, hogy egy korábbiaknál erősebb, pusztítóbb pokolgépet dobtak a városra, mert eleinte biztosak voltak benne, hogy az Egyesült Államok még nem tudott kész atombombát előállítani. Csak akkor tudták meg, mi is történt valójában, amikor 16 órával a tragédia után Truman bejelentette az amerikai közvéleménynek az atomtámadást. A hír hallatán a japán kabinet azonnal felállította az Atombomba Ellenintézkedési Bizottságot, és a katonaság kivonult Hirosimába, hogy megvizsgálják a pusztítást.
A hirosimai atomtámadás legyekkel borított idős túlélője egy rögtönzött kórházban. CORBIS/Corbis via Getty Images
A hirosimai atomtámadás egyik túlélője mutatja a kezein az égési hegeit. Keystone / Getty Images
Az "Enola Gay" fedélzetéről készített felvétel a Hirosimára ledobott atombomba robbanásáról. National Archives and Records Administration
Hirosima légi felvétele az atomtámadás után. Library of Congress
Az egyik bombázó gép által készített fényképen a bomba felrobbantása után röviddel por és füst emelkedett a levegőbe.
Az atomtámadás áldozatai egy rögtönzött kórházban ülnek egy sérült banképületben Hirosima központjában. Keystone-France/Gamma-Keystone via Getty Images
Röviddel a bomba ledobása után füst emelkedik az égre a város felett, miközben a hangsebességnél gyorsabban haladó lökéshullám a földdel teszi egyenlővé az alatta lévő házakat. Galerie Bilderwelt / Getty Images
Hirosima az atomtámadás után.
Két nő a megsemmisült városban. Smith Collection/Gado/Getty Images
Egy tűzoltókocsi maradványai az atomtámadás után. National Archives and Records Administration
Az atomtámadás áldozatai egy sérült banképületben berendezett rögtönzött kórházban Hirosima központjában. National Archives and Records Administration
A hibakusa (ami robbanást átélt embereket jelent japánul) túlélők 1957-től állami orvosi ellátást és támogatást kaptak, de a helyzetük korántsem volt egyszerű. A támogatások ellenére sokan még így sem szívesen vállalják nyilvánosan, hogy a túlélők közé tartoznak: Japánban ugyanis tengeteg hibakusát diszkrimináltak, mert attól féltek, hogy betegségük fertőző és örörlődő. Ezért sokszor még a túlélők gyermekei is nehezen találnak munkát maguknak. Még nehezebb azoknak a keveseknek a sorsa, akik mind a hirosimai, mind a nagaszaki atomtámadást átélték: őket nidzsu hibakusának hívják. Összesen 165 ilyen túlélőről tudunk.
Hirosima az atomtámadás után. National Archives and Records Administration
A város épületeinek 70%-a azonnal megsemmisült, és a robbanás következtében 66 ezer ember rögtön életét vesztette. Az összes áldozat 60%-a elégett a robbanásban vagy az azt követő hőhullámban, a többiekkel a lehulló törmelékek, égési sérüléseik vagy a radioaktív sugárzás okozta betegségek végeztek.
Egy megégett túlélő az atomtámadás után. National Museum of Health and Medicine
Hirosima az atomtámadás után. National Archives and Records Administration
A hirosimai atombombát 1945. augusztus 6-án dobta le az amerikai légierő bombázója. A világ első atombombája uránból készült, és közvetlenül mintegy 70 ezer ember halálát okozta. A hirosimai emlékművön 61 ezer 443 név szerepel - , és körülbelül ugyanennyi szenvedett sugárterhelést, amely következtében megközelítőleg 150.000 ember hunyt el a támadást követő években, évtizedekben. A második világháború kitörésekor 350 ezer lakosú város, csak 1960-ra érte el újra ezt a lélekszámot.
Az atomtámadás túlélői az elpusztított városban. Bernard Hoffman/The LIFE Picture Collection/Getty Images
Egy férfi kerékpárral az atombomba pusztítása után a robbanás epicentrumától 550 méterre. Keystone/Getty Images
Hirosima néhány nappal az atomtámadás után. AFP/AFP/Getty Images
Az atomtámadás egyik áldozata, aki súlyos égési sérüléseket szenvedett. Wikimedia Commons
Az atomtámadás egészségügyi következményeit négy stádiumra oszthatjuk. A hirosimai tragédia során az áldozatok legnagyobb része az első szakaszban hunyt el: néhány hét alatt a robbanás közvetlen következményei, az égési sérülések vagy a nagy dózisú sugárfertőzés végzett velük. A második stádium 10-12 héttel követte a tragédiát, ekkor az ionizáló sugárzás okozta szövődményekbe haltak bele a legtöbben. A késői, harmadik szakasz a 13-20. hétig tartott, ekkor javulás mutatkozott a tragédiát túlélt emberek állapotában. A késleltetett stádiumban azonban még visszatérhettek a tünetek: a korábbi sérülések okozta komplikációk és a későbbi, sugárzástól kialakult daganatos megbetegedések és egyéb szervi elváltozások képében. Bár több túlélő szép kort megélt, életük betegeskedéssel telt, és túlnyomó többségük az atombomba okozta betegségekbe halt bele.
A robbanás epicentrumától 4400 méternyire keletre egy épen maradt hid az elpusztított városban. Library of Congress
Hirosima 1947-ben. National Archives and Records Administration
Forrás: allthatsinteresting.com
