A második világháború az emberiség történetének legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa. A legelterjedtebb álláspont szerint kezdete az 1939. szeptember 1-jei, Lengyelország elleni német támadáshoz köthető. A háborút azonban egyesek már 1937. július 7-től számítják, amikor kitört a második kínai–japán háború. A történelemtudósok egy része szerint ugyanakkor ezen két távol-keleti ország katonai konfliktusa még nem terjedt ki a világ több pontjára, így az helyi jellegűnek értelmezhető és a világháború szoros előzményének tekinthető. A háború Európában 1945. május 8-án Németország, míg Ázsiában szeptember 2-án Japán feltétel nélküli megadásával fejeződött be.

A világháborúban a szövetségesek és a tengelyhatalmak álltak egymással szemben. Kezdetben javarészt a tengelyhatalmak győzedelmeskedtek a csatákban, majd 1942-ben mind a kelet-európai, mind a csendes-óceáni, mind az afrikai fronton a szövetségesek törtek előre, és végül a tengelyhatalmak teljes vereséget szenvedtek.

Az európai, ázsiai és afrikai földrészen vívott harcokban közel hetven nemzet vett részt, ennek következtében több mint 73 millióan vesztették életüket, beleértve a megölt civileket és az elesett katonákat is.

B-24 Liberator amerikai bombázó a ploiesti finomító felett, Románia, 1943. augusztus 1.

A szövetségesek stratégiai bombázása Kobében, Japánban, 1945. március 16-án vagy 17-én.

Két B-17-es repülő erőd kondenzcsíkjai világítják meg az éjszakai égboltot Kelet-Európa felett.

A USS Santa Fe megdőlve egy japán zuhanóbombázó találata után a USS Franklinről nézve. A személyzet 800 tagját ölte meg a robbanás és az azt követő tűz és vízbetörés, 1945. március 19.

Kilátás a drezdai városháza tornyából dél felé a lebombázott Drezdára, 1945.

A szövetségesek 1945. február 13–15. között négy hullámban bombázták Drezdát. Mivel a fő célpont a belváros volt, a támadások pedig mintegy 25 000 ember életét követelték, a csapás még a brit és amerikai hadvezetésben is igen éles bírálatokat eredményezett. 24 000 tonna bomba hullott a városra, a pusztításban 34 négyzetkilométernyi terület vált romhalmazzá, a belvárosból gyakorlatilag semmi nem maradt. A következményekről természetesen ezrével készültek fotók, ám egyik sem olyan híres, mint Richard Peter 1946. január 1-jén készített felvétele. A haditudósító észrevette, hogy a városháza egyik tornya meglepően épen maradt. Felmászott a romokon, ekkor pillantotta meg a szobrot, amely tökéletes kiegészítője lett a morbid módon „Kilátás a drezdai városháza tornyából dél felé" címet kapott képnek.

Egy SBD Dauntless amerikai haditengerészeti zuhanóbombázó a USS Washington (BB-56) repülőgéphordozó felett a Gilbert- és Marshall-szigeteki hadműveletek során, 1943. november 12.

A 28. ezred 5. tengerészgyalogos hadosztály katonái az amerikai zászlónál Iwo Jimán a Szuribacsi hegycsúcson, 1945. február.

A japán katona bomló holtteste, aki a második világháború alatt öngyilkos lett. Lábujja még mindig a puska ravaszán van.

A Life magazin riportere Joseph Göbbelst készül meginterjúvolni. A fotósa abban a pillanatban fényképezte le a propagandaminisztert, amikor az megtudta, hogy a riporter zsidó, Genf, 1933. szeptember.

Amerikai partra szálló egységek Iwo Jima partjainál, 1945. február 19-én.

Maria Shulgina, a Vörös Hadsereg katonája irányítja a forgalmat a lebombázott Berlinben, 1945. május 1.

Hitler parancsnoki szobája a föld alatti bunkerben a háború után. A bunkert az SS részben felégette, hogy megsemmisítsék a fontos iratokat.

Hermann Göring rendőrségi fényképe, 1945. június 22.

Heinrich Himmler holtteste. 1945. május 20-án brit hadifogságba került, majd 4 nappal később Lüneburgban vitatott körülmények között öngyilkos lett.

A Vörös Hadsereg katonái sortűzzel köszöntik Szevasztopol visszafoglalását, 1944 május 12.

Egy szovjet katona kitűzi a vörös lobogót a berlini Reichstag épületére 1945. május 2-án.

Zászlókitűzés Ivo Dzsimán, 1945.

A Szuribacsi-hegyen elsőként felállított zászló mérete mindössze 1,3×0,7 méter volt, és egy vascső szolgált rúdként. Az eseményt a Leatherneck Magazine fotósa, Lewis Lovery őrmester örökítette meg. Ez volt az első alkalom, hogy amerikai zászlót állítottak fel japán földön a második világháború alatt.

Hermann Göring háborús főbűnösként a nürnbergi tárgyaláson a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt, 1946.

Göring saját magát védte: tagadta, hogy köze lett volna a náci rendszer legszörnyűbb bűntetteihez, amelyeket Himmler titkos tevékenységének nevezett, és magát ártatlannak vallotta. A bíróság azonban minden vádpontban bűnösnek találta, halálra ítélte, és azt a kérelmét, hogy ne kötél, hanem golyó által végezzék ki, elutasították. A kivégzése előtti éjszaka, 1946. október 15-én méreggel öngyilkos lett cellájában.

A Nagaszakit ért atomtámadást kísérő jellegzetes gombafelhő, amely a számítások szerint akár 7,6 kilométeres magasságba is felszökhetett.

1945. Augusztus 9-én Nagaszakira egy Fat Man típusú, plutónium töltetű atombombát dobtak le, a Bockscar bombázó fedélzetéről. A bombázások utáni négy hónapban Nagaszakiban 60 000-80 000 ember hunyt el a bombázások hatásainak következtében, nagyjából felük a bombázások napjain. A következő hónapokban számtalan ember halt bele a sugárbetegségbe, az égési sérülésekbe, és az egyéb sebesülésekbe, vagy a sugárzás következtében kialakult egyéb betegségekbe.

Csók a Times Square-en.

A Times Square-en készült, hivatalosan V-J Day in Times Square (A Fegyverletétel Napja a Times Square-en) címet viselő kép Alfred Eisenstaedt, német származású amerikai fényképész nevéhez fűződik és 1945. augusztus 14-én készült, a Japán feletti győzelem napján (V-J Day), amikor Truman elnök 19:03-kor bejelentette a háború végét.

Georgij Konsztantyinovics Zsukov a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, az 1945 júniusi moszkvai győzelmi felvonuláson.

1935. november 9-ei nürnbergi gyűlés. 

Ezt a közgyűlést a párt egyfajta Náci propagandának használta, a képen is látható, a kolosszálisépítmény, amelynek a középső részén maga Adolf Hitler köszöntötte a tömeget és tartotta a „motiváló”beszédét. Minden évben megrendezésre került 1923-tól 1398-ig. Csúcspontját az 1933. utáni időszakbanérte el, hiszen ekkor került hatalomra az NSDAP.

Az első kép az amerikai áldozatokról ami megjelent az újságban is, Buna Beach, Új-Guinea, 1943 február.

Lángolva zuhan a tengerbe egy lelőtt japán gép a filippínó-tengeri csatában.

Az aránytalanul nagy japán veszteségekre utaló „mariana-szigeteki nagy pulykalövészet” ("Great Marianas Turkey Shoot") néven elhíresült filippínó-tengeri csata a japán és az amerikai haditengerészet között zajlott 1944. június 19-20-án, és fölényes amerikai győzelemmel végződött. A japán flotta, Jisaburo Ozawa vezetésével súlyos csapást akart mérni az amerikaiak haditengerészetére, ezért 19-én 373 repülőgépet vetettek be; az amerikaiak kivártak, majd egy rövid csatában 243 japán bombázót semmisítettek meg, miközben csak 30 repülőgépet veszítettek.

Az USS Shaw (DD-373) Mahan osztályú romboló bomba találatot kap a Pearl Harbor elleni támadás során, 1941. december 7-én.

P-40 Warhawk a Curtiss gyár által tervezett egyszemélyes, teljesen fémszerkezetű, egymotoros vadászrepülőgép és pilótája.

A krokodilt körbetáncoló gyerekeket ábrázoló sztálingrádi szoborcsoport a várost szinte teljesen elpusztító német bombázás után, 1942 augusztusában.

1942-ben a Luftwaffe gyújtóbombákkal szinte a földdel tette egyenlővé a Volga parti várost, amely ma a Volgográd nevet viseli. 40 ezer ember halt meg a támadás során, több mint 50 ezren megsérültek. A krokodilt körbetáncoló gyerekeket ábrázoló szoborcsoport a csodával határos módon szinte teljesen megmaradt, hirdetve az életben maradtak reményét. A híres fotót, amely 1942-ben bejárta a világot, a TASZSZ szovjet hírügynökség haditudósítója, Emmanuil Jevzerihin készítette a bombázás után. A háttérben még égett a vasútállomás épülete.

Propagandaplakát 1934-ben a Palazzo Braschin, Róma, Olaszország. A neoklasszikus épületet a fasizmus alatt Mussoliniék főhadiszállásként használták. A háború után 300 menekült család lakott benne, akik a hideg miatt tüzeket raktak az épületben. Ekkor égett le a falakról a freskók nagy része.

Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője Minszkben, egy hadifogolytáborban tett látogatása során 1941 augusztusában.

Dornier Do-17 német bombázógép Anglia felett, amelyet éppen egy Supermarine Spitfire típusú brit vadász készül megtámadni az Angliai légi csata idején.

Az ég London felett az Angliai légi csata idején, 1940.

Német gyalogsági kiképzés Nurnberg közelében, 1934.

Tengeralattjárót kutató szövetséges tengerészek egy romboló fedélzetén az atlanti csata idején.

Az atlanti csata, amelynek elnevezése Winston Churchill brit kormányfőtől származik, a második világháború egyik ütközete volt, amely a konfliktus teljes időtartama alatt, 1939-től 1945-ig folyt az Atlanti-óceánon. Habár a harcokban részt vettek repülőgépek és a német felszíni hajók is, az atlanti csatát döntően a Kriegsmarine tengeralattjárói, illetve a nyugati szövetségesek hadi és kereskedelmi flottája vívta meg.

Gombafelhő Hirosima fölött.

1945. augusztus 6-án reggel fél nyolckor három amerikai repülőgép tűnt fel a japán nagyváros, Hirosima fölött. Közülük az egyik B-29 típusú, Enola Gay nevet viselő bombázó alacsonyabbra ereszkedett, és "valamilyen tárgyat" dobott le. 8 óra után 15 perccel és 17 másodperccel vakító kékesfehér fény lobbant a város fölött, majd mennydörgés következett, és az azóta elhíresült gombafelhő szökött az ég felé: 600 méter magasságban felrobbant a Little Boynak elnevezett, 17 ezer tonna TNT-vel egyenlő hatású első atombomba.

Német katonák tisztelegnek a vatikáni pápai őrségnek, 1943.