A németek és kollaboránsaik körülbelül 1,5 millió gyermeket öltek meg. Az áldozatok között több mint egymillió zsidó gyerek, több tízezer roma (cigány) gyerek, fizikailag vagy mentálisan sérült német gyerekek, továbbá lengyel gyerekek, valamint a megszállt szovjet területen élő gyerekek voltak. A zsidó és bizonyos nem zsidó kamaszok (13-18 éves gyerekek) túlélési esélyei magasabbak voltak, mivel őket már be lehetett fogni kényszermunkára.
Deportálásra váró szintók (német cigányok) gyerekek, Németország, 1940. május.
Gyerekek átirányítása a lódzi gettóból a Chełmnói megsemmisítő táborba. 1942. szeptember.
Zsidó gyerekek egy pékség előtt, a varsói gettóban, a Nowolipki utcában, 1941. május 1.
Gyerekek a Varsói gettóban, 1941.
Éhező gyermekek kéregetnek a Varsói gettóban, valamikor 1940 és 1943 között.
A gettókban számos zsidó gyermek az éhségtől és a hidegtől, valamint a megfelelő ruházat és menedék hiánya miatt halt meg. A német hatóságok közönnyel fogadták a tömeges halálozást, mert a gettóban lakó fiatalabb gyerekeket használhatatlannak tartották, akik munkára képtelenek, mégis etetni kell őket.
Hajléktalan gyerekek a Varsói gettóban, 1941 körül.
A Varsói gettó gyermekei, 1941. május.
A náci holokauszt egyik legbeszédesebb fotóját 1943 áprilisában készítette a varsói gettófelkelés leverésekor egy SS-katona.
A támadást vezető Stroop „Varsóban nincs többé zsidónegyed” címmel 75 oldalas jelentést állított össze a gettó felszámolásáról, melyet 52 fotóval illusztrált. Ezek egyike a felemelt kezű kisfiút ábrázoló kép is. Hogy a fotó pontosan kit ábrázol, arról megoszlanak a vélemények. Az igazság a fiú nevéről talán már soha nem derül ki, de a holokauszt egyik németek által dokumentált, leghíresebb fotójának drámai hatása és üzenete örökké megmarad.
Éhen halt csecsemő holttestét tartó ember a Varsói gettóban.
A gettóban összeszedett éhen halt gyermekek holttestei egy szekéren, Varsó, Lengyelország, 1941-1942 körül.
A krakkói gettóban élő zsidó gyerekek hegedülnek a fotósnak, 1939. szeptember.
A gettó konyhája előtt összeterelt zsidó gyermekek.
A lódzi gettó gyermekei orvosi vizsgálaton.
A lódzi gettó gyermekei evés közben.
A lódzi gettó gyermekei közös imádkozást tartanak, annak ellenére, hogy a náci kormány betiltotta, 1942.
Fiatal szovjet kényszermunkások ("Ostarbeiter - keleti munkás") a Siegel-gyár udvarán, 1942.
Ahogy nőtt a munkaerőhiány, a németek 3-5 millió, többségében ukrán kényszermunkást (Ostarbeiter) deportáltak Németországba. „OST” azonosító jelvényt kellett hordaniuk.
Ostarbeiter (keleti munkás) felvarrót viselő fiatal szovjet kényszermunkások egy németországi parkban.
Egy 14 éves Ostarbeiter, 1943.
Ostarbeiterek gyermekei egy munkatáborban, 1943.
Ostarbeiterek a fogságban született gyermekeikkel, Németország, 1944.
Zsidó gyerekek a tábori óvodában, Auschwitz, 1942.
A dachaui koncentrációs tábor egyik fiatal rabja a felszabadítás után, 1945.
Internált gyermekek a Jasztrebarszka-i gyermektáborban, Jasztrebarszka, Horvátország.
Gyermekek a Sziszek-i gyermektáborban, Sziszek, Horvátország.
Sorban álló nők és gyerekek a vonat mellett, Auschwitz-Birkenau, 1944.
Auschwitzi túlélő gyermekek röviddel a felszabadítást követően, 1945 január.
Gyermek foglyok Auschwitzban.
A Kelet-Európából elrabolt 40,000 gyermek közül néhány auswitzi ideiglenes otthonukban. A gyerekeket később szétakarták osztani Németországban az "újragermanizálás" végett.
Röviddel a felszabadítást követően auschwitzi túlélő gyermekek a kezükre tetovált azonosító számot mutatják, Lengyelország. 1945. február.
Röviddel a felszabadítást követően auschwitzi túlélő gyermekek a kezükre tetovált azonosító számot mutatják, Lengyelország. 1945. február.
Az auschwitzi koncentrációs tábor neve nem véletlenül vált eggyé vált a nácik kegyetlenkedéseivel, rémtetteivel. A holokauszt hatmillió áldozatának hatoda vesztette életét a több táborból álló komplexumban, itt használtak először gázkamrát, hogy tömegesen végezzenek emberekkel. Az auschwitzi volt az egyedüli koncentrációs tábor, ahol tetoválással bélyegezték meg a rabokat. Egy azonosító tetoválással, ugyanis ezt a testileg és lelkileg is megalázó módszert a rabok nyilvántartására használták. A többi lágerben is kaptak számot a rabok, azonban ezt a ruhájukra tették, nem a testükre. Az auschwitzi tábort irányító Rudolf Höss 1943-ban adott parancsot arra, hogy minden fogvatartottra tetoválják rá a számát, a németek kivételével.
Röviddel a felszabadítást követően auschwitzi túlélő gyermekek sétálnak ki a gyerekek barakkjából.
Auschwitzi túlélő gyermekek röviddel a felszabadítást követően, Lengyelország, 1945. január 27. után.
Gyermek foglyok a Salaspils koncentrációs táborban.
Salaspils a fővárost Daugavpils várossal összekötő vasútvonal mentén fekszik. A nácik szempontjából ideális helyszínt biztosított a tábor számára. A tábort 1941-ben hozták létre, elsődlegesen politikai foglyok számára, de szerkezete többször átalakult, ám erről a hiányos történelmi dokumentáció miatt csupán homályos képet kaphatunk. Annyi bizonyos, hogy funkcionált általános-, majd politikai börtönként (főleg szovjet hadifoglyok számára), munka- és koncentrációs táborként. Utóbbi funkcióbővítést a német-, csehszlovák- és baltikumi zsidóság deportálása indokolta. Pontos számadatokat nem tudni a táborba deportáltakról és az ott elhunytakról, de a gyerekek nagy aránya mindenképpen feltűnő. Különösen sok gyermek került Salaspilsbe, elszakítva szüleitől, abból a célból, hogy vérüket sebesült német katonák számára használják fel. Egy, a táborban talált tömegsírban több száz gyermek tetemére bukkantak. A létesítmény 1944-ig állt fenn, a szovjet „felszabadításig”.
Gyermek foglyok a Salaspils koncentrációs táborban.
Auschwitzi gyermek foglyok akiken orvosi kísérleteket hajtottak végre.
Salaspilsi túlélő gyermekek röviddel a felszabadítást követően, Lettország, 1944.
Salaspilsi túlélő gyermekek röviddel a felszabadítást követően, Lettország, 1944.
A Salaspils koncentrációs táborban véradás után elhunyt gyermekek holttestei, Lettország, 1944.
Amerikai katonák a buchenwaldi koncentrációs tábor gyermek barakkjában. A táblán a felirat - "Hely 5-15 éves gyermekek számára". 1945. április.
Röviddel a felszabadítást követően túlélő gyermekek sétálnak a buchenwaldi koncentrációs tábor előtt, Németország, 1945. április.
Zsidó gyerekek akiken orvosi kísérleteket hajtottak végre.
A koncentrációs táborokban az SS orvosai és kutatói sok gyermeken, különösen az ikreken, olyan „tudományos” kísérleteket végeztek, amelyek gyakran a halálukhoz vezettek.
Gyermek foglyok Auschwitzban.
A ravensbrücki koncentrációs tábor gyermekfoglyai, Fürstenberg/Havel, Németország, 1945. május.
Gyermekek a felszabadulás napján a gunskircheni koncentrációs táborban, Ausztria, 1945. május 5.
Halott gyerekek a bergen-belseni koncentrációs táborban, Németország, 1945.
A visszavonuló németek által lelőtt szovjet vasúti dolgozók gyermekei a Gartmashevka állomáson, 1943. január.
Az Ozarichi koncentrációs táborból szabadult nők és gyerekek, Fehéroroszország, 1944. március.
Egy japán katona szuronyos puskával felnyársal egy kínai csecsemőt a nankingi mészárlás során, Nanking, Kína, 1937. december.
A nankingi mészárlás vagy ahogy másképp nevezik, Nanking meggyalázása a történelem egyik legnagyobb tömegmészárlása volt, amelyet a Japán Birodalom szárazföldi alakulatai követtek el a Kínai Köztársaságban 1937. december 13. – 1938. január vége között, a második kínai–japán háború alatt. A hat hétig tartó erőszakhullám számos részlete ma sem tisztázott még. Az erőszak áldozatainak számát a kínaiak közel 300 ezer főre becsülik, a japán kormány viszont csupán 20 ezer főt ismer el. A Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék 250 ezer főben állapította meg az áldozatok számát.
Japán katonák által meggyílkolt kínai csecsemők a nankingi mészárlás során, Nanking, Kína, 1937. december.
Szerb gyerekek a Stara Gradiška koncentrációs táborban, Horvátország, 1942.
Gyerekek a Stara Gradiška koncentrációs tábor kórházában, Horvátország, 1942.
A Stara Gradiška koncentrációs tábor tornyában bebörtönzött anyák és gyermekek, Horvátország, 1942.
Foglyok a Stara Gradiška koncentrációs táborban, Horvátország, 1942.
Horvátországi és a boszniai-hercegovinai szerb gyerekek horvát usztasa egyenruhában a jastrebarskoi koncentrációs táborban, Horvátország, 1942.
Az usztasa mozgalom vagy usztasák a Horvát Ifjúsági Mozgalomból alakult militáns szélsőjobboldali függetlenségi mozgalom volt a két világháború között. Vezetőjük a második világháború végéig Ante Pavelić (vezér = poglavnik) volt. 1929-ben hozták létre Olaszországban. Olaszországtól táborhelyeket, védelmet és pénzügyi támogatást kaptak, emellett a magyar kormány és később a Harmadik Birodalom is támogatta őket. A második világháború idején megalapították a nácibarát úgynevezett Független Horvát Államot (Nezavisna Država Hrvatska) 1941 áprilisában Ante Pavelić vezetésével. Már az első hónapokban megkezdődött a horvátországi és a boszniai-hercegovinai szerbek tömeges koncentrációs táborokba hurcolása és kegyetlen legyilkolása. Egyes becslések szerint közel egymillió szerb és tízezer zsidó civilt mészároltak le a mai Horvátország, illetve Bosznia-Hercegovina területén.
Horvátországi és a boszniai-hercegovinai szerb gyerekek horvát usztasa egyenruhában a jastrebarskoi koncentrációs táborban, Horvátország, 1942.
Szerb gyerekek a jastrebarskoi koncentrációs táborban, Horvátország, 1942.
Szerb gyerekek a jastrebarskoi koncentrációs táborban, Horvátország, 1942.
Szerb gyerekek, akiknek szüleit a horvát usztasa emberei megölték. 1941.
A hirosimai bombatámadás áldozatai, Hirosima, 1945. augusztus.
1945. augusztus 6-án délelőtt 8 óra 15 perckor az Amerikai Egyesült Államok légierejének egy B–29-ese, az Enola Gay, amelynek Paul W. Tibbets ezredes volt a parancsnoka (a gépet Tibbets anyjáról neveztek el) atombombát dobott hirosimára. A bombát az amerikaiak Little Boy-nak , vagyis kisfiúnak nevezték el. A vakító villanással és jellegzetes formájú, gomba alakú füstfelhő („gombafelhő”) kialakulásával kísért atombomba-robbanás a halottak és a romok városává tette Hirosimát. Az atomtámadás az utólagos becslések szerint 90-140 ezer ember életét követelte, 70 ezer ember azonnal meghalt, a többiek pedig később, a sugárzás okozta betegségek következtében vesztették életüket.
A hirosimai atomtámadás áldozata egy kórházban, Hirosima, 1945. augusztus.
A hirosimai atomtámadás áldozatai, Hirosima, 1945. augusztus.
A hirosimai atomtámadás áldozata egy kórházban, Hirosima, 1945. augusztus.
Anya és gyermeke, négy hónappal az atomtámadás után, Hirosima, 1945.
A Nagaszakira ledobott atombomba áldozatai, Hirosima, 1945. augusztus.
Nagaszakit 1945. augusztus 9-én pusztító atomtámadás érte: az amerikaiak a Fat Man nevű bombát dobták a városra. A bomba elsődleges célpontja Kokura városa volt, az ottani kedvezőtlen időjárás, a vastag felhőréteg miatt választották a másodlagos célt, Nagaszakit. A hirosimai atomtámadás után három nappal Nagaszakira ledobott atombomba csaknem 80 ezer halálos áldozatot követelt, és további 75 ezren szenvedtek sugársérülést.
A Nagaszakira ledobott atombomba áldozatai, Nagaszaki, 1945. augusztus.
A Nagaszakira ledobott atombomba áldozatai, Nagaszaki, 1945. augusztus.
A Nagaszakira ledobott atombomba áldozata, Nagaszaki, 1945. augusztus.
A Nagaszakira ledobott atombomba 14 éves áldozata, Nagaszaki, 1945. augusztus 11.
Forrás: wwii.space/
