Először egy svájci születésű argentin professzor, író és kalandor, nevezetesen, Aimé Felix Tschiffely említette a rejtélyes Sajama-vonalakat 1932-ben. Az 1970-es években Tony Morrison, brit író, fényképész és filmkészítő szent vonalak és utak hatalmas hálózatáról számolt be a bolíviai Sajama-régióban.

Eleinte a Sajama vulkán mellett élő egyik ősi törzs alkotásának tulajdonították a vonalakat. A törzs közel 3000 éve élt a területen, és kölcsönös harmóniában éltek környezetükkel. Azonban arra vonatkozóan nincsenek történelmi feljegyzések, hogy a vonalakat ők alkották volna.

Néhány vonalnál ez még nem lenne meglepő, de nehezen hihető, hogy közel tízezer vonalat voltak képesek úgy megalkotni 3000 évvel ezelőtt, hogy azok mindegyike mértanilag tökéletes legyen. Így maradt a nagy talány, ki alkotta a vonalakat, és miért? Ugyanis nemcsak a vonalak eredete nem ismert a tudomány számára, hanem azok funkciója sem.

Közel 7500 négyzetkilométeres területet fednek le, vagyis az anomália tizenötször nagyobb, mint a hírhedt Nazca-vonalak. Éppen óriási méretei miatt nem volt lehetőség kutatására egészen addig, míg a műhold technika ezt komolyabban lehetővé nem tette.

Sokan úgy gondolják, hogy mint a Nacza-vonalak esetében, itt is egy ősi földi leszállópályáról van szó. Egyfajta csomópont lehetett, amolyan ókori reptér az idegenek számára, akik hatalmas űrhajóikkal látogatták meg civilizációnkat. A vonalak átlagosan 1-3 méter szélesek, és közel 18 kilométer hosszúra nyúlnak, sokszor egymásba kapcsolódnak, így a műholdas képeken olyan, mintha egyfajta kusza, de mégis rendezett hálózatot alkotnának. A vonalak a le-és felszálló űrhajók és egyéb repülőszerkezetek hatására alakultak ki közel 3000 évvel ezelőtt. Az ősi leszállópálya elméletet erősíti az is, hogy a területen többször találtak már különböző fémeket, melyek 3000 évnél régebbiek.

Mások az istenek művének gondolják a vonalakat. Régen az istenek a Földre látogattak - nem zárható ki, hogy az istenek földönkívüli lények voltak - és ők maguk, az égből égették bele a felszínbe ezeket a hatalmas vonalakat, melyek egyfajta matematikai kódot tartalmaznak.

Létezik olyan elmélet is, miszerint a vonalak nem az évek során alakultak ki, hanem egyetlen ominózus eset után, amikor is egy óriási, közel 18 kilométeres anyahajó szállt le a területen. Egy ekkora súlyú szerkezetet nagyon nehéz megtartani, és lábak helyett az űrhajó az aljával landolt a földön. Így a vonalak sűrű hálózata nem más, mint egy gigantikus csillagközi űrhajó aljának lenyomata.

A Sajama vonalak eredete, tehát továbbra is rejtély marad. Csak remélhetjük, hogy az elkövetkező időlben majd rájönnek a kutatók, hogy hogyan is keletkeztek, és ha volt.