A lénai oszlopok Oroszországban, Jakutföldön, a Léna középső szakasza mentén található sziklaoszlopok és a körülöttük kialakított natúrpark - Lénai Oszlopok Természeti Park - közös neve.

Eredetileg csak a folyam partján több tíz kilométeren át húzódó sziklaoszlopok összefoglaló neve volt. A látványos, változatos formájú sziklák magassága helyenként a száz métert is eléri. A térség egy jóval nagyobb területét Jakutföld vezetése 1995-ben nyilvánította természeti parkká és azt a lénai oszlopokról nevezte el. A park egyik célja az ökoturizmus fejlesztése, és fő vonzerejét jelentik a Léna fölött emelkedő különleges természeti képződmények.

A natúrpark két részből áll: legnagyobb része a Léna és jobb oldali mellékfolyója, a Buotama közén terül el, másik része a bal parton, a Lénába északnyugat felől torkolló Szinyaja folyó alsó szakaszának völgyét foglalja magában. A Lénáéhoz hasonló sziklaoszlopok sorakoznak a Szinyaja mentén is. A natúrpark területe 485 000 ha. 2006-ban ugyanezt a területet készültek jelölni világörökségi helyszínnek. Az azonos nevű világörökségi helyszín területe végül ennél jóval nagyobb lett: 1 272 150 ha.

A területet az állandóan fagyott talaj, permafroszt uralja; a fagyott talaj mélysége 100 és 500 méter között változik. A felszínt fagykarsztos mélyedések, fagy-töbrök, illetve különböző méretű jéglencsék: kisebb fagypúpok (tufurok, helyi nevük: bajdzsarak) és nagyobb jégdombok (helyi nevük: bulgunyak) borítják.

A Buotama torkolata közelében félig megkötött- vagy futóhomok kisebb szigetei, úgynevezett tukulanok találhatók. A dűnéket csak ritkás növényzet borítja, hideg északi homoksivatagra emlékeztetnek a park fenyvesei között.

A lénai oszlopok a jobb parton, a Szinyaja torkolatától a folyón lefelé kisebb megszakításokkal 35 km-en át húzódnak. Ám még a park határain jóval túl is találhatók elszigetelten álló sziklaszirtek.

Közép-Szibéria mai területének nagy részén a paleozoikum elején, a kora-kambriumban viszonylag sekély, meleg tenger hullámzott. Alján nagy mennyiségű üledék rakódott le, melyből karbonátos kőzetek keletkeztek. Két millió évvel ezelőtt a terület szárazföld volt, ekkor a mészkőre folyóvízi üledék, homok rakódott le. A sziklaoszlopok mai formáját a mintegy 400 ezer évvel ezelőtt kezdődött folyamatok alakították ki: a kéregmozgások következtében a terület megemelkedett, és az így kialakult hatalmas törésekbe folyók vágódtak be. A kiemelkedés és a folyóvölgyek, köztük a Léna mély bevágódása karsztos folyamatokat indított el: a csapadék feloldotta és kimosta a karbonátos kőzeteket; a felszínt a mállás, a szél és a fagy együttes munkája is alakította.