India Nepállal határos szegélyén Uttarakhand államban, messze a Himalájában, körülbelül 5000 méter magasan fekszik egy látszólag közönséges kis tavacska, a Roopkund-tó. A sekély, két méter mély tó jege évente egy hónapon át olvad fel annyira, hogy megmutassa hátborzongató titkát. Legalább 200 emberi csontvázmaradvány úszik benne (de a kutatók szerint még 400 felfedezetlen test lehet itt), amelyek mintegy 1200 éve kerültek a tóba.

Az ijesztő leletet 1942-ben fedezte fel egy brit erdőőr. Először azt gondolták, hogy azoknak a japán katonáknak a maradványai, akik azon a vidéken keltek át a második világháború idején. Ez az elképzelés azonban hamar megbukott, amikor kiderült a csontok kora. Mások járványra, földcsuszamlásra vagy rituális, tömeges öngyilkosságra gyanakodtak.

A tóban lévő emberek halálának okára csak nemrég derítettek fényt a DNS-vizsgálatok. Kiderült, hogy egyik korábbi elképzelés sem helytálló, de a magyarázat, ha lehet, még hihetetlenebb. A csontok elemzése kimutatta, hogy az áldozatok két különálló, de együtt utazó csoporthoz tartoztak, és a fejükre, illetve a vállukra mért hatalmas ütések végeztek velük. Ezek az ütések azonban nem emberi eredetűek. A két csoporttal egy hatalmas jégeső végzett, amely elől nem tudtak hova menekülni.

A maradványok tudományos vizsgálata csak 2004-ben kezdődött, és ekkor szerzett tudomást világ a tó létezéséről. A kutatócsoport megállapította, hogy a társaság - amelynek egy része egymással rokon zarándokokból állt, a többiek valószínűleg a felbérelt csomagszállítók voltak - hatalmas jégviharba keveredett, és az akár húsz centiméter átmérőjű jégdarabok sújtották halálra őket. Az egyetlen ésszerű magyarázat arra, ha ilyen sok ember szenved ennyire hasonló sérüléseket, hogy valami az égből potyogott alá.

A kutatók a csontvázakon kívül számos testet is találtak a jég alatt, amelyeknek tökéletes épségben megőrződött a bőre, a haja, a körme, sőt még a ruházatuk is. A tó dermesztően jeges vize valószínűleg megőrzi őket a következő ezer évben is.