A Sansevero-kápolna (olaszul Cappella dei Sansevero vagy Cappella Sansevero de' Sangri, hivatalos nevén Santa Maria della Pietá, népies nevén La Pietatella) egy barokk templom Nápolyban (Piazza San Domenico Maggiore).
A kápolna belseje
A San Domenico Maggiore templomtól északra helyezkedik el, Nápoly történelmi óvárosában. Építése 1590-re tehető, mikor a Sansevero hercegek saját kápolnát építtetettek a palotájukhoz közel. Végső formáját Raimondo di Sangro hercegnek (1710-1771) köszönheti.
Raimondo di Sangro, Sansevero hercegének kicsit őrült kezei alatt kezdett el a Cappella Sansevero gyűjteménye összeállni mai formájára. Ő volt a nápolyi szabadkőműves páholy feje, egy igazi reneszánsz ember, aki vonzódott a tudományhoz, az alkímiához, a misztikumhoz, több nyelven beszélt, köztük arabul és héberül. Mindez a városi embereknek sötét varázslatnak tűnt. Egy legenda kezdett a herceg körül terjedni, miszerint a semmiből tud vért csinálni, a titkos Rózsakeresztes társaság tagja, és hogy embereket ölt a kísérleteihez.
A kápolna három sajátos szoborral büszkélkedik. Ezek a késő barokk túldíszítés példái. A Fátyolozott igazság (más nevén szerénység vagy erkölcsösség) Antonio Corradini 1750-ben elkészült műve, Raimondo di Sangro édesanyjának, Cecilia Gaetani d'Aragona hercegnőnek a síremléke.
A Krisztus a lepel alatt (más néven Fátyolozott Krisztus) hasonló az előbbi szoborhoz, 1753-ban alkotta Giuseppe Sanmartino.
A harmadik szobor a Szabadulás a megtévesztettségből a genovai Francesco Queirolo műve, és Raimondo apjának sírját díszíti.
A főoltár, Francesco Celebrano és Paolo Persico, 1760-as évek
Más szobrok a San Severo kápolnában.
A kápolnában található még a két "anatómiai gép", egyik egy férfit, a másik egy terhes nőt ábrázol (egy magzat is volt, de azt ellopták). Igazi emberi csontvázakra építették őket, és hihetetlen részletesen ábrázolják a vénákat, artériákat és izmokat. Sokáig úgy gondolták, hogy egy korai plasztinációs technikával készültek, de később felfedezték, hogy a csontvázak kivételével méhviaszból, fémdrótokból és selyemből állnak.
Az anatómiai "Ádámot és Évát" Giuseppe Salerno anatómus készítette 1763-64-ben, a zsigerek és az érrendszer szemléltetéséhez. Ezek csak tovább mélyítették a herceg körül kialakuló legendát, és sokan hitték, hogy megölt két szolgát a modellek elkészítéséhez.
A családi kápolnában a szabadkőműves szimbólumok között kiállított anatómiai gépeket, különös szobrokat látva könnyű megérteni, hogy miért keringtek sötét legendák a hercegről.
