A magas japán hegyláncok lombhullató erdeiben élnek a japán makákók (japán hómajmok). Több, mint 180 főemlős faj van a világon, de csak a japán makákók élnek meg ilyen magasságban, sarkvidéki hőmérsékleten, Honshu szigetén.A japán makákó testhossza 75-95 cm, testsúlya 8-14 kg. Ezek a gyapjas, vörös pofájú állatok nagyon hasonlítanak az emberekre, úgy magatartásukban, mint szokásaikban: olyan meghökkentő képességeket fejlesztettek ki, melyek megértése szinte lehetetlen. A japán makákók nemcsak arra képesek, hogy mondandójukat különböző hangok segítségével közöljék, hanem kialakult náluk a nemzedékek közötti tájékoztatás csodálatos képessége is. Képesek a hangsúly változtatásra is, és az egyes egyének több különböző arckifejezést képesek ölteni. A japán makákók jól tűrik a hideget, olyan területeken is megél, ahol télen a hőmérséklet -15 °C. Földön és fákon egyaránt ügyesen mozog, a majmok többségétől eltérően kedveli a vizet és szeret fürödni. Télen gyakran felkeresik a hőforrásokat melegedni (amely szokásuk gyakori témája a természetfilmeknek).15-200 fős, állandóan vándorló csoportokban élnek. A csoport fő összetartó ereje a nőstények kapcsolatrendszere. A nőstények életük végéig a szülőcsoportjukban maradnak, a hímek viszont elköltöznek. A japán makákók meglehetősen szaporák, mivel az anyák az idősebb kölykök gondozását meg tudják osztani a rokonokkal. A csoportok szociális szerkezete rendkívül komplex, valóságos majomtársadalom. Szabadon élő és fogságban tartott példányaik is kialakítanak a csoporton belül egy "magot" a többnyire rokon domináns nőstényekből; a többiek a "perifériára" szorulnak. A táplálékhoz és vízhez jutásnál is érvényesítik a rangsort, de az "elithez" tartozók azt egymás közt nem veszik különösebben szigorúan; csak komolyabb konfliktusokban érvényesítik. Az "elitbe" a rokonokon kívül bekerülhetnek a tagok fiatalkori játszótársai vagy azok kölykei is.A gyerekekhez hasonlóan a kis makákókat is kétéves kor körül választják el az anyjuktól. Hatéves koruk előtt mentesek a matriarchátus kötöttségei alól, és a korukkal járó felelősségtől.A hómajmok, a fiatalok és az öregek egyaránt, nagyon izgatottak a tél első hóesésekor, versenyeznek, ki gyúrja a legnagyobb hógolyót, a fiatalok frusztrálttá válnak, a büszke alfa-hímek pedig irigykednek, ha a csapat valamelyik tagja nagyobb hógolyót gyúr. A hómajom a többi főemlőshöz hasonlóan barátságos és tiszta állat. Órákig ápolja lelkiismeretesen testét, sőt még tovább is megy egy lépéssel: a japán makákó megmossa az ételt, mielőtt megeszi.Mára a makákó állomány megfogyatkozott, a japán hómajom veszélyeztetett faj lett, de újabban erőfeszítéseket tesznek hegyi élőhelyük újraerdősítésére.