1944. október 21-én Japán bevetette az első kamikaze egységét. A második világháborúban az öngyilkos japán pilóták saját magukat áldozták fel, hogy megbénítsák a szövetségesek hadigépezetét, az azonban már kevésbé közismert, hogy a japánok nem csak repülőkkel hajtottak végre öngyilkos bevetéseket, hanem tengeralattjárókkal is.
Az öngyilkos tengeralattjárókon a háború végefelé, 1944 tavaszán kezdtek el dolgozni a japánok, amikor a csendes-óceáni hadszíntér már veszni látszott.
A Kaiten (ez japánul kb. annyit tesz, visszatérés a mennyekbe) nevet kapott mini tengeralattjáró tulajdonképpen egy szabványos torpedó átépítéséből született: a japán haditengerészetnél használt 93-as típusú torpedó robbanófejét háromszor nagyobbra 1550 kilósra cserélték, és az alig egy méter átmérőjű, 15 méter hosszú hengerbe beszorítottak még egy mini pilótafülkét is.
A Kaiten hatótávolsága 78 kilométer volt, és úgy működött, hogy miután kilőtték egy tengeralattjáróról, kb. 20 km/h sebességgel megközelítette a célpontot nagyjából egy kilométerre, aztán felemelkedett a felszín közelébe, a pilóta körülnézett a periszkóppal, módosította a végső célzást, és 50-60-as tempóra gyorsítva nekiment a célpontnak. A robbanófej automatikusan, az ütközés erejétől robbant fel, de ha ez nem működött, a pilóta is be tudta indítani a detonációt.
Az első Kaiten-prototípus 1944 augusztusára készült el, alig pár hónap fejlesztés után, novemberben már éles bevetésre küldték a víz alatti kamikazékat. A fejlesztés és kiképzés alatt 15 tesztpilóta halt meg balesetekben, köztük a Kaiten egyik tervezője, Hiroshi Kuroki. A projekt másik vezető mérnöke, Sekio Nishina később egy éles bevetésen, pilótaként halt meg. A Kaiten öngyilkos tengeralattjárók első alkalmazására az 1945. január 11-én kezdődő Kongo-hadművelet során került sor, a bevetett öngyilkos torpedók java nem érte el a célpontokat és számos hordozó tengeralattjáró is megsemmisült.
Forrás: https://novate.ru/blogs/130219/49444/
