1848-ban John Humphrey Noyes (1811-1886) alapított egy utópista csoportot a New York állambéli Oneidában. Noyes gazdag kereskedő gyermeke, valamint Rutherford B. Hayes amerikai elnök első unokatestvére volt. Darmouthban szerzett diplomát, ahol 1831-ben az egyik megújulási összejövetel alkalmából megtért. A Yale Egyetemen teológiát is tanult, ahol rasszista keresztény nézetei miatt vált hírhedté. Azt tartotta, hogy Jézus második eljövetele nem sokkal keresztrefeszítése után megtörtént, valamint azt, hogy kora nem volt képes kihasználni az összes lehetőséget, ami nem lett volna más, mint maga a tökéletes kereszténység megvalósítása.

Az Oneida közösség kastélya

A Presbiteriánus Egyház megtagadta Noyestól a felszentelést, ezért engedély nélküli prédikátorként próbálta nézeteit terjeszteni, beleértve annak a nagyon is valós lehetőségét, hogy az ember már földi életében teljesen megszabadulhat a bűntől, sőt még a kísértésektől is. Úgy gondolta, hogy a tökéletes keresztény társadalom megvalósításának a legbiztosabb eszköze a szocializmus. Mindent közös tulajdonba kell venni, és minden kizárólagosságot el kell törölni.

John Humphrey Noyes az 1840-es években.

Noyes még azzal a gondolattal is játszadozott, hogy a házastársi szexuális kizárólagosság is a korrupció egyik megnyilvánulása. Miután 1838-ban ő maga is frigyre lépett, megalapította első közösségét a vermontbéli Putney-ban. A csoport gyors növekedésnek indult, és 1846-ban Noyes bevezette a “komplex házasság” rendszerét.

Az Oneida közösség

A vermontiak többé-kevésbé puritán beállítottságúak voltak, s ahogy azt az ember sejtheti is, nem lelkesedtek különösebben Noyes kommunális terveiért. Végül is vádat emeltek ellene poligámiáért, ezért 1848-ban Noyes és társai kénytelenek voltak elhagyni Putney-t, és a New York állam nyugati részében fekvő Oneidában telepedtek le. 1851-re a csoport tagsága elérte a 205 főt. Több ipari vállalkozásban is részt vettek, amely magában foglalta az igen népszerű, Oneida Ezüstnek nevezett, ezüsttel futtatott tálak és evőeszközök gyártását is. A csoport sosem nőtt sokkal nagyobbra, létszáma fénykorában is 400 fő alatt maradt.

A Oneida közösség gyermekei és gondozóik, 1870

A csoport minden egyes felnőtt tagja házastársa volt a csoportban lévő összes ellenkező nemű felnőttnek. A csoport alkalmazta a fajnemesítés (eugenetika) eszközeit; gyermekeiket pedig meglehetősen progresszív, haladó légkörben nevelték. A tagok nagy számban létesíthettek szexuális kapcsolatot, abban az esetben, ha minden egyes tag hozzájárulását adta. Ugyanakkor a közösség határozta meg, hogy melyik pár közösülhet gyermeknemzés céljából. Mások is létesíthettek szexuális kapcsolatot, de a csoport megkövetelte, hogy a férfiak a megszakított közösülés technikáját alkalmazzák. Ez azt jelentette, hogy a pár élvezhette a szexuális együttlét örömeit, de a férfi köteles volt még az ejakuláció előtt visszavonulni. Noyes szerint ez “igazán nem volt nehéz”, bár az amerikai közvélemény ezt nehezen értette meg, illetve fogadta el.

Valószínűleg a teljes Oneida közösség, az 1850-es évek végén.

A szokatlan társadalmi berendezkedés ellenére a közösség meglehetősen olajozottan és rendezetten működött még a felbomlás előtti utolsó években is, amikor Noyes fia, Theodore vette át a közösség vezetését. Ekkor a külső bírálatok olyannyira felerősödtek, hogy 1879-ben Noyes javaslatára eltörölték a komplex házasság rendszerét, mire a csoport hamarosan szétesett. A közösség tulajdonképpen a bűnnélküli közösségi élet modellje kívánt lenni, de a sors iróniájából benső megosztottsága és civakodásai miatt hullott szét.

John Humphrey Noyes, az 1870-es években