A szökőév olyan év, amely több napot tartalmaz az év szokásos hosszánál azért, hogy a naptárt szinkronba hozza a csillagászati (tropikus évvel) vagy évszakok szerinti idővel (latinul: annus bissextilis, azaz 'szökőnapos év').
Az évszakok és a csillagászati események nem egész számú napok szerint ismétlődnek, ezért a naptár, ami ugyanannyi napot tartalmaz, minden évben elcsúszik a világ eseményeihez képest. Ha időnként beillesztünk egy plusz napot az évbe – vagy egyéb módon időnként módosítunk az év hosszán – akkor ez a csúszás korrigálható.
A szökőnapokat – melyek a naptárat hangolják össze a csillagászati év hosszával – nem szabad összekeverni a szökőmásodpercekkel vagy „ugrómásodpercekkel”, amelyek az órát hozzák szinkronba a nap hosszával.
A szökőév története ott kezdődött, hogy i.e.46-ban Julius Caesar Egyiptomba utazott, hogy találkozzon Kleopátrával. Ott-tartózkodása során az ottani csillagászok felhívták a figyelmét egy olyan jelenségre, amit a római tudósok addig nem vettek észre. Nevezetesen arra az anomáliára, hogy a naptári év nincs összhangban a napokkal. Egy év ugyanis pontosan 365,2422 napból áll. Ennyi idő alatt tesz meg a Föld egy teljes kört a Nap körül. A helyzetet az is bonyolította, hogy a rómaiak ebben az időben még egy 12 hónapos holdnaptárral számoltak. Julius Caesar felismervén ennek a kis eltérésnek a hatását, fenekestől felforgatta az i.e. 45. évet. Bevezette az ún. Julianus(Julian)-naptárt, amiben 3 db 365 napos év után 1 db 366 napos (szökő)év következik, de előtte még hozzáadott az akkori, római naptár szerinti időponthoz 80 napot. Ezzel a 80 nappal a korábbi mérések pontatlanságát hozta helyre, mert már ott tartottak, hogy a tavaszi termékenységi, újjászületési ünnepek a nyár elejére estek. Tehát minden negyedik év szökőév lett és a szökőévben a február 29 napos. Ezzel a módszerrel egy év pontosan 365,25 nappal lett egyenlő. Caesar azonban ezzel évente 0,0078 nappal túllőtt a célon, pont az ellenkezője történt a korábbiaknak. A naptár nem késésben volt, hanem 11 perc 14 másodpercet sietett évente. Ez négyévente 3/4 óra eltérés, azaz 125 évente csúszott egy napot a rendszer.
Julius Caesar i. e. 100. július 12./13. – i. e. 44. március 15.) római hadvezér és politikus.
Több mint 1600 évnek kellett eltelnie, hogy ismét elővegyék ezt megoldandó problémát. Az első nikaiai zsinat (325) óta, amikor is a tavasz kezdőnapját március 21-ében állapították meg, az eltérés már 10 napra nőtt a Julián-naptár és a csillagászati naptár közt. Ezért 1582-ben Gergely pápa elrendelte, hogy október 4-e csütörtök után, október 15-e péntek következzék, hogy ezáltal az eltérést kiküszöböljék. Magyarország 1587-ben fogadta el a Gergely-naptárt: 1587. október 21-e szombat után, november 1-je vasárnap következett, és ezzel szinkronba került a legtöbb európai országgal. Ez a naptár meghatározott években a 28 napos február hónaphoz egy plusz napot ad, így az a szökőévben 29 napos lesz.
XIII. Gergely (1502. január 7. – 1585. április 10.) a 226. római pápa 1572-től haláláig.
Jelenleg a szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát szökőév 1988, 1992, 1996, 2000, 2004, 2008, 2012, 2016, 2020 és 2024. Nem szökőév 1700, 1800, 1900, 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőévek a következő esztendők: 1600, 2000 és 2400.
A Gergely-naptárban minden 400 évre 97 szökőév jut.
A Gergely-naptár alapján az év átlagos hossza 365,2425 nap. A csillagászati év hossza kb. 365,2422 nap. A kettő különbségéből fakadó eltérés alig több mint 0,0001 nap. Ez azt jelenti, hogy a Gergely-naptár kb. 3000 évente marad el 1 nappal a csillagászati naptár mögött. John Herschel (1792–1871) javasolta – másokkal egyetemben – hogy a pontosság kedvéért minden 4000. év legyen kivételesen nem szökőév, azonban ez a javaslat nem élvez támogatást, főként annak ritka alkalmazása miatt.
A szökőnap február 24. Ennek oka a római naptárban keresendő, amelyben Julius Caesar kihirdette, hogy „a március kalendasa előtti 6. nap kettőztessék meg”, mely a mai naptárunk szerint február 23. napjának felel meg, melyet a szökőnap követ. Ám tévesen gyakran február 29-ét tartják szökőnapnak.
A szökőnapkor a március 24-28 közé eső névnapok egy nappal előrébb kerülnek. Jégtörő Mátyás például 24-e helyett 25-én törheti a jeget, az Elemérek és Oszvaldok pedig a pótnapon, azaz 29-én ünnepelhetnek.
Az 5. században Szent Patrikra és Szent Brigittára visszamenő hagyomány Írországban, hogy a nők csak szökőévekben tehetnek házassági ajánlatot.