Rádió

Habár sokan úgy tanulják, hogy a rádió atyja Guglielmo Marconi, a kép ennél jóval árnyaltabb. Marconi 1901-ben mutatta be a rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását, ám korábban Tesla asszisztense volt Amerikában, a közvélekedés szerint onnan érkezett az „ihlet”, és a feltaláló be is perelte az olasz mérnököt, azzal a váddal, hogy ellopta a találmányát. Tesla ugyanis már Marconi előtt megoldotta a rádióhullámok továbbításának problémáját, és bizonyította, hogy a rádióhullám csak meghatározott frekvenciájú elektromágneses sugárzás, amihez egy adóra és egy vevőre van szükség. A technológiát egy alkalommal a Nemzeti Elektromos Áram Társaság előtt be is mutatta, már 1897-ben, és később 1904-ben is benyújtott egy-egy szabadalmat a találmányára, de az Amerikai Szabadalmi Hivatal végül Marconit ismerte el a rádió feltalálójaként – egyes vélemények szerint az olasz fizikust anyagilag támogató Edison nyomására. Az évtizedekig zajló pereskedés, és az Amerikai Legfelső Bíróság 1943-as döntése alapján ugyanakkor ma már Nikola Teslát tekintik a rádió feltalálójának.

Váltakozó áram

A 18. század végén, az elektromos berendezések felbukkanásának hajnalán az Egyesült Államokban komoly versengés folyt, hogy a Thomas Alva Edison által támogatott egyenáram, vagy a Nikola Tesla-féle váltóáram váljon-e általánossá. Habár már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a váltóáram hatékonyabb, mint az egyenáram, hiszen nagyobb távolságra tudott elektromos energiát eljuttatni kisebb energiaveszteséggel, Edison rengeteg piszkos trükköt bevetett annak érdekében, hogy a közvéleményt a Tesla-féle megoldás ellen fordítsa. A konkurencia gátlástalansága részben ugyan siker aratott, hiszen az USA-ban egészen 1960-ig használtak egyenáramot, de a végső győzelmet végül Tesla aratta. 1893-ban a chicagói világkiállítás fényeit az ő rendszere biztosította, 1896-ban már az ő nevével fémjelzett erőmű látta el energiával Buffalo városát, ma pedig már minden háztartásban az általa feltalált technológia dolgozik.

Indukció motor

Tesla 1883-ban éppen Budapesten tartózkodott, mikor a forgó mágneses mező és az indukciós motor ötlete kipattant a fejéből. Az indukciós motor (vagy más néven aszinkron gép) napjaink legáltalánosabban és legegyszerűbb szerkezetű villamos gépe, ami egy forgó és egy álló részből épül fel. A feltaláló 1884-ben Strasbourgban mutatta be a motor első modelljét, 1888-ban már előállt egy fél lóerős (400 watt) változattal, majd 65 000 dollárért eladta a gyártási jogokat George Westinghouse-nak. Tesla ezen találmányát ma már szinte mindenhol megtaláljuk, a háztartásban és az iparban egyaránt, legyen szó akár porszívókról, fúrókról, vagy egyszerű konyhai elektromos eszközökről.

Tesla-tekercs

Tesla egyik legjelentősebb és (talán) legismertebb találmánya egy olyan légmagos tekercs, amelynek primer és szekunder tekercse egymással rezonanciában van – a fizikus volt az első, aki az elektromos rezonancia jelenségét a gyakorlatban is megvalósította és felhasználta. Ennek következtében a Tesla-tekercsként elhíresült megoldás mind a mai napig részét képezi a nagyfrekvenciás generátoroknak, az elektromos áram vezeték nélküli továbbítását lehetővé tévő eszközöknek (így a manapság divatos vezeték nélküli töltőknek), az elektroterápiás készülékeknek, továbbá az összes manapság is használatos hírközlő berendezésnek.

Röntgensugárzás

Nikola Tesla 1887 áprilisában kezdte el vizsgálni a jelenséget egy saját tervezésű nagyfeszültségű vákuumcsővel és a Crookes-csővel. Technikai publikációiból kiderül, hogy egy olyan speciális egyelektródás csövet fejlesztett ki, amelyben nem volt céltárgyként elektróda. Erről 1897-ben a New York-i Tudományos Akadémia előtt tartott előadásában számolt be. A Tesla műszere mögött álló jelenséget hívjuk ma fékezési sugárzásnak. 1892-től Tesla sok kísérletet végzett, de nem határozta meg a sugárzás mibenlétét. Nem közölte eredményeit, és nem tette széles körben ismertté. Későbbi röntgenkísérletei bírták rá, hogy figyelmeztesse a tudományos közösséget a röntgensugárzás biológiai kockázataira.

Távirányítás alapjai

A ma is használatos, rádiós távirányítást lehetővé tévő technológiák alapjai is Tesla nevéhez fűződnek. A feltaláló 1989-ben, egy, a Madison Square Gardenben rendezett kiállításon állt a nyilvánosság elé egy olyan hajómodellel, ami a bemutató köré szervezett show keretében mindenféle segédeszköz nélkül engedelmeskedett a közönség szavának. Mindez persze annak volt köszönhető, hogy Tesla összehangolt rádiójelek segítségével irányította a hajót, az egybegyűltek kérésének megfelelően. A távirányítással kormányzott hajó egy nagy akkumulátorból és rádiójelekkel vezérelt kapcsolókból állt, amik együtt működtették a propellert, a kormánylapátot, és a lekicsinyített fényszórókat. Tesla már 1898. november 8-án szabadalmaztatta ötletét az Egyesült Államokban, ugyanakkor a hadsereget ekkoriban még egyáltalán nem érdekelte az ötlet, és a távvezérelt szerkezetek megjelenésére még évtizedeket kellett várni.

Halálsugár

Hasonlóan a metserséges cunami gondolatához, ugyancsak a világbéke biztosítása céljából tervezte meg Tesla hírhedt halálsugarát. A fegyver tervei szerint úgy működött volna, hogy egy vákumkamrában higanyrészecskéket a hangsebesség 48-szorosára gyorsított volna, majd azokat egy sugár formájában kilőtte volna. Egy ilyen sugárnyaláb Tesla szerint olyan hatalmas energiával bír, hogy képes akár „10 ezer ellenséges repülőgépet is elpusztítani 400 km távolságból. A halálsugár nevet a sajtó aggatta rá a találmányra, Tesla maga „békesugárként” hivatkozott rá, amely szerinte úgy szolgálna „mint egy láthatatlan kínai nagy fal, csak egymilliószor áthatolhatatlanabb lenne.” A részecskefegyver terveit számos kormánynak felajánlotta, köztük az Egyesült Államoknak is, de végül csak a Szovjetunió mutatott komoly érdeklődést és 25 ezer dollárt fizetett Teslának a fegyver specifikációiért. Nincs azonban adat arról, hogy valaha is készült volna fegyver a tudós tervei alapján.