A bororo (fulbe nyelven: wodaabe) a Fulbék népcsoport egyik alcsoportja. Hagyományosan nomád szarvasmarha-pásztorok és kereskedők a Száhel övezetben, vándorlási útvonalaik Nigert, Kamerunt, Nigéria északi részét és Csádot hálózzák be. Életmódjuk a legelő jószágokhoz kötött, marhát, zebut, tevét, kecskét, szamarat és juhot terelnek. A bororók számát száz- és kétszázezer közé teszik.
A törzs tagjait már gyerekkorukban arra nevelik, hogy legyenek mindig bájosak, és őrizzék meg szépségüket. Az eszményi woodabe férfi magas, vékony, arcszimmetriája szinte tökéletes, vakítóan fehér és szabályos fogsora van, nincs nála kerekebb szemű – erre rá is játszanak – , remekül táncol, és stílusosan festi magát. A férfiak deréknál megkötött leplet, színes gyöngyöket, hímzett öveket és tollakat is viselnek.
A nők homlokát, száját, állát pontszerű tetoválások, kezeiket pedig geometrikus formák díszítik. Úgy tartják, ezekkel tarthatják távol a rossz szellemeket. A wodaabék bár az iszlám vallást követik, egyszerre szabadosak és követnek bigott szabályokat a párkapcsolatban. A lányok sorsa hamar eldől, akár már hétéves korukban kijelölhetik, hogy ki lesz a férjük, de házasság előtt ha a nő is és a férfi is független, bármikor létesíthetnek szexuális kapcsolatot, anélkül, hogy ezt bárki is a szemükre vetné.
A legfontosabb dátum a wodaabe naptárban az esős évszak végét jelző szeptemberi ünnep: az úgynevezett Gerewol fesztivál, amelynek legfőbb attrakciója, amikor a házasulandó, festett, kicsinosított férfiak versengenek, hogy megnyerjék maguknak a hajadonokból álló zsűri valamelyik tagját. A tökéletes woodabe férfi nemcsak vékony, magas, vakítóan fehér és szabályos fogsort villant, de a szent állatként tisztelt pásztorgém mozgását imitáló táncot, a Yaaket, órákig képes járni. A kitartás és a szépség jutalma később akár egy egész életre, akár csak egy éjszakára szóló szerelem lehet.
Forrás: vsyako.net
