A Golden Gate híd
2020. június 19. írta: captain schuro

A Golden Gate híd

A Golden Gate híd (magyarul Aranykapu) az Amerikai Egyesült Államok második leghosszabb függőhídja, amely a Csendes-óceánt és a San Francisco-öblöt elválasztó szorost íveli át. A San Francisco-félsziget északi csúcsán elterülő San Franciscót köti össze Marin megyével. A Golden Gate híd építését 1933. január 5-én kezdték el, és 1937. május 27-én adták át a gyalogos forgalomnak.

A híd megépítése előtt hajón, csónakon lehetett átkelni a San Franciscó-i öblön, a rendszeres komphajójáratok az 1840-es években indultak meg. Az átkelés 20-25 percet vett igénybe. San Francisco volt a legnagyobb amerikai város, amelynek ellátását kizárólag komphajók biztosították. Mivel a városnak nem volt állandó összeköttetése az öböl más helységeivel, lassabban fejlődött.

A San Francisco-öböl a későbbi híd helyszínével 1891-ben.

gate4.png
1916-ban James Wilkins egykori mérnökhallgató javasolta a San Francisco Bulletinben egy híd megépítését. A város mérnöki testülete 100 millió dollárra becsülte a építés költségeit, és kérdést intézett a hídépítő mérnökökhöz, hogy vajon olcsóbban is kivitelezhető lenne-e a híd. Joseph Strauss rendkívül ambiciózus, de fellegekben járó mérnök és költő válaszolt egyedül. Diplomamunkája egy 89 km hosszú, a Bering-szoroson átívelő vasúti híd terve volt. A tervrajzon két masszív konzolt gondolt el a tengerszoros két partjára, melyeket középen egy felfüggesztett szegmens köt össze. Strauss azt állította, hogy 17 millió dollárból meg tudja építeni a hidat. A legkézenfekvőbbnek tűnt egy függőhíd típusú építmény, amelynek megvalósítását segítenék a kohászat legújabb előrelépései.

Joseph Strauss (1870. január 9. - 1938 május 16.) építészmérnök.

gate1.jpg
Strauss lett a tervezésért és építésért felelős főmérnök. Mivel alig értett a kábel függőhidakhoz, szakértőket rendeltek mellé. Irving Morrow, viszonylag ismeretlen építész tervezte a hídtornyokat, a világítási rendszert, az Art déco elemeket (lámpák, hídkorlát, gyalogjárdák). A hídszerkezet színét (nemzetközi narancsszín) Morrow választotta a szokásos szürke és ezüst helyett, mert illett a tájhoz, és így ködben is jobban látható a híd.

Irving Morrow (1884. szeptember 22. - 1952. október 28.) építészmérnök.

gate2.jpg
Strauss lett a tervezésért és építésért felelős főmérnök. Mivel alig értett a kábel függőhidakhoz, szakértőket rendeltek mellé. Irving Morrow, viszonylag ismeretlen építész tervezte a hídtornyokat, a világítási rendszert, az Art déco elemeket (lámpák, hídkorlát, gyalogjárdák). A hídszerkezet színét (nemzetközi narancsszín) Morrow választotta a szokásos szürke és ezüst helyett, mert illett a tájhoz, és így ködben is jobban látható a híd.

Charles Alton Ellis (1876 - 1949) professzor, építészmérnök és matematikus.

gate3.jpg
Charles Alton Ellis rangidős mérnök volt a projekt fő felelőse, és állandó kapcsolatban állt Leon Moisseiff híres hídtervezővel. Moisseiff munkája volt a hídszerkezet alapterve, amelyben saját „kilengési elméletét” is alkalmazta. Bár a Golden Gate híd tervezése jól sikerült, a Moisseiff által tervezett első Tacoma Narrows híd egy erős szélviharban a rezonancia miatt leszakadt.

Ellis tulajdonképpen nem rendelkezett mérnöki képesítéssel, görög-matematika szakos egyetemi tanár volt, és a szerkezettervezés szakértője. A Golden Gate híd tervezését nagyrészt ő végezte, de alig kapott elismerést életében. Strauss 1931 novemberében állítólag azért bocsátotta el, mert túl sokba kerültek a Moisseiff-fel váltott táviratok. Ellis, aki a híd megszállottja volt, és a nagy gazdasági világválság miatt nem talált munkát, tovább dolgozott fizetés nélkül 9 hónapon át heti 70 órában, és kézzel végzett számításai végül tíz kötetet töltöttek meg.

Strauss csak saját előmenetelét tartotta fontosnak, és azt, hogy neve fennmaradjon az utókor számára. Kollégáinak munkáját sem anyagilag, sem erkölcsileg nem értékelte. Sikerült elhitetnie, hogy ő dolgozott legtöbbet a projekten. Csak jóval később ismerték el a többi mérnök munkáját.

Az építkezés 1933. január 5-én kezdődött. Strauss, a projekt vezetője naponta ellenőrizte a munkálatokat. A déli hídfő alapozásánál egy téglát helyezett el, amely egykori alma materéből, a Cincinnati Egyetem egyik lebontott épületéből származott. Strauss mozgatható védőhálót szereltetett fel az építkezés alá, ami akkoriban újdonságnak számított.

A híd egy feszített vázas szerkezetű függőhíd, melynek két hatalmas acélkonzolja között 1280 méter víz húzódik. A két óriási torony között feszülő két fő kábele amellett, hogy megtartja a hídpályát, a nyomást és a feszítőerőt a tornyokon át a híd két végén lévő horgonyokhoz továbbítja.

Elkészülte után igen sikeres vállalkozásnak bizonyult: 1971-re megtérült az építkezés 75 millió dolláros költsége, pedig csak a dél felé, San Franciscóba tartó utasok fizetnek rajta díjat. Az elmúlt hét évtizedben számtalan földrengést is kiállt, köztük az 1989-es, megsemmisítő erejű, 7,1-es fokozatú rengést. Fennállása óta csak háromszor kellett lezárni – erős szél miatt.

A híd – átadása idején a világ legmagasabb függőhídja – az öngyilkosok kedvelt helye lett: becslések szerint eddig több mint 1600-an ugrottak át a híd gyalogos járdájának korlátján, és zuhantak a mélybe.

A pilonok építés alatt 1934-ben

gate6.jpg
Az útágy felszerelés a Crissy Field felöl nézve

gate7.jpg
Két munkás a két pilon közötti tartókábeleken dolgozik.

gate8.jpg

A hidat először a gyalogosok előtt nyitották meg, 200000 környékbeli lakos gyalogolt át a hídon, majd 1937 május 27-én Roosevelt elnök washintonban egy gombnyomással hivatalosan is elindította a gépjárműforgalmat az Aranykapun.

gate9.jpg
gate17.jpg
Egy nő az 1937-es nyitónapon.

gate10.jpg
Hivatalos meghívó a híd megnyitására.

gate11.jpg
A nagy alakváltozási képesség miatt a kábel önmagában nem felel meg tartószerkezetként, ezért szükség van egy hosszirányú gerendára, az ún. merevítőtartóra, ami a hídpálya terheit elosztja és a függesztő kábeleken keresztül szakaszosan továbbítja azokat a fő tartókábelre. A merevítőtartó megfelelő kialakítása biztosítja a függőhíd oldalirányú szélteherrel szembeni kellő merevségét is.

gate12.jpg
Nagy újdonság volt az építkezés során a mozgatható védőháló, ilyet korábban nem használtak hídépítkezéseken.

gate13.jpg
Állítólag 19 építőmunkás ennek a hálónak köszönheti az életét.

gate14.jpg
A két pilon már áll.

gate15.jpg
Munkások az elkészült Marin megyei pilon tetején.

gate16.jpg
A híd egy feszített vázas szerkezetű függőhíd, melynek két hatalmas acélkonzolja között 1280 méter víz húzódik.

gate18.jpg
Az útágy felszerelése, 1936. október 16.

gate19.jpg
A munkások a kábeleket kötik össze, 1936 körül.

gate20.jpg
A kábeleken dolgozó munkások, 1937.

gate21.jpg
A déli tornyon dolgozó munkások.

gate22.jpg
Két munkás a Marin megyei pilon tetején.

gate23.jpg

Forrás:
https://theculturetrip.com/north-america/usa/california/articles/a-history-of-the-golden-gate-bridge/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Golden_Gate_h%C3%ADd#%C3%89rdekess%C3%A9g

A bejegyzés trackback címe:

https://4444k.blog.hu/api/trackback/id/tr8515903388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása