Az Apollo-program ötödik űrutazókkal végrehajtott repülése az Apollo–11 volt. Az első kísérlet a holdra szállásra, amely egyben az első sikeres holdra szállás is lett. A holdprogram fő célkitűzése 1969. július 20-án teljesült, amikor Neil Armstrong és Buzz Aldrin sima leszállást teljesítettek a Mare Tranquillitatison (Nyugalom Tengerén), a Hold innenső oldalának egyik lávasíkságán. Később 2 óra 31 perc 40 másodperces időtartamú holdsétát tett a két űrhajós, amelyen 21,55 kg holdkőzet- és holdpormintát gyűjtöttek. Az expedíció harmadik tagja Michael Collins volt, aki Hold körüli pályán keringett a parancsnoki űrhajóval, míg két társa a holdkomppal (LM) leszállt a felszínre.
A személyzet; Neil Armstrong (Parancsnok), Michael Collins (Parancsnoki egység pilóta), Edwin „Buzz” Aldrin (Holdkomppilóta)
A sikeres holdra szállás az emberiség legnagyszerűbb tudományos eredményei közé sorolt, máig ható teljesítmény, emellett a hidegháborús katonai szembenállás idején az egész emberiség eggyé válását elősegítő, szimbolikus esemény volt, amely rövid időn belül elvezetett a nagyhatalmak világűrbeli együttműködéséhez és a katonai enyhüléshez.
Az Apollo-11 leszállóhelye
Az Apollo 11 pontos leszállási helyét a Hold térképek Statio Tranquillitatis „Nyugalom Bázis” önálló néven jelölik. Ilyenformán egyedi módon a Holdon hátrahagyott tárgyak a felszíni képződményekre jellemző megjelölést kaptak. A helyszín közelében fekszik a három űrhajós nevét viselő, nagyobb távcsövekkel látható három kráter is, amelyeket a megszokottól eltérően élő személyekről neveztek el.
Az Apollo–11 indítása.
Janet Armstrong fiaival, Markkal és Rickkel figyeli az Apollo–11 kilövését a NASA Cape Canaveral-i (akkoriban Cape Kennedy) kilövőállásánál Floridában, 1969. július 16.
Joan Aldrin, Pat Collins és Janet Armstrong (balról-jobbra) bárszékeken az Aldrin-házban a texasi Houstonban, mialatt férjeik az űrben jártak. Kezeikkel a „három bölcs majmot” utánozzák, akik „nem látnak rosszat, nem hallanak rosszat és nem beszélnek rosszat”.
Janet Armstrong aggódva figyeli a misszióról szóló televíziós adást.
Janet Armstrong az Apollo–11 Hold-moduljának makettjével a küldetés alatt.
Joan Aldrin (fehérben) megkönnyebbülését fejezi ki a televíziós adás alatt, Houston, Texas, 1969. július.
Aldrin lábnyoma a Holdon.
Joan Aldrin a televízión keresztül figyeli férjét a Holdon, miközben lányuk, a 11 éves Jan már elaludt.
A tévéközvetítés egy mozzanata
A holdfelszínről visszatérő Eagle, háttérben egy csodálatos földfelkeltével Collins szemszögéből.
Janet Armstrong a földön ülve figyeli fiaival a landolás pillanatait.
Neil Armstrong, Buzz Aldrin és Michael Collins köszöntik feleségeiket a U.S.S. Hornet repülőgép-hordozó fedélzetén lévő mobil karantén egységből.
Joan Aldrin telefonon beszél férjével, a mobil karantén egységben lévő Buzz-zal.
A Holdról az Apollo-programig csak nagyon kevés ismeret állt rendelkezésre, így megvolt a kockázata, hogy az új közegben valamilyen ismeretlen eredetű fertőzés éri Armstrongékat, ezért a tervek a hazatéréskor egészségügyi elszigetelést írtak elő. Emiatt a leszálláskor egy speciális műanyag öltözetbe és maszkba kellett bújniuk a holdutazóknak, majd a hajóra lépve késedelem nélkül be kellett szállniuk egy lakókonténerbe, melyet rájuk zártak. A külvilág jókívánságait csak a konténer ablakain keresztül fogadhatták. A konténerrel a Hornet anyahajó Hawaiiba hajózott, ahol Pearl Harbourban átrakodták egy katonai szállítógépre, amely az anyaországba vitte a „bezárt” holdutazókat. Armstrongék csak Houstonban, egy külön erre a célra létrehozott épületben, a Lunar Receiving Laboratory-ban szállhattak ki. Armstrong, Aldrin és Collins 1969. augusztus 13-án szabadult fel a karantén alól az egészségességükről szóló orvosi bizonyítványok birtokában.
A legénység a speciális karanténkonténerből hallgatja Richard Nixon szavait.
Pat Collins a pár három gyermekével – a hatéves Mike-kal, a hétéves Ann-nel és a tízéves Kathleennel – családi otthonuk előtt a texasi Houstonban.
Janet Armstrong nevet egy fotón, amelyet az űrhajóval folytatott telekommunikáció alatt készítettek, majd a Földre sugároztak, 1969. július 18-án.
A hatéves Mark Armstrong kezében tartja a leszállásra való készülődésről beszámoló reggeli újságot 1969. július 20-án. A főcím így szól: „Eljött a nagy nap a Hold-legénységnek, a csapat előkészül a leszállásra és a sétára”.
Joan Aldrin riporterekhez beszél otthonában 1969. július 17-én, a kilövés másnapján.
Joan Aldrin (középen) családi és baráti körben örül az Apollo–11 űrhajósainak sikeres vízi landolásához a Csendes-óceánon.
A Hold körüli pályáról a 31. keringésben gyorsítottak ki az űrhajósok és vették az irányt a Föld felé. Ahogy elhagyták a Holdat, legelőször is egy 10 órás pihenési periódust iktatott be az irányítás. A szokatlanul hosszú alvásidőre azért volt szükség, mert az űrhajósok végletesen kimerültek voltak: a parancsnok a holdfelszíni alvási problémák miatt közel 40 órája volt ébren, de Aldrin sem állt jobban, sőt Collins sem, aki úgyszintén nemigen pihent a Hold körüli egyedül keringés egy napja alatt. Ezt követően eseménytelen útjuk volt az űrhajósoknak, a tervezett három pályaközi korrekcióból mindössze egy végrehajtására volt szükség. A leszállás előtti éjszakán az űrhajósok egy utolsó tévéadást sugároztak, amelyben köszönetnyilvánítással zárták le az expedíciójukat.
A legénység a vízreszállás után a kiemelésre vár izolációs öltözetben a Csendes-óceánon.
Joan Aldrin (pöttyös fehér ingben) gyermekeivel és barátokkal követi figyelemmel a Hold-misszió élő közvetítését.
Az Apollo–11 űrhajósai családjukkal együtt fényképezkednek egy Hold-makettel a július 16-ai kilövés előtt. A makett mögött áll Michael és Pam Collins gyermekeikkel, Mike-kal, Kate-tel és Ann-nel, bal oldalt Buzz és Joan Aldrin gyermekeikkel, Mike-kal, Jannel és Andyvel, jobb oldalt pedig Neil és Janet Armstrong gyermekeikkel, Rickyvel és Markkal.
Jan Armstrong, családi és baráti körben követi figyelemmel a Hold-misszió élő közvetítését a texasi El Lago-ban, 1969. július.
Az Apollo–11 űrhajósok család tagjai a texasi Houstonban, 1969. július.
Buzz és Joan Aldrin gyermekeikkel, Mike-kal, Jannel és Andyvel egy padon, Houston, Texas, 1969.
Joan Aldrin egy amerikai zászlóval, Houston, Texas, 1969. július.
Az űrhajósok családtagjai egy holdkomp makettel, Houston, Texas, 1969. július.
Armstrong, Aldrin és Collins ünneplése New Yorkban a "Hősök Kanyonján", a Broadway-n.
A karantén alóli felmentést követően az űrhajósok útja New Yorkba vezetett, ahol egy fergeteges parádéban hajtattak végig nyitott kocsijaikban a „Hősök Kanyonján”, azaz a Broadway és a Park Avenue egy szakaszán, a Városházától az ENSZ palotáig terjedő részén, ahol az ünneplő tömeg konfettiözönnel ünnepelte a holdutazókat. Még aznap este hivatalos vacsorára került sor Los Angelesben, 44 állam kormányzója és 83 állam nagykövete és számos hollywoodi sztár részvételével, míg az Egyesült Államok legnagyobb városaiban parádékat rendeztek a holdutazók tiszteletére. Később Richard Nixon elnök és Spiro T. Agnew alelnök a Szabadság Érdemrendet nyújtotta át a három felfedezőnek.
Forrás:
https://www.bygonely.com/apollo-families-1969/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo%E2%80%9311#Karant%C3%A9n
