A II. világháború alatt a németek a városi zsidókat és néha a környező települések zsidóságát is gettókba gyűjtötték, ahol nyomorúságos körülmények között kellett élniük. A gettók legtöbbször a nem zsidó lakosságtól és más zsidó közösségektől is elkülönített, lezárt negyedek voltak, melyekben a zsidók elszigetelve éltek. A németek az általuk megszállt és annektált Lengyelország és a Szovjetunió elfoglalt területén legalább 1000 gettót létesítettek. A gettóknak három típusuk volt: a zárt gettók, a nyitott gettók és a megsemmisítő gettók.
A gettó (olaszul: ghetto) eredetileg a zsidónegyedet, a zsidók által lakott városrészt jelentette, amelyet eredetileg csak a közös életmód miatt hoztak létre, később azonban már hatósági rendeletek által is kényszerítve, a középkor városaiban a zsidók bizonyos utcákban, negyedekben, gettókban tömörültek, sokszor teljesen elzárva a város többi lakosaitól. Az első ilyen névvel illetett negyedet 1516-ban Velencében hozták létre, a pápa parancsára. „Geto Nuovo” szó szerint új öntödét jelent, ami a városrész eredeti funkciójára utal (Ma is látogatható). Tisztasági, közegészségügyi tekintetben a hatóság majd semmit sem gondoskodott a gettókról, az ahhoz vezető bejáratokat éjjel elzárta, anélkül azonban, hogy ezzel a zsidóságot a csőcselék zaklatásaitól, sőt fosztogatásaitól megóvta volna. Mantovában Gonzaga Ferdinánd herceg 1620-ban szabályrendeletet bocsátott ki a gettó számára; hasonló állt fenn Frankfurtban, Prágában és Németország más városaiban.
A megszálló hatóságok az első gettót a lengyelországi Piotrków Trybunalskiban hozták létre 1939 októberében. Lengyelország legnagyobb gettója a varsói volt, ahol több mint 400 000 zsidót zsúfoltak össze mintegy 3,5 négyzetkilométeres területen. Ezenkívül a legnagyobb gettók Lodz, Krakkó, Bialystok, Lemberg (Lviv), Lublin, Vilniusz, Kovnó, Czestochowa és Minszk városában jöttek létre. Nyugat-Európából szintén tízezreket deportáltak kelet-európai gettókba.
A németek elrendelték, hogy a gettóban lakók megkülönböztető jelet vagy karszalagot viseljenek, valamint sok zsidót arra kényszerítettek, hogy kényszermunkát végezzenek a Német Birodalom számára. A gettók mindennapi életét a nácik által kinevezett zsidó tanácsok (Judenräte) irányították. A gettók rendőri szervezete gondoskodott a német hatóságok és a zsidó tanácsok rendeleteinek a végrehajtásáról, beleértve a haláltáborokba induló transzportok megszervezését is. A zsidó rendőrök, akárcsak a tanácstagok, ki voltak téve a német hatóságok szeszélyeinek. A németek nem haboztak megölni azokat a zsidó rendőröket, akik a megítélésük szerint nem hajtották végre a parancsokat.
A gettósítás sok helyen viszonylag rövid ideig tartott. Egyes gettók csak néhány napig, míg mások akár hónapokig vagy évekig is fennálltak. A németek úgy tekintettek a gettókra mint a zsidók ellenőrzését és elszigetelését lehetővé tévő ideiglenes megoldásra addig, amíg a német vezetés Berlinben a zsidó lakosság eltávolításának módját készítette elő.
Az 1941 végén megkezdett „végső megoldás” vagyis az európai zsidók kiirtására irányuló terv végrehajtása során a németek a gettókat szisztematikusan lerombolták. A nácik és segítőik a gettók lakosait a közelben ásott tömegsírokba lőtték, vagy haláltáborokba deportálták őket. A német SS és a rendőri hatóságok a zsidó népesség egy kisebb részét a gettókból kényszermunkatáborokba és koncentrációs táborokba szállították.
1944 augusztusában a német SS és a rendőrség lerombolták az utolsó nagyobb gettót a lengyelországi Lodzban.
Nők és gyermekek összegyűjtése a varsói gettóban, 1943. Jobboldalt, géppisztollyal Josef Blösche. A náci holokauszt egyik legbeszédesebb fotóját 1943 áprilisában készítette a varsói gettófelkelés leverésekor egy SS-katona.
1943. április 19-én robbant ki a nácik által megsemmisítésre ítélt zsidóság legjelentősebb ellenállása a varsói gettóban. A gettó több száz lakója döntött úgy, hogy kézifegyverekkel és Molotov-koktélokkal megtámadja a nácikat, akik megkezdték a gettó felszámolását és az oda zárt emberek deportálását a treblinkai megsemmisítő táborba.
Kisfiúk és férfiak üldöznek egy zsidó nőt, Lviv, Lengyelország. 1941. Ukrán nacionalisták fejlesztették ki a „The Lviv”-programot, aminek célja a zsidók mészárlása volt. A képen látható nőt kisfiúk és férfiak kergettek fegyverekkel és botokkal, akit kora reggel a házában támadtak meg.
Éhező gyermekek kéregetnek a gettóban, Varsó, Lengyelország. 1940-1943 körül.
Zsidó gyerekek próbálnak kilátni a gettó fala felett, Varsó, Lengyelország. 1941. körül.
Zsidó karszalagot árusító fiú, Varsó, Lengyelország. 1940-1941 körül.
A járókelők tudomást sem vesznek a földön fekvő férfiról, Varsó, Lengyelország. 1940 körül.
Egy haldokló fiú ül az utcán a varsói gettóban, Varsó, Lengyelország. 1941. február.
Az SS által elfogott zsidó ellenállók, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május. Az eredeti képaláírás "banditáknak" nevezte őket.
Átvizsgálásra falhoz állított zsidók a varsói gettóban, 1943. április vagy május.
Egy nő egy égő ház erkélyébe kapaszkodva próbál biztonságosan leereszkedni, 1943. április vagy május.
Egy férfi egy pince alatti búvóhelyből mászik elő, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
Foglyul ejtett felkelő a gettóban, Varsó, Lengyelország, 1943. április vagy május.
Éhen halt embereket szállítanak el egy kocsin, a varsói gettóban, Varsó, Lengyelország. 1941-1942 körül.
Égő háztömb a gettóban, Varsó, Lengyelország, 1943. április vagy május.
Deportált emberek szétszórt csomagjai és ruhadarabjai, Krakkó, Lengyelország. 1943.
Minszki zsidó családok csomagokkal útban a minszki gettó felé, Minszk, Fehéroroszország. 1941 körül.
Náci katonák állnak az általuk agyonlőtt zsidó civilek holtteste előtt, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
A krakkói gettó falának építése, Krakkó, Lengyelország. 1941. május. A német hadsereg 1939 szeptemberében foglalta el Krakkó városát Lengyelországban. 1941 márciusában a németek elrendelték egy gettó kialakítását Krakkóban. A krakkói gettóban 1941 végére mintegy 18 000 zsidót tartottak fogva.
Egy nő csempészett tejet árul a gettóban, Krakkó, Lengyelország. 1941. május.
Egy holttest a varsói gettó utcáján, Varsó, Lengyelország. 1940-1943 körül.
Egy idős gettó lakó, Varsó, Lengyelország. 1940-1943 körül.
Holttestek szállítása a Varsói gettóból, Varsó, Lengyelország. 1941-1942 körül.
Kollaboráns zsidó rendőr a varsói gettóban, Varsó, Lengyelország. 1940-1943 körül.
Zsidók evakuálása a gettóból, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
Ruhákkal teli kocsik a varsói gettóban, Varsó, Lengyelország. 1942-1943 körül.
Előállított zsidó rabbik a Nowolipie utcában, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május. Balról jobbra Lipa Kaplan rabbi, Eliyahu Levin (Hersh Henoch Rabbi fia, Bedzin), Mendel Alter (Nechemya Alter rabbi fia); Yankel Levin (Mottel Levin lodzi rabbi fia és Bedzin rabbi unokája), ismeretlen és Heschel Rappaport rabbi, Gerer Chassid és a fiatal Chassidim mentora.
Deportálásra váró zsidók a varsói gettóban, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
Egy férfi felemelt kézzel jön ki a búvóhelyből, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
A gettóból utolsóként deportáltak, egy a német haderő számára sisakokat gyártó üzem munkásai, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
Nácik járőröznek az égő varsói gettóban, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
Az SS emberei bevonulni készülnek a gettóba, 1943. Középen Jürgen Stroop, a művelet parancsnoka, akit a háború után egy lengyel bíróság halálra ítélt, a kép jobb szélén a később a keletnémet hatóságok által elítélt és kivégzett Josef Blösche, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
Lengyel családok összegyűjtése a varsói gettóban, Varsó, Lengyelország. 1940-1942 körül.
Egy lengyel rendőr két zsidó férfi igazolványát ellenőrzi. Krakkó, Lengyelország. 1939-1945 körül.
Zsidókat dolgoztató üzem Varsóban, Varsó, Lengyelország. 1942-1943 körül.
Többens und Schultz & Co textilgyárban dolgozó zsidók a varsói gettóban, Varsó, Lengyelország. 1939-1945 körül.
Egy zsidó orvos a nácik utasítására kiszegeli, a sárga csillag viselése minden zsidónak kötelező héber feliratos táblát, Krakkó, Lengyelország. 1941. május.
Hitler 1941. augusztus 20-án hagyta jóvá a sárga csillag németországi bevezetésére vonatkozó tervet. Goebbels propagandaminiszter szabad kezet kapott a részletek kidolgozására. A tervek nyomán kidolgozott rendelet 1941. szeptember 19-én lépett hatályba. Ettől fogva minden a nürnbergi törvények szerint zsidónak minősülő, hatévesnél idősebb polgár köteles volt hatágú sárga csillagot viselni. A Dávid-csillagra hasonlító sárga csillag közepén a héber írásra emlékeztető formájú latin betűkkel a német „Jude” (zsidó) szó állt. A csillagot az előírás szerint a külső ruházat bal oldali mellrészére kellett fixen felvarrni. A sárga csillagnak mindig jól láthatónak kellett lennie, és tilos volt azt eltakarni. Az a zsidó, aki nem viselt sárga csillagot, pénzbüntetésre, vagy akár internálásra (koncentrációs táborba zárásra) is számíthatott. A csillagokat a zsidó közösségeken keresztül osztották szét. Minden zsidó négy csillagot kapott, amelyekért darabonként 10 pfenniget kellett fizetni. A csillagok előállítására a Berliner Fahnenfabrik Geitel & Co. nevű cég kapott megbízást.
Halárus a varsói gettóban, az első napokban. Varsó, Lengyelország. 1941. május.
A németek minden dobozt, bőröndöt és zsákot megvizsgáltak, megakadályozva ezzel a csempészést, hogy ne kerüljenek élelmiszerek a gettókba. Krakkó, Lengyelország. 1941. május.
Kényszermunkát végző zsidók a vasútnál. Minszk, Fehéroroszország. 1942. február.
Zsidókat kérdez ki egy német tiszt a varsói gettóban, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
A harcok alatt lerombolt épületekből előbújó felkelők adják meg magukat a varsói gettóban, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
Deportálásra váró zsidók a varsói gettóban, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
Felkelők jönnek elő a földalatti bunkerből a varsói gettóban, Varsó, Lengyelország. 1943. május.
Egy zsidó család megadja magát az SS-nek a varsói gettófelkelés leverése után, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
Egy SS hadnagy kihallgat egy embert a varsói gettóban, Varsó, Lengyelország. 1943. május.
SS tisztek a felkelés során egy varsói gettóban lévő gyár kiürítését vitatják meg, Varsó, Lengyelország. 1943. április.
A gettóban összeszedett éhen halt gyerekek holttestei egy szekéren, Varsó, Lengyelország. 1941-1942 körül.
Egy katona zsebkendővel takarja a száját a lángoló házak között a Zamenhofa utcában, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
Zsidók deportálása a varsói gettóból a gettólázadás idején, Varsó, Lengyelország, 1943. április vagy május.
A gettólázadás leverése után az elfogott felkelőket meztelenre vetkőztették a németek, csak ezután kutatták át ruháikat, elsősorban fegyvereket kerestek, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május. A fényképet készítő náci tiszt a következő címet adta neki: Abschaum der Menschheit (Az emberiség söpredéke)
Náci tisztek a lángoló Nowolipie utcában a gettólázadás leverése után, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
Meggyilkolt zsidók holttestei egy tömegsírban a Zhitkovichi járásbeli Lenin faluban 1942. augusztus 14-én.
Egy bunkerből kihúzott zsidók a Nowolipie utcában, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
Kivégzett zsidók holtteste a varsói gettó romjain, Varsó, Lengyelország. 1943. április vagy május.
A varsói gettólázadás alatt összeterelt zsidókat a gyűjtőpontra masíroztatják a deportáláshoz. Varsó, Lengyelország, 1943. április vagy május.
Forrás:
https://notablefeeds.blogspot.com/2019/02/the-jewish-ghettos-of-holocaust.html
https://encyclopedia.ushmm.org/content/hu/article/ghettos
